|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Emléxem még nagyon kicsi voltam,
S a fájdalmaimról senkinek se szóltam.
Pedig már akkor is hittem a szavakban,
Mégis sebeket vonszoltam magamban.
Gyerekként akkor még mindenben hittem,
Amit azóta is bánok már szerintem.
Hittem, hogy mindentől óvják a gyereket,
És ösztönből érzi mi az, hogy szeretet.
De öt évesen már rám szagadt az égbolt,
Istenem az is már milyen rég volt.
Mikor hajnalban könny ébresztett engem,
S az apám kezében szíjjal állt felettem.
Azt hiszem azóta sem értem az embert,
Akármit csináltam mindíg csak megvert.
Pedig egy rossz szót sem kapott soha tőlem,
Mégis rabszolgát csinált belöllem.
A napjait árjárta a vegytiszta pokol,
Társként követte Őt az alkohol.
S bár meg volt Neki a világ aranya,
Hitvese nő volt csak és nem anya.
Anya...szó ez mely maga az élet,
Szó mely bennem csak félelmet ébreszt.
Mert bezár előttem minden pici teret,
Hisz szemében sosem voltam jó gyerek.
Ha apám olykor részegen rámordult,
Alattomos módon Ő ellenem fordult.
És bántani kezdtett amikor csak tudott,
Elrettenésképpen bűnösnek hazudott.
Alkalmatlannak tartott az életre,
A verseimet sorra mind elégette.
S csak tömte magába azt a sok szert,
És mellette amikor akarta megvert.
Ez a két "ember" nevelt amíg tudott,
És nyugtatgattam magam: Nekem ez jutott.
De visszatekintve arra miből lettem,
Mostmár tudom, hogy miért szégyeltem.
Mostmár látom, hogy nem ez a normális,
Hogyha sír a gyerek, verjük meg máris.
Mostmár érzem, hogy milyen ha számítok,
És látszatboldogsággal senkit nem ámítok.
S bár azt mondják a vér vízzé nem válik,
A múlt sebei fájnak a halálig.
És bár túl vagyok rajta s már nem megyek oda,
Megbocsátani nem fogok soha.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
