|
|
|
Mc Die:
Neked fáj a lét, mert tudod mi a tét.
Nekem fáj a lét, mert szívemet szaggatták szét,
Az emberek kik a rossz útra vezettek,
Hogy szenvedjek, hogy fájjon az élet.
Sokak eltemettek sok barátból ellenség
Kit szerettem anno ma álmomban kínoz még
A látomások, amit minden este átélek,
Hogy alvás helyett én lelkekkel beszélek.
Sokszor hagytam el magam és indultam neki
Mikor úgy éreztem, hogy nincs mellettem senki,
De az érzéseim nem csalnak így elindulok
Majd visszajövök akkor, mikor a föld halott.
Hiszen minek maradjak így itt veletek,
Mikor a saját életeteket úgy féltitek,
Hogy a változás hírétől is megfagy bennetek
Az-az érzés, ami bennem még ég.
refrén:
Minden reggel arra kelsz, hogy minden este jelekre lelsz,
Látomások miket csak te álmodsz meg ez a sors keze.
Minden napra egy újabb test születik, de mégis kevés van,
Lélek a testben, a szememben ember már alig van.
Big Zojc:
Nekünk az lenne a dolgunk, hogy életet adjunk,
Hogy megélhessünk pénzt családunknak biztosítsunk
Legális keretek között haladjunk, mert ha lebuksz
Nem lesz örök az életed, ha szíved a normál felett pörög
Adjál mindenkinek és kapsz kölcsönös szeretetet
Bár manapság a pénz minden fele kedveltebb
Az tény és való, hogy anélkül nem élhetsz meg
Csak még diplomával sem kapod meg a napi betevődet.
Felhőtlenül nem fognak eltelni életed évei
Ezt biztosította neked a rendszer uralkodói,
Mert az oltásokat megkapjuk mindannyian a médiából
És a gyerek, ha felnő persze, hogy a rosszhoz pártol.
Elveszett a tisztelet a remény a jövő
Ha háborúba mész a saját társad fejbe lő
Béke nincsen, azt nekünk elintézték ott fent
Így majd jön nekik a pénz mi meg öljük egymást gyerekek.
refrén:
Minden reggel arra kelsz, hogy minden este jelekre lelsz,
Látomások miket csak te álmodsz meg ez a sors keze.
Minden napra egy újabb test születik, de mégis kevés van,
Lélek a testben, a szememben ember már alig van.
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
