|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Day vs. Mil
Kik vagyunk mi?! mi
Itt van az ember a legfejlettebb állat
Akit arra teremtettek hogy csak pusztítson és öljön
Mielőtt kivégezne bekészíti a tárat
Neki tök mindegy hogy hol végzi az élete egy börtön
A mennybe kéne meghalnia ha tényleg nem a földön
De mire odaérne sajnos teljesen elfárad
Meg annyi bűnt követ el hogy már nem bírja a földgömb
Elvérez a mezőn és a lelke benne szárad
Te mit csinálnál? Ha egy fegyver lenne nálad
Kinyírnád magadat vagy eldöntenéd hogy váltasz
Oda menekülsz ahol megtalálod a támaszt
De kajak belül vérzel és ez mindenkit eláraszt
Ne fárassz! Keresem a fertőt a szennyet a pocsolyát ahonnan minden mocsok árad
Ha megtalálom ígérem hogy elpusztítom addig te ne is foglalkozz velem csak edd a vacsorádat
Refrén 2-szer:
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Nem tudom hogy óriás leszek-e vagy katona
Csak keresem a remény pedig tudom hogy csak babona
Nekem a normál fizetés is olyan mint egy palota
Addig örülök amíg a légzés szapora
Mint kaloda nem tudok így mozogni ez csalóka
Mint a labirintusban egy eltévedt manóka
Meg nem tudom ki kicsoda mindenkin van paróka
Olyan erdőn megyek át hol gyilkos minden galóca
Faszomba itt írom a szöveget a sötétbe már hat éve
Nem vágom hogy mikor érek a révbe
Pénz irányít amiért a közértekbe törnék be
Hogy nem viszed semmire tuti ez az utca törvénye
Ha tehetném én bebújnék egy másik ember bőrébe
Hogy lássam azt hogy mi folyik itt az elitek körébe
Szegény vagyok szegény leszek előadom szerényen
De soha nem hazudok nekem ez az egy az erényem
Refrén 2-szer:
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Gyakran rám tör a gondolat hogy ki vagyok én?
És mi itt az én szerepem mit adok én?
Ha valaki meghal akkor meg siratom én
Hogy ha nincsen világképed akkor kirakom én
Ha nem szereted az állatot megsimogatom én
Engem nem az motivál hogy mikor kapom meg a pénzt
Itt a fény mindenkiben megbízok ez tény
És ha úgy érzem hogy a barátom akkor az testvér
Annyi titkot őrzők mint a falon egy festmény
És olyan a fájdalmam mintha karóba esnél
Élőhalott emberek az utca mentén
Látom és úgy érzem hogy átváltozok ezen az estén
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
