|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Kíméletlenül tombolt az ősz odakint,
Az éhes föld magához faleveleket int.
A meztelenre vetkőzött fák tövében,
Libatoll szunnyadt a költő övében.
S bár pusztult körülötte már a világ,
Gomblyukában ott egy friss virág.
Már minden túl nyirkos, túl nyers,
A tollban is alszik az utolsó vers.
A fényben épp poros a régi gyertyatartó,
És nyikorogva sikolt fel a nyíló ajtó.
Ajtóban a költő, szemében a vágy,
Pimaszul kacsintott felé az ágy.
De hirtelen egyszerre mozdul a táj,
S már csókra nyílik egy női száj.
És az, ami köztük ezután történt,
Megtört ezerévnyi törvényt.
A padlóra zuhant az ódon gyertyatartó,
Ahogy vadul csapta be a vágy az ajtót.
És mintha az ég új világot nyitna,
Robbantott bombát bennük egy szikra.
Az egyesülésre most már minden kész,
Nem lép már közbe se álom, se józanész.
A perzselő vágy most bennük testet ölt,
És ettől a perctől csak nekik forog a Föld.
Csak űzik egymást gyönyörhullámokba rántva,
És feléget mindent az ajkaik tánca.
Nem számít, ha fáj, vagy ha túl merész,
Holnap úgyis már csak emlék az egész.
Zabolátlan kéjjel tombol már a vágy,
Hangosan recsegve, könyörög az ágy.
Itt nem számít a múlt, a jövő, a jelen,
Mikor két ember teljesen meztelen.
Csókok közt ölelések a múltból a mába,
Míg a gyönyör nem hajlítja őket karikába.
Akkor egy percre megáll az élet,
Ahogy a testük egymásé lett.
Szemükre az éjjel lágy álomport hint,
S már az ősz sem olyan zord odakint.
Majd reggel aztán, ha jön az ébredés,
Újra kezdetét veszi az egymásba tévedés.
A költő pedig, kit az emlék perzsel,
Majd lenyugtatja, magát-e versel.
S felteszi a kérdést ihlettel áldottan:
Valóság volt ez vagy csak álmodtam?
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
