|
|
|
Hallgatásom egyszerű mások beszélnek helyettem
Mond még meddig süllyedtek? ha már lejjebb nem mehettek
Nem kértem hogy szeressed, nem kértem azt sem hogy tisztelj
Csak annyit kérek fogadd el hogy a kissrác most bebeefel
Míg én nem ismerlek téged, hát te sem ismersz engem
Képembe mond egyszer, gyerünk előttem nevessen
Ki elég bátor hozzá, ki vállalja mit mond
Ha te rólam beszélsz, akkor buzi vagy és pont
Mert míg pornóra vered otthon, Rebell faszát más mozgatja
Amíg engem szop a nőm, te csak huzogatod arra, valami szarra
És elképzeled, hogy te kezed lesz mi tartja, nem más ajka
Irigy fajta, tudod sokat akar a szarka... de takarja
Mert bajos lett a méret, inkább el is nézem neked
De míg nevemet elcseszed, mindig lesz majd nő ki szeret
Ez nem szerep, ez most valóság de rád osztva a végítélet
Elbaszod az időd, míg én kurva boldogan megélek
Gyűlöljenek százak, legyenek ezrek, ha ilyen mocskok már nem szólok
Csak egy beat, míg te hazudsz én majd oltok
Soha nem kértem sajnálatot, mert többé már nem járhatok
Olyan könnyedén mint régen, ezen pörögsz én csak szánhatom
Tudod kölykeimmel egyszer,soha nem fogok szaladni
Tudod kis öcsémet néztem, hogy fog-e ő is zuhanni
Mert alattam mászott, végignézte bátyja tusáját
És mái napig rémálmaiba, még látja halálát...
Refrén
Elnézést kérek, hogy biztos lábon állok
Elnézést kérek, hogy megúsztam halálom
Elnézést kérek, hogy mi szívemen a számon
Hogy őszintén lenézlek, remélem nem bánod
Még van pofád te senki? nekem is maradt még egy strófa
Hogy csak azzal maradok együtt ki a szerszámom leszopja...
Nem gondolod kissé durva? Mond melyik nőd volt kurva?
Ki hagyta köztünk szólva, ilyen egész biztos ronda
Így érdekellek tényleg? Egy ilyen álszent kis senki
Miért téma? Miért beszéltek, az hogy nem fog neked menni
Csak egy tévhit, kéne tenni, és igazakat szólni
Én így megmaradnék csendesen, csak rímeimet szórni
Nem fogok felvágni, de hogy fenyegetni kéne?
Hogy vegye már be szájba, soha nem kellet még kérnem
Mert ki jól bánik a nővel, és ha tiszteletet érez
Megteszi mert jót akar, és imádja az édes
Mert én imádom ha élvez, és az ágyban nem kérdéses
Hogy kapni is lehet jó, de adni legszebb érdem
Érdekel még valami? Keress meg és kérdezd tőlem
Mond mire vagy féltékeny? Hogy még előtted felnőttem?
Törődjön mindenki magával, más és más a saját bajával
Menj beszélgetni apáddal, kérdezd miért feküdt le anyáddal?
Ha volt nőiddel hálok, kérdezd tőle mit csinálok
Ha a lába közé mászok, én majd nem pletykákat gyártok...
Elnézést kérek, hogy biztos lábon állok
Elnézést kérek, hogy megúsztam halálom
Elnézést kérek, hogy mi szívemen a számon
Hogy őszintén lenézlek, remélem nem bánod
Elnézést kérek...
Minduntalan címmel Krasznahorkai László prózavilágát mutatja be a MűvészetMalom új kiállítása, amely június 15-én nyílik Szentendrén.
A tárlat az író életművének kulcsmotívumai köré szerveződik
Nem kevesebbet vállal, mint hogy az író következetesen épülő prózájának összetettségét, motivikus kapcsolódásait, az emberi lét alapjait érintő kérdésfeltevéseit ne csak a rajongóknak, hanem a kérdező, bolyongó, érdeklődő látogatóknak is átélhetővé tegye.
A tárlatban a szerző regényeinek fordítóival készült interjúk, Tarr Béla-filmek és az író kevésbé ismert szentendrei kötődései is szerepet kapnak.
A kiállítás nem kronologikusan építkezik, hanem installatív módon képezi le Krasznahorkai prózájának alapvető hangsúlyait, érzékeltetve az indázó mondatok és a mondandó útvesztő jellegét, miközben a regényíró alakját fotók, dokumentumok, kéziratok hozzák közelebb a nézőhöz.
A tárlat egyik látványos eleme a Magyar Állami Operaház hatalmas bálna-díszlete, amely az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operához készült. A zeneszerző Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenés adaptációját állította színpadra.
Krasznahorkai László metafizikus tágasságú, zenei lendületű prózája megkülönböztetett helyet foglal el a kortárs magyar irodalomban, és töretlen a világirodalmi jelenléte is.
Regényei a világ szellemi hanyatlását, az ember egzisztenciális magányát, az értelem keresésének hiábavalóságát apokaliptikus víziókkal, groteszk tablókkal mutatják meg, esszéisztikus írásai filozófiai kíváncsisággal a szépség, a transzcendencia és az emberi törekvés határait kutatják.
A kiállítás október 26-ig tekinthető meg a szentendrei MűvészetMalomban.
Fotók: Krasznahorkai László hivatalos weboldala
