


| Előadó: | Sub Bass Monster |
|---|---|
| Album: | Sub Bass Monster |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | 3:34 |
| Szövegírók: |
Sub Bass Monster (Máté Szabolcs) |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Sub Bass Monster |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Trükkös az élet, az ember mindig tervez,
A sors meg csak mosolyog és megad vagy elvesz.
Ha kellessz neki vitának helye nincs,
Hiszen az ő markában lapul meg a legdrágább kincs.
Élet, élet de csuda klassz csak nézd meg,
Egészen addig amíg a szép részeket nézed.
Ezek mesebeli képek ez egy fortuna pakk-nak
Tűnik, hogyha be nem üt a krap.
Amíg a jó neked természetes
Addig a rosszér szinte senki sem repes
És amikor ott vagy muszáj, hogy okot keress,
Mért ver a sors és mért történt pont veled ez?
Így hát ezután egyből másképp mutat a csodás látkép,
A mesés helyett sokkal inkább véres ez a játék.
Ajándék minden kellemesen eltelt nap,
Amit az ember csak kölcsönbe kap.
Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nemis volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?
Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nemis lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!
Boldog kell hogy legyél ha egészségben élhetsz,
Bár lehet nem nevetsz, mert ez nem egy hecc, sőt félhetsz,
Mert megeshet hogy hatalmasat tévedsz
És itt kell hagynod mindenkit, akit csak szeretsz.
Ha a sors így szól: Húzás! Na az a tökön szúrás!
Nem segíthet semmiféle földön szerzett tudás.
Csak elmúlás, és kész a dalnak vége szakad,
De annak rosszabb aki megy vagy annak aki marad?
Mert elmenni látnak így övék a bánat,
Értetlenül állnak, az emlékek fájnak,
Csak vágynak utánad, mindenük a gyász
Közben azt se tudják, valójában merre jársz.
Később jónak öltözve az idő lép közbe,
Hogy a bánatot az elmúló napokhoz kötözze.
S ha a feledés gyomja majd sírodra nő,
Nem utal rád más csak egy megkopott kő.
Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nem is volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?
Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nem is lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!
A dallamokon ülve bekúsztam a fülbe,
S te eltöprengsz azon,hogy a dalt mi szülte,
Hogy mi ihletett vagy hogy mért készítettem,
Mi volt a célom hogy a lemezre tettem?
Lehet hogy furcsa de emléknek szánom,
Mindenkinek akitől meg kellett válnom,
És a feledés fogalmát hogy végleg legyűrje,
Rádióhullámok szárnyán küldöm az űrbe.
Bár a jel gyenge a végtelen csendje.
Mégse lesz képes hogy magába nyelje,
Nem lesz a fogja, sőt védőtokjaként óvja,
Míg csak nem valaki befogja.
S a dallamokon ülve bekúszok a fülbe,
És ő is eltöpreng hogy a dalt mi szülte.
Így örök emlék lesz csak kószál fölöttünk
Mindazokért akik már nincsenek köztünk.
Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nem is volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?
Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nem is lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!
Nincs megírva hogy ez így van rendbe
Talán nincs megírva és nincs sorokba szedve
Talán nincs, nem is volt és nem is lesz
De ki az aki mindent a helyére tesz?
Mert ha nincs megírva hogy ez így van rendbe
Hogyha nincs megírva és nincs sorokba szedve
Hogyha nincs, nem is lesz és nemis volt
Nem marad más csak egy homályos folt!



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.