|
|
|
[Afitta]
Ez Magyarország ember, engem ideláncoltak
Kibaszott nagy tiszteletem Illegal Voice-nak
A bilincsek súlya most is nyomot rak a kezemre
De még akkor is emlékszem mi volt itt a kezdetbe
Viszlát! Meg kalap, kabát
Több az ellenségem mint a megmaradt barát
Engem a Hip Hop cipel magával kabalaként
Mint a rózsa úgy bimbózik, de még kaphatna fényt
Az élet egyeseknél olyan, mint egy álomcsapda
Rám az öcsém vigyáz, ha elaludnék állon csapna
Mondjuk el kell mondjam, nekem is volt pár álmom
Hogy amit eddig nem láttam, azt most már átlátom
Megvagyok veszve, a torkodon a harapásnyom
Leborít térdre, mint az oltárnál az alabástrom
Nézzetek körül, azt lássatok már tisztábban
Semmi sem színes, csak úgy látszik a prizmában
Én a szobámból írok, nem fa alatt az árnyékba
És nem szégyellek trükközni a faragatlan játékba
Áthágok a szabályokon, úgy mint más a Vereckén
Az üres festményeteknek arany szolgál keretként
Én szépet festenék, csak nincs színem a palettán
A zene úgy karcol, mint tűsarkú a parkettán
Egykor földszakasz, az ma már feltört betonút
Végre szanaszét vágod, de manapság betompult
A mércét felteszem azt mérlegen a valóság
Utálom azt gyerekek, ha méreget lakosság
Iksz Déé attól üt nagyot, hogy nem enyhén szeleburdi
Meg, hogy ezentúl fül helyett, majd szemet szúr ki
Mitől parázzak? Csak flesselek a rémálmon
Meg vigyorgok mint a kisgyerek a légváron
[Szab]
Ez falu ember, de abból is a legcsóróbb
Az az életforma, hogy az megy ami legolcsóbb
Ami nem sablonos, jónak már csak azt tartom
Megoldottuk ezt is, lehet kicsit absztrakton
Azért pofázok, mert nem tudom, hogy ki Toldi
Bocs, de én veletek nem akarok kitolni
Azt szeretem, ha egy-két zene holtig ver
Felrepít, úgy baktatok a Holdig el
Azt mondom Iksz Déé, azt lesd be amin vacogok
Én vinném a legjobbat, de elfedik a kacatok
Az Osztag ha kell mindent megtesz a csapatért
Mert páran összeálltunk, azt véres a csatatér
Csóró gyerek vagyok, de az életemben folt lenne
Ha hátradőlnék, azt döglenék a fotelbe'
A harcban én nyerek, mert Szab élő képregény
Iksz Déé két gyerek, nem szakértő vélemény
Ha közeledsz a célhoz, akkor húzzon a start vissza
Hős szerepet nem kapsz, te leszel a statiszta
Ha biztos a célpont, akkor dobd el a tőrt
Ha én rendezem tiszteld az operatőrt
Mit vártál hisz Iksz Déé nem hempereg a nyálban
Annyira szeretünk, mint permetet a lárva
Ha bebaszunk felbassza a termedet a lárma
Az ósdi cuccod haver, elnyelte a láva
Elhasznált vagy, ez meglátszik a paklidon
Ha nem bírod a forrót, ott van kint a pavilon
Iksz Déé sereget állít arra mérget vehetsz
Kinevet a végén , de te mért nem nevetsz?
[Afitta]
Iksz Déé attól üt nagyot, hogy nem enyhén szeleburdi
Meg, hogy ezentúl fül helyett, majd szemet szúr ki
Mitől parázzak? Csak flesselek a rémálmon
Meg vigyorgok mint a kisgyerek a légváron
[Szab]
Ez falu ember, de abból is a legcsóróbb
Az az életforma, hogy az megy ami legolcsóbb
Ami nem sablonos, jónak már csak azt tartom
Megoldottuk ezt is, lehet kicsit absztrakton
[Afitta]
Iksz Déé attól üt nagyot, hogy nem enyhén szeleburdi
Meg, hogy ezentúl fül helyett, majd szemet szúr ki
Mitől parázzak? Csak flesselek a rémálmon
Meg vigyorgok mint a kisgyerek a légváron
[Szab]
Ez falu ember, de abból is a legcsóróbb
Az az életforma, hogy az megy ami legolcsóbb
Ami nem sablonos, jónak már csak azt tartom
Megoldottuk ezt is, lehet kicsit absztrakton
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
