|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály Day |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. versszak
Elmúló illatfelhő terjeng a szagban
Puha bársonyos zajban sem hallak már
Felfordult lélek csonkán üzeni a fénynek,
valahol szikráztam én is valahol még sem.
Refrén(2x)
Valahol él még a valaha,
Ha valaki dúdolja
Szemében süvít,
hogy érzi a létet
De valamikor ő is eltévedt.
Mielőtt meghalok tuti szívok egy kis zöldet
Behunyom a szememet és elhagyom a Földet.
Nem vár rám a mennyország tudom, hogy ez kamu
Miután elmegyünk baszd meg, nem marad csak hamu.
Jól játsszuk a szerepünket ez a mi darabunk
És főszerepben vagyunk tudod, amíg meg nem halunk.
Sohase állunk meg mindig még többet akarunk
közben olyan a fantáziánk hogy elszégyelljük magunk.
A társadalom szüli meg a betegeket, a pedofilt az emberevő szörnyeteget
A nekrofilt aki az átlaggal keveredett, közben rájött, hogy imádja a tetemeket.
A majomtól az ember már tetemes előnyre tett szert de a felfogása gyerekes.
Emeld fel a feneked a székről nem ismered a lelkiismeretedet csak képről.
Nézz föl az égre, egyszer majd mindannyian ott leszünk, mindent megbocsájtunk és mindenkivel jót teszünk.
Mert eddig nem volt eszünk, háborúztunk pedig tudtuk hogy elveszünk.
Levesszük a jelmezünk végre,csak magunkban bízunk nem borulunk térdre, nem borulunk térdre. (nem borulunk térdre)
Refrén (2x)
Valahol él a valaha,
Ha valaki dúdolja
Szemében süvít,
hogy érzi a létet
De valamikor ő is eltévedt.
Elvesztettem barátokat hitet meg a reményt, de ameddig én élek sose játszom meg a keményt
Utálom az összes olyan személytelen személyt, aki nem vágja le hogy amiben él az szemét.
Itt vagyok az albumommal, olyan mint egy regény, a sztorik olyanok amiket te is tuti megélsz.
Nem kamuzunk semmit tudod így kerek az egész
Háromszor is gondolt át hogy ki a fasszal zenélsz.
Ki az aki spanol közben hátat mögött lenéz
Nem az a megoldás hogy az első ajtón bemész.
Megbékéltem én itt élek, de nekem ez már kevés
A melóm miatt mindig szar a reggel korán kelés. vágod?
Nekem már minden tervem merész
Te is döntsd el végre hogy merre mész mert nem érsz a célba
Csak az számít amit elérsz
Ha már fent vagy a magasban akkor hülye vagy ha lemész.
Refrén (2x)
Majd fellel, körbenézel apró csillagokon lépked
akár szárnyal bele a mába
a tudat hatalmában ébred újra és újra.
Refrén (2x)
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
