|
|
|
(yo, yo, yo..ez csak a képzeletem játéka, az egész egy álom)
Verse 1
DayOne: van saját utam saját kis épített világom
egy embernek hazudok, magamnak ezt vállalom
így könnyebnek tűnik minden a világ jobbnak látszik
egy görbe este után a fal cifra színekben játszik
a műsor mindig ugyanaz a hibáimat mutatja
csak sajnálom magam a válaszok után kutatva
de unom már ezt nézni unom már ezt hallani
néha szeretnék a földről a magasba felszállni
csak replüni fent, a szárnyalni a felhők közt
és Istennel leülni, dumálni csak úgy négyszem közt
megkérdezném mit csináljak máshogy
mi az ami ebből felemel de csak bólogatás a fejekkel
nem tudok mit kezdeni a kételyekkel
harcolok a félelemmel a saját hülyeségemmel
fals képekhez rakaszkodom két kézzel bár sokszor épp ésszel
szemlélem ahogy rövidebb leszek újabb két évvel
az elején még nagy hévvel kezdem nem számolok
a végével a happy end-del, szép része
hazudok magamnak minden éjjel olyannak születtem
de most már ilyen maradok, már nem sokat változok
még fontosak az alapvető dolgok
remélem lesz amit ebből felfogtok
vagy ha csak begondolkodtok
én már attól boldog vagyok, ne ítélj el rögtön
először nézd meg milyen az életem
hiszed minden csupa öröm és boldogság
körülöttem, mert jó helyre születtem
én ennyit tettem, de nem látok valójában
mi áll mögöttem ezzel magamnak betettem
most itt ülök fejemmel a kezemben
elveszek a közönyben a kancsalul festett fellegekben
most a világ minden mocska előttem.. (ya)
a világ minden mocska előttem..
Refrén:
a képzeletem játéka az egész életem
minden amit látok, minden ami érzelem
a félelem az mit én most darabokra
mindig lenézve néztem azt aki feladja
Verse 2
DayOne: váltsam meg a földet, mely kitaszított magából
segítsek embereknek kik nem tanulnak a hibákból
inkább csak leszarom ma gondolkodtam a pipától
föld alá zuhanva keresem, hogy ki gától
a sok elhangzott hazugság edzetté tett
sajnálom most csak ez lett, de nem jött az ihlet
hívd a liftet itt túl sokan kérdezik hogy mit tett
hogy itt lent körbe tekinget
a pokol fura dolgokat ültet a fejembe
keseregve veszem figyelembe
hogy életem a végig járt út a valóság sötét ürege
nézek a kezembe az üres üvegre
szájba vág a felismerés ökle
beugrik a sok szemét mi fiatalságomat derékba törte
így mentem szépen, napról napra tönkre
de mindig felállok, mert a képzelet erős
a jó utáni vágy elűzi, hogy én vagyok a felelős
így leszek elégedett így leszek gyenge félből egész
mióta benne vagyok azóta tudom, hogy ez milyen nehéz
ezért hülyének ne nézz bár lehet lenézéssel többre mész
de nekem ez kevés nem is lesz soha elég
ezért megyek előre ez üzenet mindenkinek
ki az életét átértelmezte
okot ne keressetek ez már előre el lett döntve
de tőled függ, hogy hülye vagy, vagy figyelsz a szépekre
Refrén: (2x)
a képzeletem játéka az egész életem
minden amit látok, minden ami érzelem
a félelem az mit én most darabokra
mindig lenézve néztem azt aki feladja
verse 3
Ianaa: de most én is érzem s arra gondolok
az lebeg előttem rossz úton haladok
de maradok..maradok..maradok addig amíg meghalok
verse 4
DayOne: régebben hittem, nem létezik a fájdalom
és bármit hoz a sors én azt emelt fővel vállalom
barátom de az élettől megváltozom
szép lassan formálódom, mint egy síkidom
alakom faragom, csak szar a hangulatom
mert elsöpörnek a gyűlölködők,
mint az atom ennyi a bajom én inkább ráhagyom
ezer halál és ezer születés is kevés
hogy elérjen a felejtés nagy az ára
hogy a keselyű csillogó szemekkel
néz és várja, hogy kiszálljon testemből
az utolsó csepp pára
ami elé tárja, hogy egy képzelt világ múzsája
hogy esett szét teljesen tegnapról mára
megpróbálok felmászni egy zöledlő fára
mert elfogyott a kártya, a tarott varázslata
rázta meg életem vetett fogdába szűk cellába
nincs lehetőség kevlárra, mert a főnök nekem ezt szánta
refrén: (2x)
a képzeletem játéka az egész életem
minden amit látok, minden ami érzelem
a félelem az mit én most darabokra
mindig lenézve néztem azt aki feladja
(yo..yo..képzeld el, hogy jobb lesz háhá, hidd el jobb lesz..)
