|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Még alig múltam 10 mikor megismert a halál,
S én bátran néztem végig, ahogy élve felzabál.
Őszintén már akkor sem tudtam hinni magamban,
Bármekkora baj volt én magamra maradtam.
S ha gyerekként körötted semmit sem uralsz,
Elhiteted magaddal, hogy az életed kudarc.
Menekülni akarsz egy jövőbeli mába,
Hát beleestem én is ebbe a hibába.
Gyerek voltam még mikor elapadt a könnyem,
Vért izzadtam, azért amit más kapott meg könnyen.
Nekem meg maradt csak a sok hajnali kelés,
Vízhordások hada s az a pár falat kenyér.
Csábított a bánat, hogy magamat megöljem,
Hisz a saját anyám mindent sajnált tőlem.
Gúnyolódtak rajtam a szüleim mindketten,
Kiszolgáltam őket, míg én napi egyszer ettem.
De megfelelnem mégsem sikerült soha,
Nyugtattam magam: én vagyok ostoba.
Én vagyok csak az élet eltört tükre,
S emiatt nem vagyok méltó a szeretetükre.
Pedig bármit megtettem, amit csak kértek,
Én megcsináltam azt is, amitől ők féltek.
És nem érdekelt mi is a gyűlöletük oka,
Tehettem én bármit nem szerettek soha.
Gyermeki éltembe fájdalmat kevertek,
És ha ötöst vittem Ők, akkor is csak vertek.
A betegségeimre is magamra maradtam,
Nem segítettek pedig mindenem oda adtam.
De eljött a határ mit a szívemmel bírtunk,
Emlékszem Június 4.-t írtunk.
Éneklő vörösbegy repült ágról-ágra,
Tökéletes nap volt a halálra.
S a szomszédjaink tán még fel sem keltek,
A szüleim akkor már sokadszor vertek.
Vérzett már mindenem, de mégsem szóltam,
Meghalni akartam pedig csak 12 voltam.
S a halálvágyam pedig egyre nagyobb lett,
Anyám ezt meghalva kezembe nagy kést tett.
"-Ezzel csináld!" vágott, nevetve szavamba,
Miközben a kés már csúszott a hasamba.
Ütközésig toltam a pengét magamban,
És látva anyám arcát messzire szaladtam.
Magam se tudom de, azt hiszem féltem,
S meghalni sem hagy, azt reméltem.
Hasamban a késsel nem is jutottam messzire,
Elsötétült minden s nem emlékeztem semmire.
Elhittem, hogy többé senki nem ver össze,
S egy eperfa tövében zuhantam csak össze.
Az ébredés táncikált a meghiúsult vágyon,
Kinyitottam szemem s az anyám ült az ágyon.
Egy kicsit hittem, hogy a célom-elértem,
De enyhülés jele sem látszott a szemében.
Az akkori szavai máig itt élnek bennem,
Pedig úgy tizenkét éves lehettem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
