|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Emléxem még nagyon kicsi voltam,
S a fájdalmaimról senkinek se szóltam.
Pedig már akkor is hittem a szavakban,
Mégis sebeket vonszoltam magamban.
Gyerekként akkor még mindenben hittem,
Amit azóta is bánok már szerintem.
Hittem, hogy mindentől óvják a gyereket,
És ösztönből érzi mi az, hogy szeretet.
De öt évesen már rám szagadt az égbolt,
Istenem az is már milyen rég volt.
Mikor hajnalban könny ébresztett engem,
S az apám kezében szíjjal állt felettem.
Azt hiszem azóta sem értem az embert,
Akármit csináltam mindíg csak megvert.
Pedig egy rossz szót sem kapott soha tőlem,
Mégis rabszolgát csinált belöllem.
A napjait árjárta a vegytiszta pokol,
Társként követte Őt az alkohol.
S bár meg volt Neki a világ aranya,
Hitvese nő volt csak és nem anya.
Anya...szó ez mely maga az élet,
Szó mely bennem csak félelmet ébreszt.
Mert bezár előttem minden pici teret,
Hisz szemében sosem voltam jó gyerek.
Ha apám olykor részegen rámordult,
Alattomos módon Ő ellenem fordult.
És bántani kezdtett amikor csak tudott,
Elrettenésképpen bűnösnek hazudott.
Alkalmatlannak tartott az életre,
A verseimet sorra mind elégette.
S csak tömte magába azt a sok szert,
És mellette amikor akarta megvert.
Ez a két "ember" nevelt amíg tudott,
És nyugtatgattam magam: Nekem ez jutott.
De visszatekintve arra miből lettem,
Mostmár tudom, hogy miért szégyeltem.
Mostmár látom, hogy nem ez a normális,
Hogyha sír a gyerek, verjük meg máris.
Mostmár érzem, hogy milyen ha számítok,
És látszatboldogsággal senkit nem ámítok.
S bár azt mondják a vér vízzé nem válik,
A múlt sebei fájnak a halálig.
És bár túl vagyok rajta s már nem megyek oda,
Megbocsátani nem fogok soha.
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
