|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Már éjfél is elmúlt körülöttem régen,
Én itt ülök mégis teljesen ébren.
Sehol az a pont, mitől aludni tudnék,
Óh, bárcsak tényleg a pokolra jutnék.
Mert hiába virrasztok szűz papír felett,
Már egyedül vészelem át ezt a telet.
És hiába készülök, szerelmes versel,
A dühöd itt bennem, mindent felperzsel.
Erős vagyok, tudom, de most megint sírok,
Egy jéghideg konyhában verseket írok.
S mint, a kihullott könnycsepp a rideg kövön,
Ne félj, majd egyszer ezt én is kinövöm.
Hát, verseket írok, csak nem értem minek,
Hozzá szólna, de mégsem szólhat senkinek.
Hiszen, nagyon más oka nem lehet annak,
Hogy sajátos jelentést ad a nagy szavaknak.
Most megint én vagyok a szemét tetű,
Hisz, neki a szerelem csak-e kilenc betű.
„Szeretlek” zengett egy baráti versben,
Miben nem is lehetne belekötni elvben.
De Ő viszont valami másnak látta,
Túl közelinek, túl intimnek találta.
Hiszen ez a szó az övé és senki másé,
Csak Ő mondhatja nekem szerető társként.
Hát, kiborult rendesen egyetlen szó miatt,
S hitte, hogy most majd szépen kirak.
Hiszen én tehetek arról, aki ezt írta,
És tényleg most már mit képzel Tilda.
Én komolyan mondom, vártam sokat,
Tűrtem az engem becsmérlő sorokat.
És bíztam titkon abban, hogy felébred majd,
S meglátja, hogy nincs, ki a pasijára hajt.
De csak maradt ugyanolyan bunkó velem,
Mostanra viszont már nincsen több türelem.
Mostanra már tényleg elegem van abból,
A flegma fejekből, az obszcén szavakból.
Én ugyanis tudom és hiszem,
Nem játékszer az én szívem.
Kinyitni vágyom s nem bezárni,
Nem a viták miatt kell együtt járni.
Ne a konfliktus tartsa az embereket össze,
Gyönyörbe kell, hogy a pár egymást fürössze.
De itt már se gyönyör, se összetartás régen,
Csak a rajtunk nevető csillagok az égen.
Most lett hát itt tényleg vége a dalnak,
Az ilyen képzavarok úgyis korán halnak.
Ez kínlódás csupán rég már nem szerelem,
Hát nem tűröm tovább, hogy játszanak velem.
Bár csóró vagyok és csak a verseim vannak,
Már nem adok tényleg több esélyt annak.
Hogy rám osztják megint-e bűnös szerepet,
Hogy épp az alázzon kit őszintén szeretek.
Hát, itt van, amire mindig is vágytál,
Én úgyse vagyok több mint, egy ágytál.
Túl kevés ez, hogy a közös utunkat járjam,
Hisz Te nyilván sokkal okosabb vagy nálam.
Te tökéletes vagy, gyönyörű és kész,
De hiába mindez, ha az agyamra mész.
A szépséged hozzám sajnos túl nagy,
És csak dekoráció benned az agy.
Túl durvák a szavak, túl kemény a jelen?
Te miket csináltál eddig szerinted velem?
Mindegy is, hagyjuk hisz a bűneim nagyok,
És ugye, hát én csak undorító vagyok.
Hát, elegem lett végleg és semmiért nem kár,
Nem könyörgök többé, hogy: Gondolkozz már!
Nélkülem ne félj, majd újra tündökölhetsz,
Itt ez a vers is, hogy már megint gyűlölhess.
Ez hát, az utolsó dal, valóban a végső,
Siránkozni ezen már régóta késő.
Veled kevesebbszer éltem, mint ahogy haltam,
S már bánom, hogy nem csak szexet akartam.
De a türelmemből már nincs semennyi,
Hát, szabad vagy mától, végeztünk: Ennyi!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
