|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Hetvenkilencet mutattak a naptárak,
S még nem jártak az égben az árak.
Mikor az égbolt megnyílt felettem,
S bár nem akarta senki mégis megszülettem.
Néztem is a sok elém táruló képet,
És láttam a sok rajtam ámuldozó népet.
"Milyen kis kancsi, és a feje milyen kerek!"
De azt egyik se mondta: Jé, milyen szép gyerek!
Nyolcvanhétben aztán kis iskolás lettem,
Máig is emlékszem, hogy mennyire szerettem.
Sok misztikus vers, sok érdekes forma,
Csak két dolog nem ment: Az ének meg a torna.
Sok-sok új embert ismertem meg ekkor,
Meg, hogy mi a derékszög és, hogy mi a vektor.
Tanított az élet s minden fa és bokor,
A saját szüleimmel is elindult a pokol.
Kilencvennégyben vége lett a dalnak,
Az akkori haverok máig is hadarnak.
Nyolc esztendő után kijártuk a sulit,
S már csajokat akartunk, szerelmet és bulit.
A volt osztálytársnők meg értetlenül lestek,
Ahogy bámultam azt, hogy teherbe estek.
Én vagyok bolond, hisz a gyerek a minden,
De mire mész vele, ha másod meg nincsen?
Kilencvenhatban már minden haver kanos,
Én közben rájöttem, hogy nem leszek asztalos.
S mint, birkanyáj mellől a lázadó pulit,
Két és fél év után hagytam ott a sulit.
Rájöttem arra, hogy nem tudom csinálni,
Többre vagyok hivatott, mint robotgéppé válni.
S, hogy ne ébresszen engem ordítozó vekker,
Így lett hát belőlem alattomos hacker.
Kilencvenkilencben mikor virágzott a repce,
Már fel volt állítva rám a kelepce.
S mivel nagyképűn hittem, hogy a csúcson álltam,
Mit sem sejtve lazán bele is sétáltam.
Egy csapásra akkor beborult az égbolt,
De máig is emlékszem mégis milyen szép volt.
S mint, a tűzbe dobott kukorica kévét,
Zabált fel engem is az egyik új tévé.
Kilencvenhétben már a parkokban ültem,
Elfogyott a lóvém s az utcára kerültem.
Szép lassan nagy gazember lettem,
Padokon aludtam és napokig nem ettem.
Míg mások ünnepeltek én havat lapátoltam,
És lassan felfogtam, hogy az életem-eltoltam.
Míg mindenki evett és a hóesésben szoptam,
S ha úgy hozta az élet, hazudtam és loptam.
Kétezerben aztán helyre állt a béke,
Ez azóta is a lelkem menedéke.
A züllött stílust többé már nem vittem,
A saját erőmből leérettségiztem.
A fősulis évek túl gyorsan elteltek,
Örültem neki, hogy a szüleim nem vertek.
A sikerhez a saját tudásom vitt oda,
S birtokomba került egy saját diploma.
Kétezer ötben mégis megváltozott minden,
Összeomlott mindaz miben addig hittem,
Akiért éltem, magának más talált,
Még máig is érzem, hogy vágytam a halált.
Ami akkor történt máig nem érthetem,
Magam dobtam el a saját életem.
Üres testemben a lélek életlen,
Hófehér falak közt, kórházban ébredtem.
Kétezer nyolcban aztán elmúlt a nagy vihar,
S bár, azóta sincs, aki mellettem, kitart.
Én akkor is őszintén hiszem azt mégis,
Hogy nem vagyok rossz, s ezt látja az ég is.
És eljön majd az én időm is, érzem,
Mikor a szerelmet nem irigyen nézem.
Mikor engem füröszt majd tejben-vajban,
Ki több lesz majd nekem, mint barát a bajban.
Addig azonban marad a remény,
S az igazságtalan élet mely kemény.
Marad csak ez az üres rím halom,
Mit bedarál bennem az emlékmalom.
A Pély Barna 50 koncerten egy egyedi vizuális élménnyel és modern zenekari hangzással állítja színpadra, és foglalja össze régi unitedes slágereit (Végső Vallomás, Keserű méz, Hajnalban még a Nap is más, Hófehér Jaguár stb.), és frissebb szerzeményeit egyaránt.
A Pély Barnához kapcsolódó dalszövegek itt.
Pély Barna, a Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett, Artisjus- és Máté Péter-díjas énekes-gitáros-dalszerzőt a nyitottság és energikusság jellemzi. A United zenekar egykori frontembere és az első három Megasztár tehetségkutató tévé-showk zsűrije – 25 éve a magyar könnyűzenei élet egyik sokszínű, és meghatározó alakja.
Különleges zenei élmény várja a közönséget a Pély Barna 50 koncerten
A helyszín szofisztikált aurája, az egyedi vetítés, a hangzás és a vendégművészek egy olyan egyedi élményt hoznak el, amit csak és kizárólag itt tapasztalhat meg tőle a közönség.
Pély Barna énekstílusa, hangszeres játéka, dalai, és „szlogenjei” méltán teszik generációja egyik kikerülhetetlen zenészévé, és amit biztos nem mondhatunk el róla: hogy ez nem jött át.
A koncert az eredetileg tervezett ülős berendezés helyett ülős-állós lesz
A műsor bulizós, táncolós jellege miatt úgy döntöttünk, hogy lehetőséget adunk a táncolni vágyóknak, így az állóhelyek mellett 85 db ülőhelyünk lesz a koncerten. Aki mindenképpen ülni szeretne, így készüljön, kérjük, érkezzen korán, mert a jegyek nem helyre szólnak. Természetesen a jegyek visszaváltására is van lehetőség.
Facebook-esemény és további részletek itt.
Forrás: Magyar Zene Háza
Fotók: Pély Barna Facebook oldala
