|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:28 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Gordon Matthew Thomas Sumner |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Tudod, 30 éves lettem én,
és neked meglepetés ez a költemény,
Amiben hozzád szólok, és el kell mondjam:
köszönök mindent, amit tőled kaptam,
Annyi dolgon keresztül mentem,
és te végig ott álltál mellettem,
Bármerre vitt is az élet,
te sohasem nézted nyerek vagy vesztek,
Feltétel nélkül mindig csak adtál,
ha sírtál is néha, ez még világossab a napnál,
És ha rád gondolok,
hálát adok, hogy a te fiad vagyok,
Tudom mama, nem volt könnyű dolog,
a VIII-ban a srácokból embert faragnod,
De aggódni nem kell, sikerült asszem,
még ha tudod is rólam, hogy gengszter a vérem.
[refrén]
Nincsen arra szó,
És a csönd sem jó,
De te jól tudod,
Mire gondolok,
Mikor hallgatok.
Lehettem volna sittes és drogos,
helyette lettem egy igazi harcos,
Aki előre tart és rendületlenül,
teszi a dolgát menthetetlenül,
Mindig keresztül viszem az igazam,
ahogy azt otthon tőletek láttam,
A nagy ember mondta: nincsen brigád,
csak a család, ami többet ér, mint bármelyik barát,
Aki kifordul, a vérem engem el nem árul,
ide mindig jöhetek, vakon bízhatok,
Színtiszta szeretet az, amit itt kapok,
amíg le nem győz engem a világ,
Minden este elmondok egy imát,
és nem kérek semmit, csak köszönöm uram,
A sok jót, amit ha kértünk meg kaptunk.
[refrén]
Mit is mondhatnék, ennyi év után,
Mind egy MI JÖN MÉG: te csak számíts rám!
Az évek alatt annyi gonoszat láttam,
mégis abban a pillanatban,
Tudom, mikor a szemedbe nézek,
nincsen mitől féljek az élet,
mindig mindennek értelmet ad,
és nekünk te vagy akitől a bánat távozik,
És csak az a fontos,
hogy nevess, mert akkor az biztos,
A húgom boldog,
akinél tisztább lényt a földön nem látott a világ,
Bármit adnék, hogy járj vagy beszélj,
de célja volt, hogy közénk jöttél,
Jobb ember, lettem én talán,
tanultam ezt meg azt, és az órán,
Ha menni kell, majd nem leszek,
a vonaton a pokolba, fölmegyek.
[refrén]
Mit is mondhatnék, ennyi év után,
Mind egy MI JÖN MÉG: te csak számíts rám!
[refrén 2x]
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
