|
|
|
| Előadó: | Spike MC |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
eggy széttépett fénykép amit éveken át örzől
a fájdalom a szívedbe amit soha kinem üzől
mert itt volt egy lány akit eldobtál magadtól
könnybefordult szemed a kinem mondott szavaktól
mert jobnak hitted életed de felrugtad egy perc alatt
hazaérve láttad csak tükörképed maradt az eggyetlen barátod
aki feladta a leckét ejáccotad életed utolsó mecsét
elbasztam tudom mert az élet egy nagy játék
ne közelits felém kérlek lépjél eggyet hátrébb
mert én vagyok az átok aki mindenkit megfertőz
Boldogságot igér közbe szeretetet mellőz
szívemben egy kard amit ezerszer megforgatnak
erős vagyok én hisz akármivel olthatnak
nem állok ellen semminek meret megérdemlem érzem
nem csinálok semmit, csak a fényképedet nézem
egy széttépett fénykép hevert a földöm
szivemben emléked örzöm
Fájó képek a lelkembe néztem
istentől a multamat kértem
eggy széttépett képet találtam a földön
ezt az érzést a szívemből nem törlöm
mert emlék maradt nekem és örökre az marad
neked meg egy rossz megrágott falat
amit kiköptél régen és túlléptél rajta
nem gondoltál vissza az eggyüt töltöt napra
amikor eggyütt voltunk jóban és roszban
nem jelentett semmit, hisz az érzéseket dobtad
Dobbant a szív és eltünt a lélek
öszintén mondom a jövőmtől félek
mert a multam, egy átok ami azóta is kisért
nem tudom hogy kapoke az élettől még reményt
mert felfogtam én egy újjabb csalodásnak
Szívem és lelkem egy újabb megrontása
ami bennem marad örökre, mert nem tudom kitépni
nem tehtek mást, csak ezzel eggyütt élni
könnyfakasztó szövegek könyfakasztó rímek
ez az igaz valóság mint a nyelvemen az ízek
elmentél rég de én nap mintnap látlak
ha lemaradsz tőlem ugyanugy meg várlak
de nem vagy más csak egy árnyék a szélben
egy kúsza emlék az összetört szívben
emlékek hada szívemnek romjai
szenvedés lángjának megmaradnak foltjai
mert itt van egy kép és lángól a szívem
mért mentél el én már nem értem
gyerek voltam tudom de mára már felnőttem
de nem vagyok olyan mint az átlagos felnőttek
mert belül megmaradt az a vigyorgós kisrác
aki egész életében csak egy kis lányt imád
nem maradt semmi csak a sokévnyi élmény
eggy összetört szív és egy széttépett fénykép
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
