|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Arcomat két kezembe temetve,
Hisztizek az idegtől remegve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha nem az van, amit szeretnék.
Elköszön tőlem minden ihlet,
S az utolsó rím sem engem illet.
Hisz arcomat a fénybe későn emeltem,
De biztos, hogy nem ezt érdemeltem.
Biztos, hogy a bűnöm nem ekkora,
Hogy ne legyen kegyelem rá semekkora.
Hogy ne lenne, aki megbocsátana,
Egy könnycseppnyit szeretni nem ártana.
De fohászomra nem válaszol senki,
Ennyire nehéz hát engem szeretni?
Ekkora a bűnöm, az, hogy mégis élek,
Ekkora hiba, hogy senkitől se félek?
Elfordul tőlem bárki, aki boldog,
S leválnak lassan rólam a dolgok.
Meztelen lelkemet széthordja a szél,
S e lelketlen testtől meg mindenki fél.
Testem pedig, mint üres báb,
Porlad szét egy kicsivel odább.
S utánam csak pár vers marad,
Mi álmokat vet s könnyeket arat
Pár mondat, néhány játékos rím,
S a vers máris büszke erős hím.
Mely bárhol néma csendet teremt,
S titkon ez nekem sokat jelent.
Titkon mindig is vágytam arra,
A versem fakasszon mindenkit dalra.
Meg, hogy a kicsiket rólam okítsák,
S az órákon a verseimet tanítsák.
Persze tudom én, hogy ez csak álom,
Nem ráz majd meg senkit a halálom.
Hisz nem lesz egy egész emberöltő,
Hogy észrevegye bárki: nincs már a költő.
De amíg csak élek addig én írok,
És verseket költök, amíg csak bírok.
Ez a szörnyű valóság nem egy hamis mese,
Így lettem a szavak szerelmese.
Arcomat két kezembe temetve,
Zokogok magamon nevetve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha élnem kell, amit felednék.
Az Obituary 40 éves múltjában többször járt már nálunk, legutóbb tavaly a Sepultura vendégeként léptek színpadra, hogy velőt rázó dalaikkal megmozgassák a magyar közönséget. Július 30-án azonban ismét visszatérnek, hogy a Dürer Kert nagytermében adjanak felejthetetlen koncertet.
Az Obituary már 1984-ben füstbombákkal várta a közönséget a koncertjén
Az Obituary 1984-ben alakult Executioner néven. A helyi tampai bandák, mint a Nasty Savage és a Savatage, valamint a korai Metallica és Slayer hatására a Tardy fivérek a garázsukban zenekart alapítottak, majd korán színpadra is léptek. Bár a tagok többsége még fiatalkorú volt, a koncerteken már ekkor is érett előadással, dobemelvényekkel, füstbombákkal várták a közönséget.
A zenekar azóta sem adott lejjebb az élő fellépések hangulatából
Akik követik a munkásságukat tudhatják, hogy soha nem kell félgőzre és visszafogottságra számítani egy Obituary műsor közben. Sosem hajszolták az elismeréseket vagy a közösségi média népszerűségét, és sosem törődtek a trendekkel.
11 stúdióalbumon és számtalan koncerten vannak túl, mégis
megmaradtak a gyökereiknél: az emberileg elképzelhető legdurvább zenék egyikét játsszák és ezzel világszerte hűséges rajongótábort építettek.
A 2017-ben kiadott Obituary self-titled lemezük akkor jelent meg mikor a death metal épp reneszánszát élte és ennek köszönhetően a régi rajongók mellett újak is felfedezték, milyen erő lakik a zenekarban. Ennek bizonyítéka volt például a Slayerrel közös európai turné is.
A zenekar 2023-ban újabb lemezt jelentetett meg, a A Dying of Everything mindent hoz, amit az Obituarytól elvárhatunk: thrash („Barely Alive”), groove („The Wrong Time”, „My Will to Live”) és a mindent lehengerlő hangulat is ott van a dalokban.
A zenekar kötődése Magyarországhoz nemcsak a korábban itt megtartott koncertek miatt erős, hanem a Gróf Balázs által nekik gyártott videoklipek is segítik, hogy a banda biztosan jó szájízzel, erős műsorral érkezzen Budapestre.
A hazai közönség az Obituary által teremtett atmoszférából már többször részesült, de a legutolsó lemez dalai július 30-án kapnak igazán teret, hiszen ezúttal egy headliner bulival vár mindenkit a Dürer Kertben a zenekar.
Fotók: Obituary x Live Nation Magyarország
