|
|
|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Emléxem még nagyon kicsi voltam,
S a fájdalmaimról senkinek se szóltam.
Pedig már akkor is hittem a szavakban,
Mégis sebeket vonszoltam magamban.
Gyerekként akkor még mindenben hittem,
Amit azóta is bánok már szerintem.
Hittem, hogy mindentől óvják a gyereket,
És ösztönből érzi mi az, hogy szeretet.
De öt évesen már rám szagadt az égbolt,
Istenem az is már milyen rég volt.
Mikor hajnalban könny ébresztett engem,
S az apám kezében szíjjal állt felettem.
Azt hiszem azóta sem értem az embert,
Akármit csináltam mindíg csak megvert.
Pedig egy rossz szót sem kapott soha tőlem,
Mégis rabszolgát csinált belöllem.
A napjait árjárta a vegytiszta pokol,
Társként követte Őt az alkohol.
S bár meg volt Neki a világ aranya,
Hitvese nő volt csak és nem anya.
Anya...szó ez mely maga az élet,
Szó mely bennem csak félelmet ébreszt.
Mert bezár előttem minden pici teret,
Hisz szemében sosem voltam jó gyerek.
Ha apám olykor részegen rámordult,
Alattomos módon Ő ellenem fordult.
És bántani kezdtett amikor csak tudott,
Elrettenésképpen bűnösnek hazudott.
Alkalmatlannak tartott az életre,
A verseimet sorra mind elégette.
S csak tömte magába azt a sok szert,
És mellette amikor akarta megvert.
Ez a két "ember" nevelt amíg tudott,
És nyugtatgattam magam: Nekem ez jutott.
De visszatekintve arra miből lettem,
Mostmár tudom, hogy miért szégyeltem.
Mostmár látom, hogy nem ez a normális,
Hogyha sír a gyerek, verjük meg máris.
Mostmár érzem, hogy milyen ha számítok,
És látszatboldogsággal senkit nem ámítok.
S bár azt mondják a vér vízzé nem válik,
A múlt sebei fájnak a halálig.
És bár túl vagyok rajta s már nem megyek oda,
Megbocsátani nem fogok soha.
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
