|
|
|
| Előadó: | Szabó P. Szilveszter |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Müller Péter Sziámi Kunze Michael Levay Sylvester |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hamis életet élt.
Aki látta csak őt,
mind tébolyultan
térdepelt e báj előtt,
s újabb kegyeket várt szegény,
pont úgy, mint én.
A mosolya édes volt, s álszerény.
Minden férfi jól bedőlt,
pont úgy, mint én.
Úgy hatott e jégmosoly,
hogy felcsapott a tűz!
Ködökbe tűnt az arca tán,
de most is rideg mosollyal űz.
Hol jártunk már veled is,
oda vittem el őt,
a hegy tetejére,
hogy nézzük Monte Carlo-t.
S ott nyíltan mondta ki,
aljas alkut ajánl,
legyen csak színház, lényege az:
Példás hitvest játszom,
viszont nem kellesz, Max!
S mert féltem a botrányt,
hát tűrtem én ezt a fertelmes szégyent.
Válást nem visel a Manderley-ház
és a családunk hírét
mindenképp védenem kell.
Persze, tudta jól,
s erre használta fel!
Úgy kísért e jégmosoly,
hogy felcsapott a tűz!
Ködökbe tűnt az arca már,
de most is rideg mosollyal űz.
És egy kis ideig még
hozta a látszatot
és Manderley-t hogy rendbe rakta,
az nem vitás.
Ez az alkotás,
ez dicsérje őt,
ez Rebecca!
Ám de nem titkolta túl soká,
hogy a házi barát
ővele tölti az éjeket itt,
s ha szóltam rá,
csakis gúnyt kaptam én.
Úgy bántott e jégmosoly...
Mikor Londonból megjött egyszer,
láttam, felgyúlt a fény.
Tudtam, a csónakházban járt, gondoltam, ott van nála Fawell. Nem tűrhetem!
Ebből elég volt és lejöttem ide a csónakházhoz.
De idelenn Rebecca maga volt.
Unottan ágyán elhevert és a hamvveder már tele csikkel ott a padlón és csak néz, néz, s gúnyol még.
Ez őrület! Fogd már fel! A házunk nem bordély!
Ne légy ocsmány! Ha megkötsz egy alkut, azt ugyebár be is tartod!
Lassan feláll, néz rám gőgösen, aztán már röhög:
Mit szólsz, ha gyereket várok én, azt mondjuk majd, tőled van, s anyának jó leszek én és rászáll majd Manderley, rá bizony!
És a példás kis nejed, Max, anyai példát mutat már s apját játszod te majd, te szánalmas kis hős.
Úgy sértett e jégmosoly
és csak ő nézett így.
Agyamba szállt a vér,
meglöktem én,
ő meg hanyatt zuhant.
Nem mozdult, néma volt.
Te jó ég!
A fejét ütötte be
és már halott volt!
De mosolygott még.
Felkaptam esztelen én,
s a csónakjába tettem.
Elsüllyedt a mély vizen,
ahol végül most valaki rátalált.
Így győzött le hát
még a halálban is!
Így győzött e jégmosoly,
mely éget, mint a tűz!
Akárhol járok, ott van mindenhol
és vádolva szól a jeges mosoly,
a jeges mosoly még űz!
A 2019-es A Dalban és szintén abban az évben a Petőfi Zenei Díjkiosztón is az év dalszövegírója elismerést kapta. Majd eddigi pályafutását megkoronázva 2022-ben is a legjobb dalszövegírónak választották Szepesi Mátyást, ezúttal az Artisjus döntnökei. Saját együttese, a Konyha mellett számtalan produkciónak alkotott illetve jelenleg is ír. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen körülmények között szokott dalszöveget szerezni, milyen impulzusok érik, és mik a praktikái.
Szepesi Mátyás-dalszövegek itt.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Artisjus-díjat kapsz?
Szürreális volt, nem akartam elhinni. Nagyon sokáig minimális szakmai visszajelzést kaptam, aztán három év alatt szinte minden díjat megkaptam, időm sem volt álmodozni róla. Nagyon jól esik természetesen, volt bennem először egy kis félelem, hogy mostantól nehezebb lesz bármit leírni a saját elvárásaim miatt, de az azóta eltelt időben szerencsére inkább azt látom, hogy önbizalmat adott, kevesebbet görcsölök mint régen.
- Mennyire könnyen vagy nehezen szülöd meg a dalszövegeket? Vannak praktikáid?
