|
|
|
Dee eN:
Ma már ez maradt, én csak jártatom a számat
Nekem sokan mondták ezt, akiknek tartottam a hátam
Emlékek tömkelege felkavarodott a fejembe
Pár éve már rájöttem, kik szarnak rá a fejemre
Minden más lett tudom, már az élet is egy játék
Jobban örülnék annak, ha én is tisztán látnék
Másképp érzem,másképp látom,de még is csak egy álom
Minden napom ugyanaz, de a holnapot már várom
Búcsúzom a mátol, itt egy sötét üres teremben
Hol én vagyok csak egyedül, és nincsen senki mellettem
A valóság ad tükröt, az élet repül felettünk
De emlékszem még arra, mikor mi is sokat nevettünk.
Refr:1x
Mért múlnak el a gyermekévek,
Hullnak porba szép remények?
Édes álmaim álmodom ébren,
Felébredni érzem semmi esélyem.
Némán üvöltök,könnyekkel küszködök,
Tőled én már többé nem tűrök.
Nincsen támaszom,egyre csak züllök,
Minden más már,létemért küzdök
Dee eN:
Hallottam már mindent, én nem hiszek már másoknak
Mert vannak emberek, kik hittek még az álmoknak
Aztán fejjel a falnak, mert játszott csak a képzelet
Kik eddig velem voltak, mostmár kiálltják, hogy ég veled!
Lehet, hogy így jó, de még is felkell álljak most még
Minden rendben van, de tudom rosszabb lesz a másnap
Szél csapja arcomat, egy hang szól halkan felejtsek
Én megtenném, ha fejemben nem lenne az, hogy nem merek
Én ez vagyok, talán egyszer én is változok
Talán majd másnap, de addig még csak álmodok
Majd eljön az az idő, mikor én is megyek veletek
Egy másik úton járok, de feltörnek az emlékek
Majd egyszer ennek vége lesz az utolsó álomással
Lehet kevertem a mesét a teljes valósággal.
Refr:1x
Mért múlnak el a gyermekévek,
Hullnak porba szép remények?
Édes álmaim álmodom ébren,
Felébredni érzem semmi esélyem.
Némán üvöltök,könnyekkel küszködök,
Tőled én már többé nem tűrök.
Nincsen támaszom,egyre csak züllök,
Minden más már,létemért küzdök.
