|
|
|
| Előadó: | Norba |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bankos Norba Terék Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Bankos:
Én messzire szálltam, én a természeti csoda
Egy palota közepén állok, és leszarom, hogy micsoda
Vár rám ma, míg a BANKkártyáim vigyáznak rám
Itt Én vagyok a varázsló, a forgatókönyvem zsivány
Nézz rám, a gang-em nem engem figyel, hanem a kincstárt
A szerencsét lefizettem, a cucc mindig beüt, fincsi
Kár, hogy alig tudok állni
A medence fenekére húz a sok lánc, az órám a gyémánt
A számok mondják, hogy a tánc még mehet
Csak gurulok a kurva króm felniken,
Pucsító fenekek csak számolják a húszezreseket
Végtelen kötegek, határtalan a boldogság
Álmok, orgiák, szolgák…
Addig sikkasztok, míg többre vágyom
Pörgök, mint állat
Otthon megszoktam a poloskákat
Van, hogy ők az egyetlenek, nem pofáznak
Baromságokat akarnak rám kenni
Belemártom az ujjamat az italba, szopogatom
Közben szopatok, kapcsolgatom a tv-t
Az asztalomon másik kettő vonaglik,
Bírnám, de már túl sokat voltak itt
A körmöm rágom, magától már nem áll fel
De mit tehetek? Minden rendben!
Berlin, New York, Párizs
Járom a világot, minden kikötő egy nő,
Minden klub meg bár
Lakosztályból lakosztályba
A repülőtérről az autópályára
A basszus a visszapillantókat pumpálja
Még hangosítom, a tükörbe csak bambulok, ámulok
Nem botránkoztat meg semmi, semmit meg nem bámulok
Én vagyok a sebhely, csak arc nélkül
És végül: tudod, elég meredek lesz az út Luciferhez,
Aki majd megrémül, hogy enyém volt a világ
Én vagyok a 21. századi álom, és én vagyok a párom,
S várom, hogy az élet levadásszon
Norba:
Hogy az élet levadásszon
Yo!
Álmodik a nyomor! Haver, csak álmodozunk!
Ma a legmenőbb bundámat öltöm fel
Közben közlöm ezzel a kokós lotyóval, hogy húzzon el
Arra sem emlékszem, hol szedtem fel
A nevére pláne, de ki a faszt érdekel
Ne keveredjek semmi érzelembe, inkább
Bepattanok a fehér HUMMER-embe
Aztán nyomás…, mert mozgásban a business
Elszólsz, csak tűzben, mint a pulton a sztriptíz
A solder-eim vigyáznak rám, úgyhogy szopd ki!
Én vagyok a család feje, mint JOHN GOTTI
Ha eljön az ideje, adok pár parancsot, hogy
Aztán meghámozhassák a vérnarancsot
Addig én egy békatappancsot húzok egy szigeten
Nem a szarba merülök, az ADÓ-t sem fizetem
Leszarom, hogy ’A’ vagy ’B’ vagy ’C’ hitelem, mert
Az én szemem dugig van kredittel
Tapadnak az álbarátok, a hazug kurvák
A levakarhatatlan idióta búrák
Fejet hajt mindenki, ha közeledem
És a hátsó bejáraton közlekedem
Az étterembe, a klubbokba
Enyém a világ, a halk zene
Csapj a húrokba!
Édes élet, csokimáz, ez a vegyszer
Míg rám nem törik az ajtót egyszer
Álmodik a nyomor!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
