dalszöveg, előadó kereső
Dalszöveg, előadó kereső
előadó, zeneszöveg betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Tartalom
Szikra : Ne menj még (km. PotyautasBothee)

Ne menj még (km. PotyautasBothee)

El se hinnéd milyen gyorsan jő, és könnyen véget ér,
Könnyeink égnek szemünkben, hogy nincs már, fejünkbe nem fér,
Ó mondd el miért, mondd el kiért tennéd ezt?
Ó mondd el ki ily kegyetlen, életet könnyedén elvesz?
Ha kérnéd megfognám kezed, rántanám vissza testedet,
Kérném, hogy maradj még 1 percet, hidd el javul majd a helyzet,
Várd ki a végét, hogy ne a vég várjon majd rád,
Kerüld a szakadék szélét, mert már a szem semmit se lát,
Borítsunk fátylat most a múltra, hogy ne a fátyol hulljon rád,
Kérlek még ne készülj az útra, a vonat nem rád várt,
Aki kellett felszállt, egy újabb megállóba ért,
Aki nem meg elszállt, emléke mindig bennünk élt,
Nézz fel az égre, ne le nézzél, érezd a létben nincs határ,
Ne fojtsd el lélegzeted, élvezd a szabadságod, járd,
Adj helyet a szépnek, a rossznak nem elég a tér,
Találd meg míg érted, ki az ki melletted megfért,

Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,

Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.

Jah,
Tabletták pengék kötelek után remélem a pokolba
Lángoló bitófa vár rátok, percenként álltok alá zokogva
Átkozódva fordul vissza a tűzveszen át tolongva
Tövis nőtt az útra a labnyomok, család romokba
A lángostorra szegezett tekintettel tántorogva álltok sorba
Sok ostoba ki azt hiszi,hogy igy könnyebb volt
Nem érdemeltek se sirkövet se koporsót
Egy fotósort hagytál mi mára csillogva feledi hogy valaha poros volt
Könnyekkel oltja el a gyertyát árva szemek gyásza
A szülő kinek egyetlen gyermeke lett a darabokra tört álma
Nap mint nap nézd végig hogy szenvednek sírodnál állva
Kivánom hogy cafatokra tépjen szét kínoknak száza
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!

Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,

Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.

Tekernéd vissza az időt, tekernéd vissza a percet,
Ha tudtad volna , hogy ily rossz lesz másképp tettél
Volna, vissza lépnél újra meg újra,
Az ismerős útra,
De mindig előre
Ha a mélység szédít ne dőlj be,
Józan szemmel nézd a egészet, ne folyton belőve,
Hányszor feküdtél már úgy le ,
Hogy rábíztad magad a mindenek felett álló erőre,
Elmondtad már sokszor az utolsó imát,
Hányszor sírtál úgy, hogy nem érdekelt ki lát,
Magad mögött hagytad az összes lezáratlan, ártatlan vitát,
Magaddal vitted a sok apró kis hibát, ami nem is számított,
Amiről mindig mindenki más dolgot állított,
És így tört felszínre,
Mondtam ne vedd szívre,
Az idő majd úgy is elrepít egy másik helyszínre

Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,

Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.

Ha a játék végleg véget ért, egymás karjaiban nevetünk,
Majd hibáinkból legkönnyebb a sorsra fogni mindent,
Én a saját világom irányítom, pont mint más,
Az ember fél bevallani magának, hogy hibás,
Mindenhol kell 1 kis ablak, hogy legalább ki láss,
Ezek a sebek beforratlanok, az emlékek folyton felszaggatják,
Eltakarják az erősebbek, hogy a gyengék ne akarják,
Átérezni mit ők, jah, csak, hogy feledjék,
Tudom, hogy hallasz, ígéretet tettél,
Én kértelek, hogy ne menj még

Hírek
Hírek

Massimo Mercelli és az Anima Musicae Kamarazenekar hangversenye

Zene és tánc

 

Zene és tánc

Massimo Mercelli és az Anima Musicae Kamarazenekar hangversenye

(január 28., szombat, 19:00 – Óbudai Társaskör)


Szenvedélyes dallamok, pezsgő ritmusok, mediterrán temperamentum: mindez az Anima Musicae Kamarazenekar és Massimo Mercelli január 28-i koncertjén az Óbudai Társaskörben.


Az eredeti koncepciótól nem eltérve, ezúttal is 20.századi különlegességek csendülnek fel a Capriccioso-bérlet következő állomásán, olasz és argentin szerzők műveiből válogatva.


Massimo Mercelli neve ismerős lehet a hazai közönség számára, hiszen az olasz fuvolavirtuóz 2018-ban az együttes vendégszólistájaként fellépett már az Óbudai Társaskör színpadán. Lehengerlő játéka olyan világhírű zeneszerzőket is megihletett, mint Krzysztof Penderecki, Philip Glass, Ennio Morricone, vagy Giovanni Sollima, akinek egyik műve el is hangzik a koncerten. 






Kamarazenészként és szólistaként a világ számos pontján fellépett már, többek között a New York-i Carnegie Hallban, a Moszkvai Konzervatóriumban, a Szentpétervári Filharmóniában, az Amszterdami Concertgebouwban és a Salzburgi Mozartban. A komolyzenei élet legjelentősebb művészeivel és együtteseivel dolgozhatott együtt, mint például Gidon Kremerrel, Jurij Bashmettel, a Berlini Filharmonikusokkal, vagy a Moszkvai Kamarazenekarral.


A január 28-i koncertet különös kettősség hatja át


A modern, 20.századi hangzásvilág mellett a tánc kerül a középpontba. A hangverseny Respighi: Régi dalok és táncok című kompozíciójával kezdődik, mely egyfajta visszatekintést enged az antik korokba, izgalmas időutazásra hívja a hallgatóságot. Az ezt követő mű a ma is aktívan munkálkodó zeneszerző, Giovanni Sollima tollából származik, akinek Contrafactus című darabjában hallhatják előszőr Massimo Mercellit az Anima Musicae kíséretében. 


A koncert második feléhez közeledve az olasz zeneszerzők után az argentin komponistáké lesz a főszerep: a szünet előtt Astor Piazzolla egyik leghíresebb műve, A tangó története hangzik el, Ivan Nardelli átiratában. A négy tételes művel a szerző már önmagában kivívta volna magának a ,,tangó királya” címet, de a koncert végén is hallhatóak lesznek a jellegzetes dallamok, és összetéveszthetetlen ritmusok, melyekkel világhírre tett szert. Piazzolla művei között egy másik, talán kevésbé ismert argentin szerző is helyet kapott: Alberto Ginastera, akinek 1965-ben keletkezett Concertoját adja elő az Anima Musicae Kamarazenekar. A koncertet három rövidebb, méltán népszerű Piazzolla mű zárja: a Fuga y misterio, az Oblivion és a Libertango, Ott Rezső átiratában.



A Capriccioso-bérlet második hangversenyén ezúttal is egy világhírű művészt hoz el az Anima Musicae Kamarazenekar az Óbudai Társaskör színpadára, akivel együtt megelevenítik a zene és a tánc különös kapcsolatát.





A. Piazzolla: Fuga y misterio (Ott Rezső átirata) az Anima Musicae Kamarazenekar előadásában.


Jegyek elérhetőek itt.

 

A koncert az Olasz Kultúrintézet támogatásával valósul meg.

 

Fotók: Anima Musicae Kamarazenekar hivatalos, Massimo Mercelli hivatalos