|
|
|
Szöveg:
Kárpátok alján és felvidéken zokognak a fák,
Maros partján sír a vadvirág.
Sír az erdő, sír a mező,
mert az egész Magyarország egy temető.
De rég veri már Isten a magyart,
de verje is, míg csak össze nem tart!
Aki magyar, szeresse egymást
s tegyen egy szent fogadást:
Nem, nem, soha, nem leszel rab magyar hazám,
a rabszolgaság úgysem tart soká,
mert nem tudják legyőzni a büszke magyart!
Itt egy zászló, szlovák zászló, cseh zászló, a magyar sehol,
a pusztán szlovák lobogó, a magyar meg a polcon dekkol.
Náci vagyok, ha hirdetem, egyből pecsét nevemen,
minden nemzet büszke lehet, akkor miért pont csak én nem?
Nem mehetek a Tátrába, mert a rendszám miatt kinéznek
"na Slovensku po slovensky" szól a híres idézet...
Itthon bemegyek az üzletbe, ott rámköszönnek magyarul
most még úgy köszönök vissza, de jövőnk máshogy alakul.
Eddig rakás szar volt, ám most még szarabb a helyzet
ha megszólalok most magyarul akkor simán megbüntetnek.
5000 euró, vagy egyből mehetek is a sittre,
az unióban jellemző ez? hát mondd meg kérlek, kikre.
csehországban csoporttársak kérdezik meg tőlem:
José, nem rossz neked hogy magyar vagy? s harag gyűlik bennem.
Ott a "magyar" szó egy sértés, a vesztesekre mondják,
hát súgjátok meg barátaim, vesztes ez az ország?
Vesztes ez a nemzet? Hová tűnt Árpád vére?
a lánghoz csak egy szikra kell, csiholjunk együtt végre.
A történelmet ferdítik, de mi tudjuk mi az igazság,
a gond csak ezzel az, hogy minden tettük kihat ránk.
Meghúzták a gúnyhatárt és itt maradtunk végleg,
én csak azt szeretném tőled, hogy ne sajnálj engem, kérlek.
Fogjunk inkább össze és nyissuk fel a szemeket,
hogy mossuk ki az emberek fejéből a sok szemetet.
Ref.:
Ki lesz az, ki magyar lesz, ha változik a szerencse,
és ki marad itt, mikor, gyáva mód elmehetne.
Elnyomóink mára már csak rettegnek tőlünk,
rettegik mind tetteink, mert tudják, hogy jövünk...
Itt voltunk, mi itt vagyunk, és itt is maradunk örökre,
Ha tetszik, ha nem, hát szorítsuk kezünk ökölbe.
Mert nem hagyhatjuk veszni, mit dédapánk felépített,
még akkor sem, ha az elmúlás már régen felénk intett.
Először határok bennünk, aztán a térképen,
a politika válogatja meg, hogy ki az ellenségem.
Cseh iskola, szlovák otthon, bennem magyar lélek,
ez mind biztosíthat abban, hogy nem kell mitől féljek.
Vagy talán csak én látom máshogyan ezt a világot,
talán túl nehéz lenne az, amit én oly könnyűnek találok?
Kiskorodban átköltöztél Szlovákiába???
Mikor ilyen kérdésekkel jöttök, hihetném, minden hiába.
De, jól tudom, ez nem a ti bűnötök,
csak a történelem órán anno, valami rosszul működött.
Beteg már a gyökér is, mit várjunk a virágtól,
ha a levél és a szár is, csak úgy burjánzik a hibáktól.
Én sem értek sok mindent, de egyet tudok,
hogy magyarnak születtem, és bizony ebbe bele nem unok.
Nem is unhatok, ez a kezdet és a vég,
megtagadni nem fogom, mit az Istenem tárt elém
én inkább leszek rá büszke, és ordítom a világnak:
"magyar vagyok, nem turista!", még ha ki is utálnak.
Ne sajnálj csak azért, mert ez lett az én sorsom,
ide születtem, itt halok meg, és itt maradok boldog.
Nem fogom feladni, bármennyire is szeretnéd,
fondorlatos módszerrel, te bármit megtennél,
hogy tizedeld a népem, de csak annyit érsz majd el ezzel,
hogy a szunnyadó oroszlánt, mély álmából kelted fel.
Ref(2x).:
Ki lesz az, ki magyar lesz, ha változik a szerencse,
és ki marad itt, mikor, gyáva mód elmehetne.
Elnyomóink mára már csak rettegnek tőlünk,
rettegik mind tetteink, mert tudják, hogy jövünk...
Itt voltunk, mi itt vagyunk, és itt is maradunk örökre,
Ha tetszik, ha nem, hát szorítsuk kezünk ökölbe.
Mert nem hagyhatjuk veszni, mit dédapánk felépített,
még akkor sem, ha az elmúlás már régen felénk intett.
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
