|
|
|
Szöveg:
Kárpátok alján és felvidéken zokognak a fák,
Maros partján sír a vadvirág.
Sír az erdő, sír a mező,
mert az egész Magyarország egy temető.
De rég veri már Isten a magyart,
de verje is, míg csak össze nem tart!
Aki magyar, szeresse egymást
s tegyen egy szent fogadást:
Nem, nem, soha, nem leszel rab magyar hazám,
a rabszolgaság úgysem tart soká,
mert nem tudják legyőzni a büszke magyart!
Itt egy zászló, szlovák zászló, cseh zászló, a magyar sehol,
a pusztán szlovák lobogó, a magyar meg a polcon dekkol.
Náci vagyok, ha hirdetem, egyből pecsét nevemen,
minden nemzet büszke lehet, akkor miért pont csak én nem?
Nem mehetek a Tátrába, mert a rendszám miatt kinéznek
"na Slovensku po slovensky" szól a híres idézet...
Itthon bemegyek az üzletbe, ott rámköszönnek magyarul
most még úgy köszönök vissza, de jövőnk máshogy alakul.
Eddig rakás szar volt, ám most még szarabb a helyzet
ha megszólalok most magyarul akkor simán megbüntetnek.
5000 euró, vagy egyből mehetek is a sittre,
az unióban jellemző ez? hát mondd meg kérlek, kikre.
csehországban csoporttársak kérdezik meg tőlem:
José, nem rossz neked hogy magyar vagy? s harag gyűlik bennem.
Ott a "magyar" szó egy sértés, a vesztesekre mondják,
hát súgjátok meg barátaim, vesztes ez az ország?
Vesztes ez a nemzet? Hová tűnt Árpád vére?
a lánghoz csak egy szikra kell, csiholjunk együtt végre.
A történelmet ferdítik, de mi tudjuk mi az igazság,
a gond csak ezzel az, hogy minden tettük kihat ránk.
Meghúzták a gúnyhatárt és itt maradtunk végleg,
én csak azt szeretném tőled, hogy ne sajnálj engem, kérlek.
Fogjunk inkább össze és nyissuk fel a szemeket,
hogy mossuk ki az emberek fejéből a sok szemetet.
Ref.:
Ki lesz az, ki magyar lesz, ha változik a szerencse,
és ki marad itt, mikor, gyáva mód elmehetne.
Elnyomóink mára már csak rettegnek tőlünk,
rettegik mind tetteink, mert tudják, hogy jövünk...
Itt voltunk, mi itt vagyunk, és itt is maradunk örökre,
Ha tetszik, ha nem, hát szorítsuk kezünk ökölbe.
Mert nem hagyhatjuk veszni, mit dédapánk felépített,
még akkor sem, ha az elmúlás már régen felénk intett.
Először határok bennünk, aztán a térképen,
a politika válogatja meg, hogy ki az ellenségem.
Cseh iskola, szlovák otthon, bennem magyar lélek,
ez mind biztosíthat abban, hogy nem kell mitől féljek.
Vagy talán csak én látom máshogyan ezt a világot,
talán túl nehéz lenne az, amit én oly könnyűnek találok?
Kiskorodban átköltöztél Szlovákiába???
Mikor ilyen kérdésekkel jöttök, hihetném, minden hiába.
De, jól tudom, ez nem a ti bűnötök,
csak a történelem órán anno, valami rosszul működött.
Beteg már a gyökér is, mit várjunk a virágtól,
ha a levél és a szár is, csak úgy burjánzik a hibáktól.
Én sem értek sok mindent, de egyet tudok,
hogy magyarnak születtem, és bizony ebbe bele nem unok.
Nem is unhatok, ez a kezdet és a vég,
megtagadni nem fogom, mit az Istenem tárt elém
én inkább leszek rá büszke, és ordítom a világnak:
"magyar vagyok, nem turista!", még ha ki is utálnak.
Ne sajnálj csak azért, mert ez lett az én sorsom,
ide születtem, itt halok meg, és itt maradok boldog.
Nem fogom feladni, bármennyire is szeretnéd,
fondorlatos módszerrel, te bármit megtennél,
hogy tizedeld a népem, de csak annyit érsz majd el ezzel,
hogy a szunnyadó oroszlánt, mély álmából kelted fel.
Ref(2x).:
Ki lesz az, ki magyar lesz, ha változik a szerencse,
és ki marad itt, mikor, gyáva mód elmehetne.
Elnyomóink mára már csak rettegnek tőlünk,
rettegik mind tetteink, mert tudják, hogy jövünk...
Itt voltunk, mi itt vagyunk, és itt is maradunk örökre,
Ha tetszik, ha nem, hát szorítsuk kezünk ökölbe.
Mert nem hagyhatjuk veszni, mit dédapánk felépített,
még akkor sem, ha az elmúlás már régen felénk intett.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
