|
|
|
Minden nap egyfoma semmi se változik
Van aki megszületik van aki meg távozik
nem bírja már tovább el kell hogy menjen
feladja a harcot az élettel szemben
szerinted ez rendben nem nem
én nem adom fel nekem tovább kell mennem
tele vagyok kérdéssel fel is teszem öket
istenem mond meg mért nem értem a nöket
mért kincsem mért tetted ezt velem
mért nem fogtad meg rendesen a kezem
nézd meg a szemem benne minden le van írva
ékszakákat töltöttem el álmatlanul sírva
felkelnem se kelett mert ébren ébredtem
azt mondtad szeretsz akkor mért nem éreztem
Te is tudod jól hogy soha nem felejtelek el
én nem tartalak fogva menj ha menned kell
szabad vagy szabad akár mint egy madár
remélem a boldogság örökre rád talál
még is ha jönnél én szivesen várlak vissza
egy a lényeg a szived legyen midnig tiszta
ha az emlékem fakulna nézz fel a holdra
még elöttem van mikor vártunk a buszra
most is úgy fáj a szívem bele szakad
szeretlek mondtad nem felejtem a szavad
egyedül szenvedek magányos a lelkem
százezer darabra törted a szívem
az ölelést a csókót még ugyan úgy érzem
kínoz a tudat hogy belülről vérzem
amit tettél az szerintem nem ferr
ha szeretnél harcolnál és nem adnád fel
mért akarsz ilyen makacsul itt hagyni
neked ez igy könnyü harcnélkül feladni
ha valahol mélyen még 1 kicsit szeretsz
amikor rám gondolsz egyszerre sirsz és nevetsz
napról napra szomorúan ugyan úgy kelek fel
mert tudom jót nélküled nem hozthat a reggel
a hiány és a magány ők kinoznak engem
nem hagyhatom szó nélkül valamit kell tennem
veled vagy nélküled de tovább kell mennem
nem zárhatom örökre börtönbe a lelkem
most is mikor ezeket a sorokat irom
már nem bírom de benned még bízom
hogy rá jössz jobb lenne együtt lenni
amit eddig átéltünk ne akard feladni
tudom szíved kapuja felém egy ideje zárva
így lett belőlem egy meggyötört árva
mért kéred töllem hogy elengedjem kezed
mért volt kétszer is könnyes a szemed
emlékezz együtt sirtunk és nevettünk
Kriszti meg a Krisz volt mindig mellettünk
akkor még öleltél megvoltunk remekül
most meg külön külön mind ketten egyedül
harcolj ha van erőd ne menekülj előlem
csak ha már nem szeretsz és eleged van belőlem
Zenés esttel tisztelegnek Cseh Tamás emléke előtt barátai, tisztelői Bakonybélben szombaton. Az esten a jazz és a világzene mellett felhangzanak majd Cseh Tamás dalai, bakonyi indián énekek és country muzsika is.
Immár 11 éve rendezik meg Cseh Tamás halálának évfordulóján a település díszpolgára tiszteletére az emlékestet a Szent-kúti kápolna mögötti területen.
A fellépők
A Makám Trió alapítója, Krulik Zoltán zeneszerző, gitáros, dalszerző énekesként mutatkozik be a közönségnek Kézdy Luca hegedűs és Bata István basszusgitáros, a jazz és a világzene terepeit bejáró muzsikusok társaságában. A trió, amely tavaly tavasszal alakult, a saját dalok mellett
a Cseh Tamás-Bereményi Géza szerzőpáros, a Kex énekese, Baksa Soós János, valamint Jász Attila, Zalán Tibor és Másik János verseire és szövegeire komponált dalokat ad majd elő.
Cseh Tamás zeneszerző, énekes, színész, előadóművész és
rajztanár 1990-ben
Fotó: Fortepan/Glósz András
Az est fellépői között lesznek nem hivatásos muzsikusok is
Baky György és Üveges Csaba kedvtelésből állt össze zenélni, elsősorban country-zenét játszanak. Baky György volt az a polgármestere Bakonybélnek, aki Cseh Tamás díszpolgárrá választását kezdeményezte. Üveges Csabának, a Jamboree Country Band egyik alapítójának műsorában az amerikai népzene kap főszerepet.
Víg Mihály, Cseh Tamás egykori zenésztársa, valamint az énekes fia, Cseh András közös műsorral lépnek színpadra.
Tolmácsolásukban Cseh Tamás dalai mellett bakonyi indián énekek is elhangzanak, hiszen az énekművész a bakonyi indián játék révén került kapcsolatba Bakonybéllel.
Az emlékestet tábortűz zárja, amely mellett immár 11 éve Mülhauser Martina idézi meg gitárjával és énekével Cseh Tamás emlékét a közönséggel együtt.
Kiemelt kép: Andrássy út (Népköztársaság útja) 101., a Magyar Újságírók Országos Szövetsége székházának emeletén működő 25. Színház. Cseh Tamás zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár a Dal nélkül ... koncerten 1975-ben
Fotó: Fortepan/Vadász Ágnes
