|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sosem említeném magam Adyval egy lapon,
Vers születik mégis-e Szerdai napon.
Küzdenek egymással bennem a rímpárok,
Ha rám ront az ihlet mindig így járok.
Ülök és várom, hogy mi jut eszembe,
Voltam ma vonaton, ágyban s Debrecenbe.
Vonaton utazom most is haza éppen,
De rám tört az ihlet tanulságképpen.
Hisz amikor írok, új világba juttat,
Bármi feszít belül, ez mindig megnyugtat.
Nem másoknak írok, csakis önös célból,
Hisz emberből vagyok, nem rideg acélból.
S bár megesett az is, hogy verset írtak rólam,
Nekem ilyenkor zokogott a tollam.
Hisz ki értené igazán mindegyik szavam,
Ha nem csakis én, hogyha nem én magam.
Így is elég baj, hogy élek-e csúf testben,
És ha beledöglök sem leszek Hugh Jackman.
Bár mondják, hogy a szépség belülről fakad,
Hát akkor ilyen fejjel érvényesítsd magad.
S bár eredeti vagyok rám semmit sem varrtak,
De ha nem szép a külsőd, csak átnéznek rajtad.
Elvárja a világ, hogy mérgezd a lelked,
És írhatok én is, akárhány verset.
Rég nem az a fontos, mit őrzők belül,
Hisz minden bűn a divatban nemesül.
Az emberek meg csak némán nyelnek,
Hát kit érdekelnek, így a szép versek?
Most is itt gubbasztok rímekre vadászva,
Talpig izgatottan az ihletben ázva.
De nem kívánom Neked soha ezt az érzést,
A közöny sebei általi csúfos elvérzést.
Hisz semmi sem izgat Téged manapság,
Az életed csupán egy észrevétlen rabság.
Megmentelek Téged csak kicsit még tarts ki,
Él bennem a béke, mert erőt ad Marcsi.
Én leszek a bajodra a hatásos fegyver,
Ha már Téged is undorít a sok közönyös ember.
Ha már Téged is borzaszt, mi az utcán folyik,
Ha megfélemlítenek a hírekben a sztorik.
Látom nem kímél már Téged sem az állam,
Itt merhetsz bátran sírni, gyere itt a vállam.
Rátalálsz majd magadban a csend évében,
És rájössz, hogy hazudtak, eddig a tévében.
Hát, ennyi volt a vers, befejezem máris,
Néma lett és olyan instrumentális.
Az életem adtam a semmiért egészen,
De volt-e értelme, amiért elégtem?
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
