|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:45 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Pityinger Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Hölgyeim és uraim, az elkövetkező négy és fél percben,
Három rendkívül szimpatikus úriembert mutatunk be önöknek,
Akiket a fogyasztói társadalom termelt ki:
A drogdíler, a gengszter, és a strici, jó, szórakozást!
ÁÁÁ! Az utcasarkon állok és a halált árulom,
Én grammonként húszért, pakettokban adom,
És mikor először testvérem a portékámból vettél, egyből szerelembe estél,
És engem arra kértél, hogy nyissak neked számlát, és majd rendezed a sarad,
Ezt volt az a perc mikor a lelkedet eladtad, az ördögnek meg nekem,
És legszebb az egészben, hogy zsarolni sem kell ahhoz hogy visszahozd a pénzem,
Mert minden alkalommal mikor forrni kezd a véred,
A te utad majd egyenesen az irányomba vezet,ami zsákutca lesz,
Ahonnan nincsen visszatérés már dolgozik is nekem ez az újabb befektetés,
Ami rövidebb vagy hosszú távon hasznot hoz majd nekem,
És jól kasszírozok egy újabb szenvedély betegen,
Akit nyomorékká tettem lelki meg fizikai síkon,
Ha nem jut már fehérre majd a barnát is megoldom.
[refrén 2x]
Emlékszel még, az emberre aki nepper na meg gengszter,
És évek óta folyton, a ribancokról rappel,
Nem,Ő nem az,nem Benny Blanco és nem is a Bronxból, hanem Laz Massino(1),
Tudod a kibaszott nyolcból.
Manapság mindenki gengszter akar lenni, pedig stresszes ez az állás,
És ha nem időbe kezdi, el az ember ezt a fajta idegölő munkát,
Aminek a folytán könnyen, börtönbe csukhatják, akár aknára is léphet,
És a következmények, a kockázattal egyenes arányban szintén nőnek,
De mivel én a nyolcban láttam meg a napvilágot,
És az iskolánál az utca, sokkal jobban vonzott,
A bűnözői pálya felé egyenes út vezetett,
És idővel a cselekmények melegebbek lettek,
Mert megzsaroltam bárkit, meg ha kellet kiraboltam,
Vagy foglyosítottam, és aztán pénzért vissza adtam.
Lett is vastag láncom, meg egy széthajtott autóm,
De aki igazából, újított az akción az nem én voltam, hanem az átkozott főnököm,
Aki helyett az éveket most a rács mögött ülöm.
[refrén 2x]
Mióta az eszemet tudom, azóta szeretnék lenni egy strici,
Akinek minimum, tizenöt gádzsi rodázik az utcán, és annyit keresnek,
Hogy mindent megvehetek amit csak magamnak kinézek,
Tetszik ez az élet, amit élek az a rutin,
Hogyha nincsen elég manim, majd kifosztom a prostim,
Aki szívesen adja, mert ő szereti, ha kérem,
Még ha néha meg is verem, az őszinte szerelem,
Amit az iránt érez, aki most behúzta a csőbe,
Folyton-folyvást beleviszi abba a bűnbe,
Amit azóta követ el, mióta engemet ismer,
Mert én vagyok az ember, akinél biztonságba strihel,
És gondoskodom róla, meg nem haragszom érte,
Hogy a vére miatt kurva, az én szemem kicsi fénye,
Elfogadom őt, és még meg is csináltatom,
A szilikonokat, hogy ő még boldogabban hajtson.
[refrén 4x]
A közkedvelt Gen Z előadó és szerző, Moriones felfedi újabb dalát, mely egyben negyedik stúdiólemezének címadója és a produkció idei leglátványosabb koncertjének fantázianeve is.
A futball-világban is ismert, spanyol eredetű szó, a „remontada” az újjászületést, a sorsfordító győzelmet jelenti; Moriones számára még többet, hisz egy igazán személyes történet inspirálta. És hogy mi volt ez az esemény? Az a szövegvideóval megtámogatott szerzemény lejátszásakor kiderül.
Július 9-én izgalmas új irányt tűzött ki az újhullámos sztár, Moriones „rum” című, nyári slágerével, és ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy nem nyúlt mellé a zenész, a rajongók továbbra is nagy szeretettel fogadják őt. A friss track jelenleg is a YouTube toplistájának egyikében szerepel tavalyi nagydobásával, az „EZ AZ ÁRA”-val együtt.
Moriones nem húzza tovább az idegszálainkat, most egy jelentőségteljes zenét oszt meg. Ebben eggyé olvad a nyár felhőtlen hangulata és az éjjeli sötétben olykor felerősödő melankólia is.
„Igazából a „remontada” az eddigi dalaim közül az egyik legtöbb érzelmemet hordozza, amitől kicsit tartottam is, de szükségem volt kiadni magamból. Az életünk alapját a szeretetnek kell adnia, amiért valóban hálásak lehetünk – és ami képes újra meg újra felemelni és újjászületni bennünk.
A mély pillanatokból kell erőt merítenünk. Néha ezek a pillanatok úgy kapcsolódnak össze, hogy egyszerre érezzük bennük a múltat, a jelent, sőt, még a jövőt is”
– mondta el Moriones, aki szerint az élet kvintesszenciája abban rejlik, hogy minél több érzelmet tapasztaljunk, akár negatívat is.
Ez az egész attitűd és hangulat leköveti az előadó budapesti nagykoncertjét, melynek az eddigi teltházas bulik után ismét az Akvárium Klub szolgál helyszínéül októberben.
Fotók: Moriones
