|
|
|
El se hinnéd milyen gyorsan jő, és könnyen véget ér,
Könnyeink égnek szemünkben, hogy nincs már, fejünkbe nem fér,
Ó mondd el miért, mondd el kiért tennéd ezt?
Ó mondd el ki ily kegyetlen, életet könnyedén elvesz?
Ha kérnéd megfognám kezed, rántanám vissza testedet,
Kérném, hogy maradj még 1 percet, hidd el javul majd a helyzet,
Várd ki a végét, hogy ne a vég várjon majd rád,
Kerüld a szakadék szélét, mert már a szem semmit se lát,
Borítsunk fátylat most a múltra, hogy ne a fátyol hulljon rád,
Kérlek még ne készülj az útra, a vonat nem rád várt,
Aki kellett felszállt, egy újabb megállóba ért,
Aki nem meg elszállt, emléke mindig bennünk élt,
Nézz fel az égre, ne le nézzél, érezd a létben nincs határ,
Ne fojtsd el lélegzeted, élvezd a szabadságod, járd,
Adj helyet a szépnek, a rossznak nem elég a tér,
Találd meg míg érted, ki az ki melletted megfért,
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Jah,
Tabletták pengék kötelek után remélem a pokolba
Lángoló bitófa vár rátok, percenként álltok alá zokogva
Átkozódva fordul vissza a tűzveszen át tolongva
Tövis nőtt az útra a labnyomok, család romokba
A lángostorra szegezett tekintettel tántorogva álltok sorba
Sok ostoba ki azt hiszi,hogy igy könnyebb volt
Nem érdemeltek se sirkövet se koporsót
Egy fotósort hagytál mi mára csillogva feledi hogy valaha poros volt
Könnyekkel oltja el a gyertyát árva szemek gyásza
A szülő kinek egyetlen gyermeke lett a darabokra tört álma
Nap mint nap nézd végig hogy szenvednek sírodnál állva
Kivánom hogy cafatokra tépjen szét kínoknak száza
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Tekernéd vissza az időt, tekernéd vissza a percet,
Ha tudtad volna , hogy ily rossz lesz másképp tettél
Volna, vissza lépnél újra meg újra,
Az ismerős útra,
De mindig előre
Ha a mélység szédít ne dőlj be,
Józan szemmel nézd a egészet, ne folyton belőve,
Hányszor feküdtél már úgy le ,
Hogy rábíztad magad a mindenek felett álló erőre,
Elmondtad már sokszor az utolsó imát,
Hányszor sírtál úgy, hogy nem érdekelt ki lát,
Magad mögött hagytad az összes lezáratlan, ártatlan vitát,
Magaddal vitted a sok apró kis hibát, ami nem is számított,
Amiről mindig mindenki más dolgot állított,
És így tört felszínre,
Mondtam ne vedd szívre,
Az idő majd úgy is elrepít egy másik helyszínre
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Ha a játék végleg véget ért, egymás karjaiban nevetünk,
Majd hibáinkból legkönnyebb a sorsra fogni mindent,
Én a saját világom irányítom, pont mint más,
Az ember fél bevallani magának, hogy hibás,
Mindenhol kell 1 kis ablak, hogy legalább ki láss,
Ezek a sebek beforratlanok, az emlékek folyton felszaggatják,
Eltakarják az erősebbek, hogy a gyengék ne akarják,
Átérezni mit ők, jah, csak, hogy feledjék,
Tudom, hogy hallasz, ígéretet tettél,
Én kértelek, hogy ne menj még
Öt évvel a közönségkedvenc „Találkoznánk” után újra közöst jelentetett meg YA OU és PRIBELSZKI. A „Hazataláltam” című popballada nemcsak zeneileg, de életútjukat tekintve is új fejezetet nyit a két előadó számára.
A kísérő videóklipben pedig ritkán látott, esküvői képkockáknak lehetünk szemtanúi
A „Hazataláltam” egy letisztult, nyári hangulatú szerzemény, amely YA OU és PRIBELSZKI közös múltjából, párhuzamos belső útkereséséből és a szerelemben való megérkezésükből építkezik. Az alkotópáros a valóságban is szoros barátságot ápol, így nemcsak zenei, de emberi szinten is mély egymásra hangolódás érződik a produkción.
YA OU, a 2019-es Sztárban sztár leszek! egyik ismertebb felfedezettje, azóta rendszeresen jelen van a hazai zenei életben, egy kis „apaszabadságot” követően egy év után ez az első zenéje.
- „A szöveg Norbi tollából született, de az alaptémát én hoztam. Nekem nem fájdalmas élményekből fakadt a felismerés, hogy hazataláltam, hanem abból a mély, megnyugtató érzésből, amit Viki mellett élek meg. Már a legelső találkozásunkkor éreztem, hogy ez egy sorsfordító pillanat.” - mondta YA OU.
PRIBELSZKI Norbi is személyes mélységekbe enged betekintést a felvétel által
„Volt idő, amikor mindketten letértünk a saját utunkról, és nem igazán tudtuk, kik vagyunk valójában. Mielőtt megismertem a feleségemet, Maját, sok olyan szokásom volt, ami inkább elvett belőlem, mintsem hozzáadott volna. Ő volt az, aki kihúzott a depresszióból is. Ez a dal számomra egyfajta hála. Bárki magára ismerhet benne, hiszen mindannyiunknak van valakije, akinek megköszönhetjük, hogy hazataláltunk.”
A szám zeneileg is új színt hoz
YA OU lírai világa és PRIBELSZKI urbánusabb elemei egy harmonikus egységet alkotnak. A klip pedig magáért beszél, hisz a két jóbarát esküvőjébe enged bepillantást.
Fotók: YA OU x Pribelszki x Békefi Viki
