|
|
|
El se hinnéd milyen gyorsan jő, és könnyen véget ér,
Könnyeink égnek szemünkben, hogy nincs már, fejünkbe nem fér,
Ó mondd el miért, mondd el kiért tennéd ezt?
Ó mondd el ki ily kegyetlen, életet könnyedén elvesz?
Ha kérnéd megfognám kezed, rántanám vissza testedet,
Kérném, hogy maradj még 1 percet, hidd el javul majd a helyzet,
Várd ki a végét, hogy ne a vég várjon majd rád,
Kerüld a szakadék szélét, mert már a szem semmit se lát,
Borítsunk fátylat most a múltra, hogy ne a fátyol hulljon rád,
Kérlek még ne készülj az útra, a vonat nem rád várt,
Aki kellett felszállt, egy újabb megállóba ért,
Aki nem meg elszállt, emléke mindig bennünk élt,
Nézz fel az égre, ne le nézzél, érezd a létben nincs határ,
Ne fojtsd el lélegzeted, élvezd a szabadságod, járd,
Adj helyet a szépnek, a rossznak nem elég a tér,
Találd meg míg érted, ki az ki melletted megfért,
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Jah,
Tabletták pengék kötelek után remélem a pokolba
Lángoló bitófa vár rátok, percenként álltok alá zokogva
Átkozódva fordul vissza a tűzveszen át tolongva
Tövis nőtt az útra a labnyomok, család romokba
A lángostorra szegezett tekintettel tántorogva álltok sorba
Sok ostoba ki azt hiszi,hogy igy könnyebb volt
Nem érdemeltek se sirkövet se koporsót
Egy fotósort hagytál mi mára csillogva feledi hogy valaha poros volt
Könnyekkel oltja el a gyertyát árva szemek gyásza
A szülő kinek egyetlen gyermeke lett a darabokra tört álma
Nap mint nap nézd végig hogy szenvednek sírodnál állva
Kivánom hogy cafatokra tépjen szét kínoknak száza
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!
Itélj el szapulj sorolj a szívtelenek mögé
De ne tedd ezt a szakaszt be a nyugodj békáben sorok közé
Ez nyers düh és tombol
Porból lettünk es leszünk még porból
De nem mindegy mi okból!
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Tekernéd vissza az időt, tekernéd vissza a percet,
Ha tudtad volna , hogy ily rossz lesz másképp tettél
Volna, vissza lépnél újra meg újra,
Az ismerős útra,
De mindig előre
Ha a mélység szédít ne dőlj be,
Józan szemmel nézd a egészet, ne folyton belőve,
Hányszor feküdtél már úgy le ,
Hogy rábíztad magad a mindenek felett álló erőre,
Elmondtad már sokszor az utolsó imát,
Hányszor sírtál úgy, hogy nem érdekelt ki lát,
Magad mögött hagytad az összes lezáratlan, ártatlan vitát,
Magaddal vitted a sok apró kis hibát, ami nem is számított,
Amiről mindig mindenki más dolgot állított,
És így tört felszínre,
Mondtam ne vedd szívre,
Az idő majd úgy is elrepít egy másik helyszínre
Ne menj még, vess rám egy utolsó pillantást,
Mondd meg miért téged, és miért nem mást?
Miért nem engedsz még,
Miért nem adsz időt ha tudod milyen keveset élt,
Ne menj még, mondd, hogy nincs késő, még maradt remény,
Hiszem, hogy hangod most hozzád felér,
Hiszem, hogy látlak még,
Velem nevetsz, majd ha a játék végleg véget ért.
Ha a játék végleg véget ért, egymás karjaiban nevetünk,
Majd hibáinkból legkönnyebb a sorsra fogni mindent,
Én a saját világom irányítom, pont mint más,
Az ember fél bevallani magának, hogy hibás,
Mindenhol kell 1 kis ablak, hogy legalább ki láss,
Ezek a sebek beforratlanok, az emlékek folyton felszaggatják,
Eltakarják az erősebbek, hogy a gyengék ne akarják,
Átérezni mit ők, jah, csak, hogy feledjék,
Tudom, hogy hallasz, ígéretet tettél,
Én kértelek, hogy ne menj még
A Magyar rocktörténet című képregény első részének megjelenése után a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatásával a Képes Krónikák Kiadó elhozza a rockrajongóknak a folytatást a rendszerváltás előtti és az azt követő évtizedek zenei világáról, a korszak nagyjairól. A Magyar Zene Házában tartott május 7-i kötetbemutatón legendás zenészeink elevenítették meg ezt az időszakot, emellett megnyílt a Magyar rocktörténet művészeti vezetője, a fiatalon elhunyt Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás.
