|
|
|
Minden nap egyfoma semmi se változik
Van aki megszületik van aki meg távozik
nem bírja már tovább el kell hogy menjen
feladja a harcot az élettel szemben
szerinted ez rendben nem nem
én nem adom fel nekem tovább kell mennem
tele vagyok kérdéssel fel is teszem öket
istenem mond meg mért nem értem a nöket
mért kincsem mért tetted ezt velem
mért nem fogtad meg rendesen a kezem
nézd meg a szemem benne minden le van írva
ékszakákat töltöttem el álmatlanul sírva
felkelnem se kelett mert ébren ébredtem
azt mondtad szeretsz akkor mért nem éreztem
Te is tudod jól hogy soha nem felejtelek el
én nem tartalak fogva menj ha menned kell
szabad vagy szabad akár mint egy madár
remélem a boldogság örökre rád talál
még is ha jönnél én szivesen várlak vissza
egy a lényeg a szived legyen midnig tiszta
ha az emlékem fakulna nézz fel a holdra
még elöttem van mikor vártunk a buszra
most is úgy fáj a szívem bele szakad
szeretlek mondtad nem felejtem a szavad
egyedül szenvedek magányos a lelkem
százezer darabra törted a szívem
az ölelést a csókót még ugyan úgy érzem
kínoz a tudat hogy belülről vérzem
amit tettél az szerintem nem ferr
ha szeretnél harcolnál és nem adnád fel
mért akarsz ilyen makacsul itt hagyni
neked ez igy könnyü harcnélkül feladni
ha valahol mélyen még 1 kicsit szeretsz
amikor rám gondolsz egyszerre sirsz és nevetsz
napról napra szomorúan ugyan úgy kelek fel
mert tudom jót nélküled nem hozthat a reggel
a hiány és a magány ők kinoznak engem
nem hagyhatom szó nélkül valamit kell tennem
veled vagy nélküled de tovább kell mennem
nem zárhatom örökre börtönbe a lelkem
most is mikor ezeket a sorokat irom
már nem bírom de benned még bízom
hogy rá jössz jobb lenne együtt lenni
amit eddig átéltünk ne akard feladni
tudom szíved kapuja felém egy ideje zárva
így lett belőlem egy meggyötört árva
mért kéred töllem hogy elengedjem kezed
mért volt kétszer is könnyes a szemed
emlékezz együtt sirtunk és nevettünk
Kriszti meg a Krisz volt mindig mellettünk
akkor még öleltél megvoltunk remekül
most meg külön külön mind ketten egyedül
harcolj ha van erőd ne menekülj előlem
csak ha már nem szeretsz és eleged van belőlem
A Fonogram-életműdíjas Soltész Rezső az M5 Húrokon írt történelem című műsorában mesélt életéről és karrierjéről. "Ötven éve van jelen a zenei színpadokon, számtalan műfajt kipróbált, és az derült ki, hogy a romantikus dalokkal éri el a legnagyobb sikereit. Az 1981-es Táncdalfesztivál óta pedig azt javasolja mindenkinek, hogy 'Szóljon hangosan az ének'. Az előadó, akiről senki nem tud rosszat mondani. Egykori híres frizurája miatt itthon és a KGST országaiban nők sokasága rajongott érte. A frizura ment, Rezső maradt" - szól az epizód leírása.
Soltész Rezső-dalszövegek itt.
"A 'Húrokon írt történelem' valóban része az életünknek. Megtisztelve érzem magam, hogy részt vehettem a sorozatban, és köszönöm a lehetőséget. Külön köszönöm Lacinak a beszélgetést és Péternek a barátságot! Egy élmény volt veletek..."
- írta Soltész Rezső közösségi oldalán.
A Húrokon írt történelem a magyar beat-pop-rock történelem legendás előadóinak életútinterjú-sorozata. A zenészek pályafutásuk kezdetétől a rendszerváltoztatásig tartó évtizedek társadalmi, politikai, kulturális környezetéről mesélnek, sztoriznak, nevetnek és könnyeznek. Élettörténeteik egy olyan korszakba visznek vissza bennünket, amikor a könnyűzene a lázadás, az őszinte önkifejezés eszköze és egy jobb világ ígérete volt. A művészek beszélgetőpartnere és a sorozat producere Szabó László.
Forrás: fonogram.hu
Fotó: Soltész Rezső Facebook
