|
|
|
Ezer titkát őrzi régen a mindenség
Repkedünk szárnyak nélkül az éjben
Nagy a sötétség
Vakon, süketen, halandó emberként
Sötét, haragos viharban mondd merre mész?
Hideg, rideg világban kihez szólsz?
A háborúban hogy maradsz jó?
Én nem tudom még meddig tart
A világok közti nagy harc
De a lelkedért és a lelkemért született meg ez a dal
Egy tiszta szívű gyermek a múltból, most hozzád szól
Azt kéri, ne felejtsd el ki voltál
Emlékezz rá!
Mert vakon, süketen, halandó emberként élsz
Egy hideg, rideg világban eltévedtél
Hamis Isteneidnek esküt miért tettél?
Illúzióidtól még mit remélsz?
Én nem tudom még meddig tart
A világok közti nagy harc
De a lelkedért és a lelkemért éneklem ezerszer el
Gyújtsd meg a szíved nagy tűzét,
Égjen a láng örökké,
Légy fény az éjben
Én nem tudom, mikor jön el
Az idő, hogy végleg menni kell
És mindenért kárpótol majd a csend
Csend...A csend! Csak a csendben hallod meg
Ha valaki suttog hozzád, mert a szelíd soha nem ordít
"És én, aki a lelked mélyén oly régóta várok rád,
Csak annyit kérek tőled, emlékezz rám!"
Ég és Föld között dúl rég
Ez az ősi háború
A vihar előtt indulj el!
Én nem tudom még meddig tart
A világok közti nagy harc
De a lelkedért és a lelkemért éneklem ezerszer el
Gyújtsd meg a szíved nagy tűzét,
Égjen a láng örökké,
Légy fény az éjben
Én nem tudom, mikor jön el
Az idő, hogy végleg menni kell
És mindenért kárpótol majd a csend
