|
|
|
| Előadó: | Mes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
refrén:
Minden érzés más, minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik,
valami szép, olykor megható
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
még sem érzem az élet örömeit itt bent
a szívben, mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod.
Hogy törhesd aztán ezer szilánkra,
én látok még szépet a világba,
ahol mindketten sötét napokat élünk,
csak pofonokat adott az élet nekünk.
De kár megállnod tudod tovább mehetünk,
hiszen együtt, boldogok lehetünk,
hiszen együtt, mindent megtehetünk,
hiszen együtt, mindent megtettünk.
Tudom, hogy élek, tudod, hogy félek,
hogy elveszítelek téged, mégsem érted,
hogy szeretlek, még is mondod, hogy túlzásokba esek,
hogy bántanál, mert te úgy szeretsz,
kérlek értsd meg nem érdekel a fájdalom
érted megszokom, megszököm a gondok elől
és neked mondom, kérlek védj meg
mert elveszek a világban,
kérlek óvj meg, mert meghalok a világban.
2x refrén:
Minden érzés más, minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik,
valami szép, olykor megható
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
még sem érzem az élet örömeit itt bent
a szívben, mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod.
Minden mire vártam egy képen megláttam,
majd álmaimban angyalként szálltam.
Kéz a kézben, forró lázban,
a fényed melegített, hogy ha fáztam.
Kaptam valamit, kérlek ne vedd el,
hiányzol nekem, kérlek ne menj el.
Az egyetlen dolog az életemben,
mi biztos kell nekem, az te vagy nekem.
Te vagy a levegő, mi nélkül nem élek,
te vagy a biztonság, melletted nem félek.
Mondani bármit, vagy tenni mit szeretek,
tudom mondtad nem érzed, hogy szeretlek,
de így van, csak hinned kellene bennem
szeretni fájdalom után, én is mertem
a szemedbe néztem, és láttam a szépet,
a szemed behunytad és éreztem, a véged.
De én megteszek bármit csak légy velem kérlek,
mert nélküled szürkének látom a kék eget,
nélküled nem láthatom a lényeget.
Míg nem voltál nem ismertem a szerelmet,
míg nem voltál megvetettem az életet,
hogy maradsz az egyetlen mit remélhetek,
hogy elmész mitől félhetek.
hogy elmész, mert nélküled nem élhetek.
4x refrén:
Minden érzés más, minden ember változik,
valami örök és valami csak távozik,
valami szép, olykor megható
a lélek szava mi felmutatható.
Azt hittem megtettem mindent,
még sem érzem az élet örömeit itt bent
a szívben, mit minden nap fájlalok,
tudod csak kérned kell és megkapod.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
