|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A pokol angyala...Kinyitom a szememet és bezáródik a világ,
Hervadásba kezdett minden nyíló virág.
És pusztulásnak indul minden körülöttem,
A pokolba tartok, pedig onnan is jöttem.
Miért így történik? Sohasem értettem,
Én mindig csak mások életét féltettem.
Mert jól eső érzés, ha a szemük ragyog,
Bár engem leszarnak, ha szomorú vagyok.
Na, nem mintha olyan fontos ember lennék,
Csak jól esne olykor, ha nem egyedül ennék.
De mit várhat egy ilyen önelégült vagány,
Az egyediség ára, hogy felzabál a magány.
Persze, mint mindig ez sem zavar senkit,
Soha sem értem senkinek én ennyit.
S bár a sírástól most is elcsuklik a szavam,
De ezek csak nevetnek, hogy sajnáltatom magam.
Azt hiszik, hogy majd a mennyországba jutnak,
Pedig csak a valódi életről sem tudnak.
Hülye vagyok szerintük, bunkó és végletes,
Az Ő életük viszont persze tökéletes.
Bennem meg hajnalig háborúk dúlnak,
És örülni próbálok minden kis újnak.
Minden pici mosolynak, mit néha kapok,
Ettől néha kicsit könnyebbek a napok.
De az életem ettől még folyamatos harc,
Néha pici siker és sok, nagyon sok kudarc.
A többség persze erre lazán von vállat,
"Mit nyafogsz öcsém, ez önsajnálat!"
Most, hogy mondod tényleg, ezt aztán az,
Magam se értem, hogy lehetek ekkora paraszt.
És valóban panaszra nekem sincs okom,
Ha utcára dobnak, hát ne vegyem zokon.
És az is teljesen természetes dolog,
Hogy míg Te alszol, az én gyomrom korog.
Meg, hogy mindenki a saját sorsa kovácsa,
Hát hülye vagyok tényleg, hogy nem gondolok másra.
Csak, hogy semmim sincs, én mégis adok,
Cserébe viszont magamra maradok.
Hiába ültetlek vissza magas lóra,
Nem tartasz méltónak egy emberi szóra.
Csak mosolyogsz rajtam, míg az utcán fázok,
Pedig ember vagyok én is, azért hibázok.
Amiből nincs hasznod, azon csak nevetsz,
Ünnepekkor és csak érdekből szeretsz.
Hát, ez lett belőlem egy szabadnapos barát,
Kívülről rongyos, de belül ezer karát.
De hiába nézel, nem láthatsz engem,
Hisz ami számít, az itt lakik bennem.
Az viszont Téged teljesen hidegen hagy,
Hát, megyek s hagyom, hogy boldog maradj.
Aztán a pokolban majd összefutunk egyszer,
S mit nem láttál, az lesz ellened fegyver.
A pokol angyala pedig majd dühösen néz le ránk,
S ezernyi hang kiállt fel, engem mégse bánt!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