Az eseményen Demeter Szilárd, a Petőfi Kulturális Ügynökség vezérigazgatója beszédében köszönetet mondott a kiadónak, hogy felvállalta a hiánypótló kötet megjelentetésével járó munkát, és a fiatalon elhunyt Futaki Attiláról emlékezett meg. Úgy fogalmazott: „aki lapozgatja a könyvet soha ne feledje el, hogy volt egy olyan rocker, aki világhírű képregényrajzolóként beletette a lelkét ebbe a kötetbe.”
Demeter Szilárd
A rendezvény keretében a hazai rocktörténetről Hegyi György (Emil.Rulez) vezetésével Vincze Lilla (Napoleon Boulevard), Kalapács József (Pokolgép), Nagy Feró (Beatrice), valamint Müller Péter Sziámi (Kontroll Csoport, URH, Sziámi) beszélgetett. A kötetbemutató dedikálással, majd Nagy Feró és barátai akusztikus (unplugged) minikoncertjével ért véget.
A Magyar rocktörténet című képregény kiemelt célja, hogy bemutassa hazánk legnagyobb rockzenészeit és élő legendáit a magyar rockzene születésétől egészen a jelenkorig. A ’60-as, ’70-es éveket felvonultató, tavaly ősszel megjelent kötet után most itt a folytatás a ’80-as, ’90-es évek zenei ikonjaival. A képregény kreatív és egyben szórakoztató módon idézi fel a magyar rockzene emblematikus pillanatait és alakjait.
A kötet a nyolcvanas-kilencvenes évek legjelentősebb előadóit, többek közt az A. E. Bizottság, Bikini, Dinamit, VHK, Kontroll Csoport, URH, KFT CPg, Edda, Karthago, Első Emelet, Solaris, Pokolgép, Ossian, Akela, Bonanza Banzai, Quimby, Csókolom, PUF, Kispál és a Borz, Tankcsapda, Nyers, Kimnowak – és a hozzájuk kapcsolódó legendás zenészsztorikat a képregény műfajára jellemző sajátos, hol humoros-karikaturisztikus, hol realisztikusabb stílusban mutatja be.
A történetről
Pallaghy Karcsi, az első körben megismert közepesen tehetségtelen rockzenész feladja álmait, és beáll dolgozni a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat és ezen keresztül a magyar popszakma urához, Erdős Péterhez. Feladata a tehetségek felkutatása és pályára állítása. Időközben úgy tűnik, viharos magánélete is révbe ér, a válás után újra megtalálja azt a nőt, akivel szívesen leélné az életét. A rendszerváltás azonban a kihasználható lehetőségek tárházát hozza, Karcsi régi barátjával önálló vállalkozásba kezd. Azonban az élet most sem kegyes hozzá, a középkorú férfiak családi, szerelmi, egészségügyi problémái őt is elérik. De a rockzene szeretete végigvonul főhősünk életén: megküzd a tehetségesnek tartott együttesekért a főnökeivel. Így – a munkáján keresztül – ellátogathatunk a leghíresebb koncerthelyszínekre, a fesztiválokra, a rockopera-bemutatókra, a búcsúkoncertekre és részesei lehetünk az új csillagok születésének.
Az esemény különleges alkalmat szolgáltatott arra, hogy megnyíljon a legismertebb magyar képregényrajzoló, Futaki Attila (1984-2024) életútját bemutató minikiállítás a Magyar Zene Háza könyvtárában.
A tárlaton a nyilvánosság előtt korábbiakban be nem mutatott rajzok tekinthetőek meg Futaki Attila világszínvonalú életművéből. Futaki képein a Spirál, Severed, Puskás és más nemzetközileg is híressé vált alkotások tűnnek fel, emellett a tárlat nyomtatásban eddig meg nem jelent rajzokkal egészül ki.
A kiállítás május 8-tól a Magyar Zene Háza Könyvtárának nyitvatartási idejében látogatható.
A képregény arculatának kialakítása Futaki Attila munkái alapján jött létre, zenei téren a kötet szakmaiságáról újra Jávorszky Béla Szilárd gondoskodott, a borító tervezésében ezúttal is Cserkuti Dávid vett részt. A rajzos „rock-minilexikon” szövegét Kántor Mihály jegyzi, a képeket Haragos Péter és Felvidéki Miklós rajzolták.
A Magyar rocktörténet képregénysorozat megvásárolható a Libri, a Lira, a book24, valamint a kepeskronikak.hu webshopokban.
Fotók: Petőfi Kulturális Ügynökség
