|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ébredni vágyom a kómából most már,
S bár a némaságért nem jár Oscar.
Mégis úgy érzem, hogy hiteles voltam,
Abban, ahogy az életem, eltoltam.
Persze, volt idő mikor még hittem,
Hogy boldog leszek majd én is itt benn.
És nem tesz a sors majd kivételt velem,
S rám találhat a nagy szerelem.
Panaszra mondjuk nincs is okom,
S a valóságot sem veszem zokon.
Csak fáj, hogy én lettem mégis okolva,
Pedig tényleg bármi lehettem volna.
Lehettem volna béna újságíró,
Vacak kis firkász, mini eksön hirró.
Lehettem volna bölcs műfordító,
Vezérelvek szerinti igazság ordító.
Esélyem se lett volna a porba hullni,
Ösztönből kezdtem ölni tanulni.
Élvezni a bosszú, lüktető ritmusát,
És csodálni a fájdalom hideg rítusát.
Lehettem volna én tényleg bármi,
Élő halott vagy komolyan akármi.
De ahelyett, hogy normális lettem volna,
S az én életem is az igákról szólna.
Az égbe emeltem könnyes arcomat,
S elátkoztam végre az összes kudarcomat.
Majd a színtiszta dühtől feldúltan,
A teremtőim ellen fordultam.
Már rég nincsen bennem alázat,
Hisz ellenem fordultak, szégyen gyalázat.
S a kimondott szavaknak élesebb az élük,
Mint a tudat maga, hogy én a saját vérük.
De már nem érdekel, nem hat meg tényleg,
Csak dühít, hogy ebből a vérvonalból élek.
És szabadulnék most már mindegyik téren,
De pofon csap a tudat, hogy kötelez a vérem.
Hátamban a múltam súlyos vaskarma,
Ki az ki engem így szeretni akarna?!
Ki az és hol jár, kit mindig is kerestem,
Kit kiszolgál a szívem, kit kiszolgál a testem.
De mit adjak cserébe, hogy végre boldog legyek,
Semmi sincs nálam, csak BKV jegyek.
Persze, hogy ezek is csak tévedésből,
S ez messzire űz most a józan észtől.
Hát maradok, kómában inkább azt hiszem,
Mintsem, hogy vásárra vigyem a szívem.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
