|
|
|
[Oxid]
Elnézést egy pillanatra, hadd kérdezzem már meg
Hogy a magamfajta fiatal miért nem áll meg a lábán
Miközben az orrán, száján dolgozik, estig tanul
És mikor hazaér kábán, mit lát? Hogy egyesek pénzt szórnak
Mikor mások a megélhetésért robotolnak,
Mindenhol az a kérdés, hogy mennyit keresel
Ha a szám után sok 0 van már senkisem felesel
Közben van olyan párt, mely elkezdtek a bányát
Próbálja megszerezni táborának hatványát
Kik hittek, reméltek, de semmit sem kaptak
Ellenben tiszteletet és szavazatot adtak
Ez télleg így van? Ez télleg igaz valóban?
Hisz még a nagyanyám trükkös bugyiján is adó van
Mert kéne valami jobb, valami szebb, valami más,
valami új, valami csoda, valami hirtelen változás
2x refrén
Valami kell, valami jobb, valami szebb, valami más
Valami új, valami csoda, valami hirtelen változás
Özönvíz a társadalomra egy igazi agymosás
Hidd el nekem kéne, valami újítás
[Anonim MC]
Kacag rajtad az Isten csak, kacag és nevet
Ő teremtett meg de most mit kezdjen veled?
Mi mást is tehetsz? Amit tudsz az ma még elég lehet
De holnap már nem, úgyhogy ne legyél már elégedett
Olyan világban élsz, ahol az esélyeid csak romlanak
Azt mondasz amit akarsz, de azt teszed amit mondanak
Nem mozdulok csak várok, kicsiket lépek mégis járok
Ha becsukom a szemem még a vak sötétben is látok
Neked, mindened megvan, de te többet is akarsz
Hiába lopsz, hiába csalsz az életbe úgyis belehalsz
Mit akarsz? Te mondd még mit akarsz itt élni?
Mindenki el van tévedve, de nincs okom itélni
Abnormálisnál is rosszabb, mindenki homoszekszuális
Hiába bosszant engem máris már, minden legális
Lehet egy, lehet száz is, úgyis totális a káosz
Térden állva könyörgök, kérlek változz!
Mondom a világnak, röhögök rajta, ő is rajtam
Senki nem látja, senki nem érti azt, hogy baj van
Te sem vagy elégedett, ígyvan ez nem vitás
Te is éppenúgy tűröd, hidd el kéne valami más
2x refrén
Valami kell, valami jobb, valami szebb, valami más
Valami új, valami csoda, valami hirtelen változás
Özönvíz a társadalomra egy igazi agymosás
Hidd el nekem kéne, valami újítás
[Falcon]
A bőrömet már tépem, testemet a hideg rázza
Képzeletben mindenki föl van verve láncra
Álcázva mindenki a szart keni másra
Barát vagy nem, becsület el van ásva
Csak jöjjek ki a rosszból, egyedül legyek ötös
Mi az a fogalom, hogy együtt meg közös?
Tőlem már messze áll, ami hozzád közel
Nem löklek fel, ha előttem jössz el
Ha kérsz én megosztom, nem nagy téma
Bár százszor tapostál rajtam ezért néha
Gondolkodom azon, hogy tolerálni nem kell
Sajnállak már ember, te vagy szememben a seggfej
A trolin is már látom, egymást méregetik a férgek
Mintha a másik jobb lenne, különc népek
Feszítenek mindenre, ami szememben egy semmi
Komolyan mondom szar már, embernek lenni
Valaki átbassza a fejem, valaki tapos rajtam
Valaki benyal, hogy neki a, hátam tartsam
Valaki meg szeret, az meg másnap szúr hátba
A bőrömet már tépem, testemet a hideg rázza
3x refrén
Valami kell, valami jobb, valami szebb, valami más
Valami új, valami csoda, valami hirtelen változás
Özönvíz a társadalomra egy igazi agymosás
Hidd el nekem kéne, valami újítás
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
