|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az ősz lassan felfalja a lelkem,
De a pusztulásban magamra leltem.
És kérdés van születőben itt benn,
Minek él bármi, ha úgyis pusztul majd minden?
Bennem is, mint valami méreginjekció,
Ölt testet a depresszió.
És, ha már itt tart nem csak testet ölt,
Én láttam, ahogy ezrek halálán tündökölt.
Én láttam, ahogy bárkit simán legyőz,
És a legerősebbek lelkében tetőz.
Láttam, hogy rombol várakat porig,
Visszarepít lazán bárkit az őskorig.
És hiába hoznak új reményt a telek,
Jöttére nincsenek baljós előjelek.
Nincs szüksége arra, hogy eléd port hintsen,
Megmérgezi lelked és esélyed sincsen.
Lelkemen hát emiatt oly vastag a kéreg,
Ereimben most is itt tombol a méreg.
Szememben a bánat megváltásért ragyog,
De nem ezt érdemeltem, én ártatlan vagyok.
Jól tudom, hogy nem vagyok ezzel magamban,
De most mégis úgy tűnik, hogy magamra maradtam.
Elhiteti velem, hogy senki sem szeret,
És vágtam már emiatt magamon eret.
Ilyenkor semmi sem érdekel, hagyjanak békén,
Nehogy jól érezzem magamat a végén!
Emiatt leszek egy tapintatlan állat,
És tort ül rajtam az önsajnálat.
Pedig nem vagyok rossz ember belül,
Csak a fájdalom ihletté néha így nemesül.
És hiába is adnám lentebb a kiharcolt rangból,
Maradok ilyen, míg kiírom magamból.
Jó tudom, én is, hogy hagyhatnám a hisztit,
De csak az írás az, mi teljesen megtisztít.
Csak a rímkeresés, csak a versírás,
Esküszöm, jobbat tesz, mint egy sírás.
Sajnos azonban nincs mindig tollam,
Hogy a depressziót bennem megindokoljam.
Nincs kéznél mindig szűz fehér papír,
Mi lelkemre nyugtató gyógyírral bír.
Beszűkölnek köröttem ilyenkor a terek,
Hisz azt bántja az ember, kit a legjobban szeret.
Gátlások nélkül ezt én is megteszem,
Hisz a lelkem fájdalmától nem látja az eszem.
De mi marad utána, eltiport szívek,
A tudat, hogy bemocskoltam azt, amiben hiszek.
Én nyugtatnám magam, hogy a sors mostoha,
Pedig legbelül tudom, hogy én voltam ostoba.
Bánnám is én mikor már megtörtént a baj,
De egyedül vagyok és túl hangos ez a zaj.
Elvakított teljesen ez a valami bennem,
De meggyógyítom magam, ha depressziós lettem.
S bár érzem legbelül, hogy ez túl sokba került,
De már látom, hogy az érzés a végtelenig merült.
Már látom, hogy fogok újra visszatérni,
Sohasem voltam lusta bocsánatot kérni.
Sohasem derogált elveszteni pár vitát,
Hisz én nem hazudok le semmilyen hibát.
Ezzel állítom meg a kóros recessziót,
S kiírom magamból a depressziót.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