Nagyon vegyes a kép, volt szöveg ami öt perc és volt ami tizenkét év alatt készült el.
Praktikák és hipotézisek mindig jönnek és mennek, most ami nagyjából egyezik minden folyamatban, hogy igyekszem ösztönös pillanatokból kiindulni és próbálok nem leírni semmit "tisztán agyból" - az a logika, amivel a hétköznapokban működök, az a dalszövegben unalmas és erőltetett.
- Mi volt a legkülönlegesebb szituáció, amikor a múzsa homlokon csókolt?
Fú. Chat-ablakban lógva, filmnézés, sétálás vagy autóvezetés közben, turnébuszban ülve - ezek furának hathatnak, de sokat elmondanak az ihlet természetéről. Ami még nekem is meglepő volt: edzőterem öltözőjében, gyereket iskolába kísérve, parkolás (!!!) közben.
- Mit tehet egy jó dalszövegíró? Sok tartalmat fogyaszt, verseket olvas annak érdekében, hogy minél több inspiráció érje, vagy épp fordítva, hogy ne érje túl sok külső befolyás?
Örök kérdés. Szerelmem költő és író, ő inkább az utóbbi módszer híve, én inkább az előzőé. Az írásra vonatkoztatva egészen pontosan azért veszek elő újra és újra bizonyos szövegeket (dalokat, verseket, ad absurdum rapszövegeket, filmes dialógusokat) hogy emlékeztessem magam, mi az a színvonal, ami alá nem megyünk, amitől az érzéseim vagy a belső logikám nem téríthet el, akkor is ha utóbbiak szerint kerek lett, amit leírtam. Egyébként meg azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni, vagy legalábbis nem gondolom, hogy érdemes.
- Számtalan példa van arra, akár nagy költőink, akár kortárs szerzők esetében, hogy nehéz körülmények között születtek maradandó alkotások. Tényleg nagyobb inspirációt jelent, ha "borús az ég", mint amikor "süt a nap"?
Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt ilyenkor olyan dolgokat élünk át, amiket ritkán, másrészt - ezzel összefüggésben - amikor az emberekben érzelmek dúlnak, távolabb kerül a valóságtól, ami a legfontosabb kulcs az íráskor. Harmadrészt van Bereményi Gézának az a gondolata, amit nagyon szeretek, nem fogom tudni pontosan idézni: "Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban".
- Szerinted kik a jó dalszövegírók, és miért? Tudnál példát itthon és külföldön, indoklással?
Én azokat szeretem, akik számomra, mint "hétköznapi, érző" ember számára is átélhető dolgokat írnak úgy, hogy a szöveg/nyelvhasználatukkal saját, felismerhető, izgalmas világot teremtenek. Nagyon sok mindenkit szeretek, azzal a fenntartással, hogy nem minden szerző minden szövegét szeretem, ilyenkor sokszor döntenek szubjektív szempontok is - pl egy téma engem érdekel-megérint-e vagy nem. Legnagyobb kedvenceim: Bérczesi Robi, Beton.Hofi, Kiss Tibi, Beck Zoli, nem magyarok közül pedig Ani DiFranco.
- Nem mondhatok le magamról címmel nemrégiben dallal, és hozzá forgatott klippel jött ki a Konyha. Mi ihlette a dalt?
Egy átmeneti személyes krízishelyzet, amikor hónapok érzelmi munkáját láttam a kukában landolni. A végleges szöveg fókusza nem ez lett teljesen, de sokszor van az a pont, amikor a már megszületett szövegrészlet - jelen esetben a refrén – elkormányozza a folytatást a valóságtól, ami nem is baj, mert olyat mint a valóság, úgysem lehet írni (meg minek).
- Hogyan alakul a Konyha élete a következő hónapokban?
Hálistennek sűrűn, az elmúlt években sem unatkoztunk tavasztól őszig és úgy néz ki idén még több koncertünk lesz a szezonban. Emellett a hatodik lemezünk írásának hajrájában vagyunk, jelen állás szerint júniusban stúdióba vonulunk, ősszel kiadjuk és bemutatjuk az új albumot. Munkacímünk egy darabig "Madridi gép" volt, ez nemrég "Elveszíteni hoztam"-ra változott. Hangzásilag visszatérünk a korai nyersebb világunkhoz, ezzel párhuzamosan zeneileg viszont egyszerre lesz érettebb és kísérletezőbb, bekerült sok soulos-jazzes akkord és apró finomság.
