|
|
|
Figyelj most jól rám mert elmesélem neked,
Elviszlek egy helyre hogyha szét tárod a kezedet,
Ahol álmodban már jártál, nem is olyan régen,
Arra az éjszakára én is jól emlékszem.
A föld fölött jártunk a fellegekben te meg én,
És együtt hintáztunk az álom harang fotelén,
A paplan meg a párna és a pihepuha ágyak,
Így születnek meg a reményteli vágyak.
A következő életemben hagyd hogy rád találjak,
És ígérem hogy oda át a kapunál megvárlak,
Sajnos a vágyaim csak szerte foszlott képek,
De a legszebb álmom az hogy megtalállak téged.
Reménykedem benne hogy nekem igent mondasz,
És nem csak olyan vagyok kit az ujjad körül forgatsz.
Az álmok tengerébe, csak háborgó szavak,
Megfogom a kezed és magamhoz szorítalak.
A kettőnk közt fellépő rejtett vonzalom,
Hogy mennyire szeretlek tudom elkéne mondanom.
Az elmondás nekem kicsit nehezen megy,
Szoríts magadhoz és kérlek elne engedj.
Erőt merítek hozzá és újból át gondolom,
Hogy ébren vagyok e vagy megint csak álmodom..
