|
|
|
El se hinnéd milyen gyorsan jő, és könnyen véget ér,
Könnyeink égnek szemünkben, hogy nincs már, fejünkbe nem fér,
Ó mondd el miért, mondd el kiért tennéd ezt?
Ó mondd el ki ily kegyetlen, életet könnyedén elvesz?
Ha kérnéd megfognám kezed, rántanám vissza testedet,
Kérném, hogy maradj még 1 percet, hidd el javul majd a helyzet,
Várd ki a végét, hogy ne a vég várjon majd rád,
Kerüld a szakadék szélét, mert már a szem semmit se lát,
Borítsunk fátylat most a múltra, hogy ne a fátyol hulljon rád,
Kérlek még ne készülj az útra, a vonat nem rád várt,
Aki kellett felszállt, egy újabb megállóba ért,
Aki nem meg elszállt, emléke mindig bennünk élt,
Nézz fel az égre, ne le nézzél, érezd a létben nincs határ,
Ne fojtsd el lélegzeted, élvezd a szabadságod, járd,
Adj helyet a szépnek, a rossznak nem elég a tér,
Találd meg míg érted, ki az ki melletted megfért,
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Jah,
Tabletták pengék kötelek után remélem a pokolba
Lángoló bitófa vár rátok, percenként álltok alá zokogva
Átkozódva fordul vissza a tűzveszen át tolongva
Tövis nőtt az útra a labnyomok, család romokba
A lángostorra szegezett tekintettel tántorogva álltok sorba
Sok ostoba ki azt hiszi,hogy igy könnyebb volt
Nem érdemeltek se sirkövet se koporsót
Egy fotósort hagytál mi mára csillogva feledi hogy valaha poros volt
Könnyekkel oltja el a gyertyát árva szemek gyásza
A szülő kinek egyetlen gyermeke lett a darabokra tört álma
Nap mint nap nézd végig hogy szenvednek sírodnál állva
Kivánom hogy cafatokra tépjen szét kínoknak száza
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Tekernéd vissza az időt, tekernéd vissza a percet,
Ha tudtad volna , hogy ily rossz lesz másképp tettél
Volna, vissza lépnél újra meg újra,
Az ismerős útra,
De mindig előre
Ha a mélység szédít ne dőlj be,
Józan szemmel nézd a egészet, ne folyton belőve,
Hányszor feküdtél már úgy le ,
Hogy rábíztad magad a mindenek felett álló erőre,
Elmondtad már sokszor az utolsó imát,
Hányszor sírtál úgy, hogy nem érdekelt ki lát,
Magad mögött hagytad az összes lezáratlan, ártatlan vitát,
Magaddal vitted a sok apró kis hibát, ami nem is számított,
Amiről mindig mindenki más dolgot állított,
És így tört felszínre,
Mondtam ne vedd szívre,
Az idő majd úgy is elrepít egy másik helyszínre
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Ha a játék végleg véget ért, egymás karjaiban nevetünk,
Majd hibáinkból legkönnyebb a sorsra fogni mindent,
Én a saját világom irányítom, pont mint más,
Az ember fél bevallani magának, hogy hibás,
Mindenhol kell 1 kis ablak, hogy legalább ki láss,
Ezek a sebek beforratlanok, az emlékek folyton felszaggatják,
Eltakarják az erősebbek, hogy a gyengék ne akarják,
Átérezni mit ők, jah, csak, hogy feledjék,
Tudom, hogy hallasz, ígéretet tettél,
Én kértelek, hogy ne menj még
Van valami, amit biztosan tudhatunk: ha zenéről van szó, Solére nem köntörfalaz, nem alkuszik meg és 100%-ban beleteszi magát az alkotásba.
Az előadóhoz kapcsolódó dalszövegek itt.
Ennek lenyomata a frissen megjelent, harmadik albuma, a III. is, az énekesnő eddigi talán legőszintébb anyaga, ami eklektikus hangzásvilágával izgalmasan és hitelesen mutatja be belső fejlődéstörténetét.
Solére, azaz Szigeti Zsófi új albuma egy nehéz életszakaszból inspirálódott, aminek feldolgozását sok aspektusból mutatják meg az új dalok – egyszerre sugároz sebezhetőséget, és az ebben rejlő hatalmas erőt is.
