|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:28 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Gordon Matthew Thomas Sumner |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Tudod, 30 éves lettem én,
és neked meglepetés ez a költemény,
Amiben hozzád szólok, és el kell mondjam:
köszönök mindent, amit tőled kaptam,
Annyi dolgon keresztül mentem,
és te végig ott álltál mellettem,
Bármerre vitt is az élet,
te sohasem nézted nyerek vagy vesztek,
Feltétel nélkül mindig csak adtál,
ha sírtál is néha, ez még világossab a napnál,
És ha rád gondolok,
hálát adok, hogy a te fiad vagyok,
Tudom mama, nem volt könnyű dolog,
a VIII-ban a srácokból embert faragnod,
De aggódni nem kell, sikerült asszem,
még ha tudod is rólam, hogy gengszter a vérem.
[refrén]
Nincsen arra szó,
És a csönd sem jó,
De te jól tudod,
Mire gondolok,
Mikor hallgatok.
Lehettem volna sittes és drogos,
helyette lettem egy igazi harcos,
Aki előre tart és rendületlenül,
teszi a dolgát menthetetlenül,
Mindig keresztül viszem az igazam,
ahogy azt otthon tőletek láttam,
A nagy ember mondta: nincsen brigád,
csak a család, ami többet ér, mint bármelyik barát,
Aki kifordul, a vérem engem el nem árul,
ide mindig jöhetek, vakon bízhatok,
Színtiszta szeretet az, amit itt kapok,
amíg le nem győz engem a világ,
Minden este elmondok egy imát,
és nem kérek semmit, csak köszönöm uram,
A sok jót, amit ha kértünk meg kaptunk.
[refrén]
Mit is mondhatnék, ennyi év után,
Mind egy MI JÖN MÉG: te csak számíts rám!
Az évek alatt annyi gonoszat láttam,
mégis abban a pillanatban,
Tudom, mikor a szemedbe nézek,
nincsen mitől féljek az élet,
mindig mindennek értelmet ad,
és nekünk te vagy akitől a bánat távozik,
És csak az a fontos,
hogy nevess, mert akkor az biztos,
A húgom boldog,
akinél tisztább lényt a földön nem látott a világ,
Bármit adnék, hogy járj vagy beszélj,
de célja volt, hogy közénk jöttél,
Jobb ember, lettem én talán,
tanultam ezt meg azt, és az órán,
Ha menni kell, majd nem leszek,
a vonaton a pokolba, fölmegyek.
[refrén]
Mit is mondhatnék, ennyi év után,
Mind egy MI JÖN MÉG: te csak számíts rám!
[refrén 2x]
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
