|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hetvenkilencet mutattak a naptárak,
S még nem jártak az égben az árak.
Mikor az égbolt megnyílt felettem,
S bár nem akarta senki mégis megszülettem.
Néztem is a sok elém táruló képet,
És láttam a sok rajtam ámuldozó népet.
"Milyen kis kancsi, és a feje milyen kerek!"
De azt egyik se mondta: Jé, milyen szép gyerek!
Nyolcvanhétben aztán kis iskolás lettem,
Máig is emlékszem, hogy mennyire szerettem.
Sok misztikus vers, sok érdekes forma,
Csak két dolog nem ment: Az ének meg a torna.
Sok-sok új embert ismertem meg ekkor,
Meg, hogy mi a derékszög és, hogy mi a vektor.
Tanított az élet s minden fa és bokor,
A saját szüleimmel is elindult a pokol.
Kilencvennégyben vége lett a dalnak,
Az akkori haverok máig is hadarnak.
Nyolc esztendő után kijártuk a sulit,
S már csajokat akartunk, szerelmet és bulit.
A volt osztálytársnők meg értetlenül lestek,
Ahogy bámultam azt, hogy teherbe estek.
Én vagyok bolond, hisz a gyerek a minden,
De mire mész vele, ha másod meg nincsen?
Kilencvenhatban már minden haver kanos,
Én közben rájöttem, hogy nem leszek asztalos.
S mint, birkanyáj mellől a lázadó pulit,
Két és fél év után hagytam ott a sulit.
Rájöttem arra, hogy nem tudom csinálni,
Többre vagyok hivatott, mint robotgéppé válni.
S, hogy ne ébresszen engem ordítozó vekker,
Így lett hát belőlem alattomos hacker.
Kilencvenkilencben mikor virágzott a repce,
Már fel volt állítva rám a kelepce.
S mivel nagyképűn hittem, hogy a csúcson álltam,
Mit sem sejtve lazán bele is sétáltam.
Egy csapásra akkor beborult az égbolt,
De máig is emlékszem mégis milyen szép volt.
S mint, a tűzbe dobott kukorica kévét,
Zabált fel engem is az egyik új tévé.
Kilencvenhétben már a parkokban ültem,
Elfogyott a lóvém s az utcára kerültem.
Szép lassan nagy gazember lettem,
Padokon aludtam és napokig nem ettem.
Míg mások ünnepeltek én havat lapátoltam,
És lassan felfogtam, hogy az életem-eltoltam.
Míg mindenki evett és a hóesésben szoptam,
S ha úgy hozta az élet, hazudtam és loptam.
Kétezerben aztán helyre állt a béke,
Ez azóta is a lelkem menedéke.
A züllött stílust többé már nem vittem,
A saját erőmből leérettségiztem.
A fősulis évek túl gyorsan elteltek,
Örültem neki, hogy a szüleim nem vertek.
A sikerhez a saját tudásom vitt oda,
S birtokomba került egy saját diploma.
Kétezer ötben mégis megváltozott minden,
Összeomlott mindaz miben addig hittem,
Akiért éltem, magának más talált,
Még máig is érzem, hogy vágytam a halált.
Ami akkor történt máig nem érthetem,
Magam dobtam el a saját életem.
Üres testemben a lélek életlen,
Hófehér falak közt, kórházban ébredtem.
Kétezer nyolcban aztán elmúlt a nagy vihar,
S bár, azóta sincs, aki mellettem, kitart.
Én akkor is őszintén hiszem azt mégis,
Hogy nem vagyok rossz, s ezt látja az ég is.
És eljön majd az én időm is, érzem,
Mikor a szerelmet nem irigyen nézem.
Mikor engem füröszt majd tejben-vajban,
Ki több lesz majd nekem, mint barát a bajban.
Addig azonban marad a remény,
S az igazságtalan élet mely kemény.
Marad csak ez az üres rím halom,
Mit bedarál bennem az emlékmalom.
Hosszan tartó betegség után, 41 évesen, péntek hajnalban elhunyt Tompos Kátya Jászai Mari- és Junior Prima díjas színművész, énekes - tudatta a család és Tompos Kátya menedzsmentje.
- "Mély fájdalommal tudatjuk veletek, hogy hosszan tartó betegség után Tompos Kátya Jászai Mari és Junior Prima-díjas színésznő, énekesnő ma hajnalban elhunyt, békésen távozott családja körében. Nagyon sokat jelentett számára, hogy betegsége hírére az ország egy emberként mozdult meg és fejezte ki támogatását valamilyen formában, ez a szeretet erőt adott neki és reménnyel töltötte ki utolsó heteit" - írták.
Tompos Kátya 1983. március 13-án született Budapesten. Édesanyja orosz származású. Gimnazista korában néhány évig Földessy Margit stúdiójába járt. 2001 és 2005 között a Színház és Filmművészeti Egyetem operett-musical szakára járt. 2004-ben Edith Piaf Mylord című dalával megnyerte a színművészeti egyetem dalversenyét. Az egyetem elvégzése után 2005-2007-ben a József Attila Színház tagja volt, majd 2007-2008-ban a Bárka Színházban szerepelt. 2008 és 2018 között a Nemzeti Színház tagja volt. Országos ismeretségre tett szert a Vacka Rádió folytatásos mese hangjáték főszerepével.
Énekes szerepei is különösen figyelemreméltóak
Fellépett többek között Goran Bregoviccsal, a Budapest Klezmer Banddel, Hrutka Róberttel, valamint a Söndörgő zenekarral Indiában is. 2013 novemberében Keresztül Európán címmel jelent meg első szólólemeze, amely varázslatos zenei utazás Angliától Oroszországig, angol, francia, bolgár, magyar és orosz nyelven énekelt dalok.
Tompos Kátya több filmben is főszerepet játszott, látható volt a Valami Amerika 2-ben (2008), Poligamyban (2009), a Köntörfalakban (2010), Nőm, nejem, csajomban (2012), Coming outban (2013), Valami Amerika 3-ban (2018) vagy például a Most van most című filmben (2019).
Munkásságát 2005-ben Máthé Erzsi-díjjal ismerték el. 2007-ben a Bárka Színházban a legjobb színésznő közönségdíját nyerte el. 2009-ben Gundel Művészeti Díjjal, 2010-ben Junior Prima Díjjal tüntették ki. 2014-ben Jászai Mari-díjat kapott. 2019-ben átvehette a Vidor fesztivál legjobb női szereplőjének díját a Varsói melódia címszerepéért.
Tompos Kátya külföldi gyógykezelésének finanszírozására gyűjtést, jótékonysági aukciót, koncertet, gálaestet is szerveztek, az összegyűlt összeg sorsáról később intézkednek.
Fotó: Tompos Kátya Facebook
