|
|
|
| Előadó: | Fura feat. Bom |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bom Fura |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
intro
BP, Bom, Tatabánya, FuraCsé
Békásmegyer, Sárberek,haver, DSP, Káva,
2009. November 6.-a vagy 7.-e
vagy akármi van ma, üdvözöllek a klubban testvérem,
figyeljé', be fogsz kulázni csicska
refrén
BP, Bom, Tatabánya FuraCsé
van a házban fel a kéz, ez a Káva meg a DSP
be vagy állva megy a spé(?)
mi van veled, mi a spé(?), semmi velem minden tré,
üdv a klubban
verse1
amid van azt tedd be, nincs 5 forint a zsebbe
semmitől se ijedsz meg csak mész a széllel szembe
üdv a klubban, nekem nincs pénzem de
ezért 1000 telepszemle közt egyiket sem nézem le
van már meló, úgy vagy egy éve hogy nincsen
és neked? ugyanaz a szitu, nem változott itt sem
üdv a klubban, ÜDV itthon,
testvér ahol az számít hogy mit tudsz eladni, nem az, ki mit nyom
illetve tesó mit mondok mindig úgy van
vágom tesó, nálam is ez játszik, üdv a klubban
üdv a köreimben, mert én csak azt imádom ha
a te brigádod az enyém is, üdv a brigádomban.
refrén
BP, Bom, Tatabánya FuraCsé
van a házban fel a kéz, ez a Káva meg a DSP
be vagy állva megy a spé(?)
mi van veled, mi a spé(?), semmi velem minden tré,
üdv a klubban 2x
vers2
velem elhiteted itt hogy te vagy Terry Benedickt
áá, nem én a Rusty Rayer úgyhogy neked **dásztvidányá
egyenlő a tét, de nem egyenlők az esélyek
de bevéd a krú, nincsen rá esély hogy beféljek
lesajnálod a kormányt, üdvözöllek a klubban
kopognak a szemek, kutyák kopognak a kapudban
kaput van apu, színek sírnak, mert fakultak
akik a jelenbe kamuztak, hazudtak a múltba
de kajak kit érdekel ki kivel van fasírtba
nem kezelek vele, mert ez egy pacsitól besírna
ez de csíra, nálunk nem tapintat a tinta
minden sor gólt ér, mint Vincenzo Iaquinta
locsolod a bort a kólába, üdv a klubban
részegen is fújsz a szondába, üdv a klubban
minden szombat este rommá vagy, üdv a klubban
nem paráztat be a szópárbaj, üdv a klubban
refrén
BP, Bom, Tatabánya FuraCsé
van a házban fel a kéz, ez a Káva meg a DSP
be vagy állva megy a spé(?)
mi van veled, mi a spé(?), semmi velem minden tré,
üdv a klubban 2x
** viszontlátásra oroszul
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
