|
|
|
refrén: (2x)
bennem mi volt már elveszett régen
csak ballagok egyedül kísérnek az égen
csillagok, mik már nem úgy ragyognak
csak fakó árnyékai önmaguknak
Verse 1:
Állok az út elején, menni vagy nem menni
merem-e majd átlépni és merem-e majd megtenni
mert most állok itt egyedül ezernyi háború mögöttem
felbontottam a szerződésem amit az ördöggel kötöttem
az égiek elvettek mindent és nem pótolták a helyét
apámnak a szíve, anyámnak a rák nőtte le a szemét
van egy húgom aki csak emlékekből sem ismeri az apját
majd nekem kell mesélnem, várom már a napját
hosszú évek óta nem láttam, két éves volt csupán
nem tudom majd hol kezdjem csak nézek majd bután
hol van ilyenkor az Úr az Atya meg a Szentlélek
én is csak egy vagyok a nyájból, egy aki eltévedt
refrén: (2x)
bennem mi volt már elveszett régen
csak ballagok egyedül kísérnek az égen
csillagok, mik már nem úgy ragyognak
csak fakó árnyékai önmaguknak
Verse 2:
Külföldre szöktem, hogy elkerüljön az intézet
aztán a szívem haza húzott, azt hittem itt van élet
de hajléktalanokkal ettem és utcán aludtam
volt tudom, hogy néhányszor ott álltam a kapudban
volt, hogy ázott ruhában melóztam a mínuszban
volt, hogy vért köptem a tüdőmből és mégis kihúztam
most zenéket gyártok és elrapelem az életem
nyomot hagyok, hogy beteljesítsem a végzetem
ha tudom, hogyha bírom a strapát
néha szeretnék egy apát, néha szeretnék egy anyát
néha szeretnék hátradőlni és élvezni az életet
néha szeretném lemosni ezt a két kezet
refrén: (2x)
bennem mi volt már elveszett régen
csak ballagok egyedül kísérnek az égen
csillagok, mik már nem úgy ragyognak
csak fakó árnyékai önmaguknak
Verse 3:
végig nézek másokon, mindenkinek van kersztje elég
de mondd meg nekem, az enyém miért ilyen nehéz
nem fogadom el a sorsot, én ennél több vagyok
szeretetet, családot, békét akarok
nem ezt a harcot aminek nem látom a végét
hol vannak a fák, a madarak és a kék ég
még érzek de nem sokat, a fájdalom elvakít
milyen apa az, aki egy gyermeket eltaszít
ezek csak sorok ki tudja, hogy belül mit érzek
veszek egy nagy levegőt és a napba nézek
elhagyom a várost és az emlékeket
és majd valahol kezdek egy új életet
refrén: (2x)
bennem mi volt már elveszett régen
csak ballagok egyedül kísérnek az égen
csillagok, mik már nem úgy ragyognak
csak fakó árnyékai önmaguknak
A Kontraszt zenekar levette a polcról régi versesköteteit és modern zenei köntösbe öltöztette kedvenc verseit, így megszületett első versmegzenésítés lemezük: a Lennék valakié, melyen úgy hallhatunk hármat a magyar irodalom legszebb versei közül, ahogy ezelőtt még sohasem.
A többnyire újhullámos alterpop zenét játszó Kontraszt zenekar hangzásvilága mindig is változatos volt, saját bevallásuk szerint azért, mert nem szeretnék a dalokat korlátok közé szorítani, nem keretezik be magukat egyetlen stílus határaival. Ez jellemző az új EP-re is: a három versmegzenésítésből álló lemezen helyet kapott a folk-popos Dal a rózsákról (Juhász Gyula), az elektronikus hangszerelésű Egyedül (József Attila), és a letisztult, mégis erőteljes, zongora alapú Szeretném, hogyha szeretnének (Ady Endre) is.
A lemezt stílusosan A magyar költészet napja előtt jelentették meg, és arról is meséltek, hogy miért döntöttek versmegzenésítések mellett.
„Sokszor látjuk közösségi média oldalakon, hogy rengetegen osztanak meg számukra fontos dalszövegeket. Ennek mindig örülünk, mert a legjobb dolog, ami történhet egy dalszöveggel az, ha valaki magáénak érzi, de eszünkbe jutott az is, hogy verseket miért nem szokás megosztani?
Egészen csodálatos az, amikor százéves verseket olvasok, és a saját gondolataimat találom meg bennük. A verseskötetek a polcon olyanok, mint az időkapszulák.
A régi költőink ugyanazt érezték mint mi, ugyanolyan problémákkal küzdöttek, mint mi, de a mód, ahogy kimondták és leírták ezeket az érzéseket, átgondolt, kifinomult és gyönyörű. Ez igazi művészet – de akkor miért nem ez folyik a csapból is? Szerettünk volna hozzájárulni, hogy a versek szikráját lánggá élesszük, ezért modern zenei környezetbe helyeztük őket, és megpróbáltuk felerősíteni a mondanivalójukat anélkül, hogy egyetlen szót is megváltoztattunk volna bennük.”
– magyarázta a Kontraszt énekesnője, Mirtse Korinna. Szerzőtársával, Csizmazia Zsolt gitárossal 2019 óra alkotnak közösen, színpadra pedig Balázs Misivel (billentyű), Molnár Péterrel (basszusgitár) és Holdosi Attilával (dob) közösen viszik a Kontraszt-dalokat.
„A lemez alapötlete Csizitől ered, a megzenésítések koncepciója pedig bennem született meg, de a dalokhoz a zenekar minden tagja hozzáadott valamit, és szerintem ez így lett kerek. A felvételi és produceri munkálatokat Balázs Misi látta el csakúgy, mint az előző, Múltidő albumunknál.” - mesélt a lemez keletkezési körülményeiről Korinna. A három dalból egyhez videoklip is készült Bikali Sándor operatőri munkálatai közreműködésével. A látványt egészen különlegessé teszi a Molnár Viktória (Szoknyavarázs) szoknyatervező által készített ruhaköltemény, ami a dal egy pontján kiemelt szerepet kap.
„A Dal a rózsákról című versben annyira hangsúlyos szimbólum a rózsa, hogy nem szerettük volna kihagyni a klipből, de a rózsa mindig veszélyes terep: nem akartuk túlromantizálni a koncepciót. Innen jött az ötlet, hogy Juhász Gyula piros és fehér rózsáit egy nagy piros szoknya szimbolizálja, ami a vers fordulópontján átváltozik fehérré. Viki gyönyörű szoknyái megemelték a klip látványvilágát, öröm volt közösen dolgozni vele, szeretjük, amikor a különböző művészeti ágazatok összekapcsolódnak.”
Az irodalom, a zene és a divat mellé még a festészet is betársult: a kislemez borítóját Molnár Éva (AKVA Wallpapers) festette meg, így a Lennék valakié igazi összművészeti projekt lett.
A kislemez dalai élőben is megszólalnak majd a Kontraszt egyetlen tavaszi koncertjén, melyet április 6-án tartanak az A38 hajón, a Magidom zenekarral karöltve.
A lemez és a videoklip az NKA támogatásával készült.
Fotók: Bikali Sándor
