Előadó: | Anna & the Barbies |
---|---|
Album: | Gyáva forradalmár |
Megjelenés: | 2010 |
Hossz: | 3:33 |
Szövegírók: |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
Pásztor Anna Pásztor Sámuel |
|
Kiadó: | CLS Records |
Stílus: | Alternatív |
Címkék: | Keressük! |
Néha úgy ébredek fel,
hogy feltétlen kéne
melleket venni,
meg valamiféle,
kis átlátszó toppot,
aminek nincsen pántja,
és akkor, majd mindenki
jól meglátja...
A melleket rögtön
a durvába vinném.
Mindegy, csak jó legyen,
gyorsan bevenném!
„Adj király katonát!”
kiabálnám
s a felkavart múltam
a jelenbe hánynám…
Néha.
Aztán el kéne menni,
néha, még keletre!
Over the nowhere,
és akkor nevetve,
szamurájkarddal
szétvágni a fejem,
hogy a sok bölcsességet
jól beletegyem...
Tükörben állva,
nézek rám, nézem…
Fura, nem én vagyok
s nem értem,
miért nem...
Kicsik a csaták,
csak a szavak nagyok!
Amíg ’a völgyvidékek élén
egyedül vagyok.
Hangosan kiabálok,
hogy süket lesz tőle Isten,
de még mindig jobb,
ha mérges,
mintha nem figyelne rám!
Te is csak úgy
fújjad a trombitádat,
hogy aztán,
ne hallatsszon senki!
Túl sok bátorság kell
manapság,
középszerűnek lenni…
Aztán be kéne futnunk
még feltétlen nyugaton!
Nézhetném magam,
hogy a Holdat ugatom.
Tv-ben, élőben,
amit a gép dob,
megvenni s elhinni,
hogy így lesz majd még jobb!
Tükörben állva,
nézek rám, nézem:
ki ez a lány,
és hogy miért ilyen mérges?
Kicsik a csaták,
csak a szavak nagyok!
Amíg a völgyvidékek élén
egyedül vagyok…
Néha távol vannak a csillagok,
de, legalább
közel van a párnám.
Én is lógnék a kereszten,
ha tudom:
a biztos megváltás vár rám!
Hangosan kiabálok,
hogy süket lesz tőle Isten,
de még mindig jobb,
ha mérges,
mintha nem figyelne rám!
Te is csak úgy
fújjad a trombitádat,
hogy aztán,
ne hallatsszon senki!
Túl sok bátorság kell
manapság,
középszerűnek lenni…
A Most így a jó című slágerével elért sikereket követően Tarány Tamás nem állt meg, és a korábban megjelent kislemezek után egy személyes hangvételű videóklippel örvendeztette meg rajongóit, amely az Én ott leszek című dalhoz készült.
„Az Én ott leszek egy komplex dal. Mindenkinek mást jelent, így mindenki találhat benne neki való igazságot. Azonban egy pontban összeérnek ezek az igazságok, mégpedig abban, hogy mindennek van vége.
És ott a világ végén állva van egy pillanat, amikor veszel egy mély levegőt, és akkor látod meg mindennek az értelmét. Legyen az egy kapcsolat vége, egy időszak vége, egy covidtól megfeneklett világ, vagy akár egy szép hosszú és tartalmas élet vége.
Különbözőek, de egy pontban mégis összeérnek. És mi az ami mindig ott lesz? A vigasz.
- Ezek mellett a gondolatok mellett született meg ez a dal. Számomra személyes és mégis mindenkié.
A klippel együtt pedig egyfajta megemlékezéssé vált a nagyapám előtt, aki nagyon sokat hajózott életének fiatal éveiben, tengeren, mint matróz, a Dunán pedig már kapitányként egy ideig.
Ezzel a klippel szerettünk volna neki, valamint néhai Farbinger Tamásnak tisztelegni, aki több mint három évtizeden át járta a világot különböző, magyar lobogó alatt futó hajókon, és egyike volt azoknak, akik szolgáltak az utolsó magyar tengerjáró, a Radnóti utolsó útján is. Az ő saját kezűleg készített világítótornyánál és a mellette található különleges, emlékekkel teli házában forgott a klip egy része.”
Fotó: Tarány Tamás