|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Day vs. Mil
Kik vagyunk mi?! mi
Itt van az ember a legfejlettebb állat
Akit arra teremtettek hogy csak pusztítson és öljön
Mielőtt kivégezne bekészíti a tárat
Neki tök mindegy hogy hol végzi az élete egy börtön
A mennybe kéne meghalnia ha tényleg nem a földön
De mire odaérne sajnos teljesen elfárad
Meg annyi bűnt követ el hogy már nem bírja a földgömb
Elvérez a mezőn és a lelke benne szárad
Te mit csinálnál? Ha egy fegyver lenne nálad
Kinyírnád magadat vagy eldöntenéd hogy váltasz
Oda menekülsz ahol megtalálod a támaszt
De kajak belül vérzel és ez mindenkit eláraszt
Ne fárassz! Keresem a fertőt a szennyet a pocsolyát ahonnan minden mocsok árad
Ha megtalálom ígérem hogy elpusztítom addig te ne is foglalkozz velem csak edd a vacsorádat
Refrén 2-szer:
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Nem tudom hogy óriás leszek-e vagy katona
Csak keresem a remény pedig tudom hogy csak babona
Nekem a normál fizetés is olyan mint egy palota
Addig örülök amíg a légzés szapora
Mint kaloda nem tudok így mozogni ez csalóka
Mint a labirintusban egy eltévedt manóka
Meg nem tudom ki kicsoda mindenkin van paróka
Olyan erdőn megyek át hol gyilkos minden galóca
Faszomba itt írom a szöveget a sötétbe már hat éve
Nem vágom hogy mikor érek a révbe
Pénz irányít amiért a közértekbe törnék be
Hogy nem viszed semmire tuti ez az utca törvénye
Ha tehetném én bebújnék egy másik ember bőrébe
Hogy lássam azt hogy mi folyik itt az elitek körébe
Szegény vagyok szegény leszek előadom szerényen
De soha nem hazudok nekem ez az egy az erényem
Refrén 2-szer:
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Gyakran rám tör a gondolat hogy ki vagyok én?
És mi itt az én szerepem mit adok én?
Ha valaki meghal akkor meg siratom én
Hogy ha nincsen világképed akkor kirakom én
Ha nem szereted az állatot megsimogatom én
Engem nem az motivál hogy mikor kapom meg a pénzt
Itt a fény mindenkiben megbízok ez tény
És ha úgy érzem hogy a barátom akkor az testvér
Annyi titkot őrzők mint a falon egy festmény
És olyan a fájdalmam mintha karóba esnél
Élőhalott emberek az utca mentén
Látom és úgy érzem hogy átváltozok ezen az estén
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
