Szürke úton viharfelhő
Bakancsok és taraj erdők
Megjöttek a punkok végre
Indul a só, vedd már észre
Délután még kocsmatúra
Dől belénk a sör meg a vodka
Inni kell most szinte muszáj
Berúgunk majd mint a szamár
Öreg bácsi az úton kint
Szörnyülködve ránk tekint
- Mik ezek te jó isten
- Hová legyek most végem?!
Félre innen öreg fasz
Eltaposunk, mint egy gazt
Pár méter a kocsma innen
Senki nem marad hát tétlen
Kocsmában a pulthoz lépve
A haverokkal rég betépve
Megrendeltünk minden italt
Nem történhet semmi hiba
Egy kocsmánál nem állunk meg
Mert nekünk még több kell
Sorra járunk minden helyet
De hisz nekünk mindent lehet
Zsólya elkezd tántorogni
Hajthatatlan tovább inni
Míg a kis vuk előretör
Megiszik ő jó néhány sört
Össze állt a Válság végre
Gyerünk te is rúgj be véle
Zsólya lesz a legnagyobb sztár
Jobb lesz mint a diszkó király
Este aztán Válság koncert
Lecsusszant is jó sok kevert
Bulizik itt mindenki él
Megy a pogó mint a szél
Járnak a kezek jár a láb
Tombol itt ma mindenki már
Törnek zúznak az emberek
Punkok vagyunk mi nem gépek!
Hírek
Lábas Viki profi tánccal lepett meg minket a Margaret Island új klipjében
A Senki nem felel c. dalukhoz forgatott klipben Lábas Viki énekesnő egy fiatal, profi kortárs balettáncossal, Vincze Lotárral mutatja be egy párkapcsolat dinamikáját.
A Margaret Island első táncos klipjének képi világát Szeleczki Rozália rendező és Czár Gergely koreográfus álmodta meg, amiben Viki nem félt kilépni a komfortzónájából: életében először kísérletezett a kortárs tánccal.
A klipforgatást megelőző próbafolyamat során Lábas Viki heteken át rendszeresen járt le a táncosok szegedi próbatermébe, elmondása szerint azonban minden perc megérte, rengeteget adott neki a közös tánc: “Bár mindig is szerettem táncolni, magam is meglepődtem, milyen óriási élményt szereztek számomra a hosszú próbanapok Lotárral és a koreográfusunkkal, Gergővel, akiknek nagyon hálás vagyok, hogy amatőr létemre is szívesen fogadtak engem, és a legnagyobb türelemmel biztattak a nulladik perctől kezdve”, mesél erről az időszakról Viki. “Már nevetve emlékszem vissza az őrületes izomlázra, amit a 3-4 órás próbák után éreztem, most értettem meg csak igazán, mit jelent a ‘tetőtől-talpig’ kifejezés… Kemény volt, de nagyon szeretem a végeredményt. A tánc pedig valódi terápia volt számomra, imádnám, ha valamilyen formában be tudnám építeni az életembe a későbbiekben!”