„Száz százalékban a szívemből írtam”
„Életem első lemeze volt ez, amitől féltem. Féltem, hogy mit fogok írni, féltem szembenézni a bennem zajló érzésekkel. A tavalyi évem minden eddiginél nehezebb volt, először éreztem azt, hogy nem akarom leírni, ami bennem van. Végül néhány hónap csend után megengedtem magamnak, hogy úgy forduljon ki belőlem a gyász, ahogy akar. Nem irányítottam, és így született a III, fun fact: a leglendületesebb zenei anyagom valaha.”
Bár a III. egy színtiszta poplemez, most talán még erősebben érződik az a zenei sokszínűség, amit Solére nem csak, hogy magáénak tudhat, de önazonosan is jelenít meg a saját művészetében.
Felfedezhetünk erősebb elektronikus hatásokat, szerepet kapott a trap és a hip-hop, sőt, még a nyolcvanas évek hangulata is ránk köszön.
„Korábban kaptam olyan kritikát, hogy a lemezeim amolyan stílus showcase-ek. Azt gondolom, hogy 2025-ben az, ha valaki sok stílusban találja meg magát, nem feltétlenül jelent útkeresést, sokkal inkább sokszínűséget. Én büszkén vállalom, hogy sokszínű vagyok és erre bíztatok mindenkit, aki hozzám fordul tanácsért” – mondta Zsófi.
A III. olyan lelki folyamatból táplálkozott és épült fel, amit csak biztonságos közegben élhet meg igazán az ember, nem csoda tehát, hogy Solére olyan producerekkel akart dolgozni a dalokon, akikkel olyan bizalmi, baráti viszonyban van, hogy megengedhesse magának a törékenységet, ami a legfontosabb szempont volt a lemezkészítés során. Ezt a közeget és a minőséget egyszerre tudta biztosítani Gerendás Dániel, DOÓR, Karyuu és a frissen a Grammy díj For Your Consideration listájára került Kovács Miklós.
A producerek mellett három közreműködő előadót is hallhatunk az albumon
Ótvar Pestist, Lil Frakkot és Brenkát is tudatosan választotta dalaihoz Zsófi.
„Fontos nekem, hogy olyan emberekkel kollaboráljak, akiket hallgatok is, és inspiráló számomra a művészetük. Azért nincs túl sok feat ezen a lemezen, mert szerettem volna mindegyiket úgy írni, hogy abban a közreműködő előadók személyisége is érvényesülni tudjon valamilyen formában, ehhez pedig több időre volt szükségem. Nagyon büszke vagyok mind a három kollab-dalra.”
Az Ótvar Pestissel közös dal videója itt.
Talán az egy kedves véletlen, hogy épp három együttműködő került a harmadik albumra, a III-as cím viszont sokkal többet jelent egy egyszerű sorszámnál.
„Az elmúlt három év folyamatait dolgozom fel benne, életem talán legmeghatározóbb időszakát. Rengeteg veszteség árán nyertem el azt az embert, aki ma vagyok, és akire büszke vagyok. Az elmúlt három év bizonyította be nekem azt, hogy képes vagyok felállni, bármi történjen is, és képes vagyok az önszeretetre akkor is, ha ezért meg kell tapasztalnom az önutálat legmélyebb bugyrait. Ez a lemez bizonyítja számomra, hogy egyedül, mindenkitől függetlenül is tudok a erős lenni, és ez óriási biztonságérzetet nyújt” – mesélt a mögöttes tartalomról Solére.
„Nagyon ritkán vagyok magamra büszke. Most az vagyok. Kiírtam magamból mindent, amit akartam, és valami olyan béke hatalmasodott el rajtam, amit korábban még nem éreztem.
Száz százalékban a szívemből írtam, mindenfajta megfelelési törekvéstől mentesen. Boldog vagyok, mert új mélységeket és magasságokat jártam be, gazdagabb és stabilabb lettem lelkileg, és meg tudom veregetni a saját vállamat. Ez egy olyan szorongó személyiségnek, mint én, óriási áttörés.”
November 7-én együtt szállhatunk a magasba és merülhetünk alá a mélységekben Solére-rel a Szlimmyvel közös dupla lemezbemutató koncertjükön, az Akvárium Klubban.
Fotók: Solére/Sivák Zsófia
