|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:45 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Pityinger Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Hölgyeim és uraim, az elkövetkező négy és fél percben,
Három rendkívül szimpatikus úriembert mutatunk be önöknek,
Akiket a fogyasztói társadalom termelt ki:
A drogdíler, a gengszter, és a strici, jó, szórakozást!
ÁÁÁ! Az utcasarkon állok és a halált árulom,
Én grammonként húszért, pakettokban adom,
És mikor először testvérem a portékámból vettél, egyből szerelembe estél,
És engem arra kértél, hogy nyissak neked számlát, és majd rendezed a sarad,
Ezt volt az a perc mikor a lelkedet eladtad, az ördögnek meg nekem,
És legszebb az egészben, hogy zsarolni sem kell ahhoz hogy visszahozd a pénzem,
Mert minden alkalommal mikor forrni kezd a véred,
A te utad majd egyenesen az irányomba vezet,ami zsákutca lesz,
Ahonnan nincsen visszatérés már dolgozik is nekem ez az újabb befektetés,
Ami rövidebb vagy hosszú távon hasznot hoz majd nekem,
És jól kasszírozok egy újabb szenvedély betegen,
Akit nyomorékká tettem lelki meg fizikai síkon,
Ha nem jut már fehérre majd a barnát is megoldom.
[refrén 2x]
Emlékszel még, az emberre aki nepper na meg gengszter,
És évek óta folyton, a ribancokról rappel,
Nem,Ő nem az,nem Benny Blanco és nem is a Bronxból, hanem Laz Massino(1),
Tudod a kibaszott nyolcból.
Manapság mindenki gengszter akar lenni, pedig stresszes ez az állás,
És ha nem időbe kezdi, el az ember ezt a fajta idegölő munkát,
Aminek a folytán könnyen, börtönbe csukhatják, akár aknára is léphet,
És a következmények, a kockázattal egyenes arányban szintén nőnek,
De mivel én a nyolcban láttam meg a napvilágot,
És az iskolánál az utca, sokkal jobban vonzott,
A bűnözői pálya felé egyenes út vezetett,
És idővel a cselekmények melegebbek lettek,
Mert megzsaroltam bárkit, meg ha kellet kiraboltam,
Vagy foglyosítottam, és aztán pénzért vissza adtam.
Lett is vastag láncom, meg egy széthajtott autóm,
De aki igazából, újított az akción az nem én voltam, hanem az átkozott főnököm,
Aki helyett az éveket most a rács mögött ülöm.
[refrén 2x]
Mióta az eszemet tudom, azóta szeretnék lenni egy strici,
Akinek minimum, tizenöt gádzsi rodázik az utcán, és annyit keresnek,
Hogy mindent megvehetek amit csak magamnak kinézek,
Tetszik ez az élet, amit élek az a rutin,
Hogyha nincsen elég manim, majd kifosztom a prostim,
Aki szívesen adja, mert ő szereti, ha kérem,
Még ha néha meg is verem, az őszinte szerelem,
Amit az iránt érez, aki most behúzta a csőbe,
Folyton-folyvást beleviszi abba a bűnbe,
Amit azóta követ el, mióta engemet ismer,
Mert én vagyok az ember, akinél biztonságba strihel,
És gondoskodom róla, meg nem haragszom érte,
Hogy a vére miatt kurva, az én szemem kicsi fénye,
Elfogadom őt, és még meg is csináltatom,
A szilikonokat, hogy ő még boldogabban hajtson.
[refrén 4x]
– A fesztiválszezon végén már csak a karszalag fakó lenyomata emlékeztet a nyárra, de a közösen átélt kalandok, a felejthetetlen koncertélmények és a frissen megtapasztalt szabadság érzése velünk maradnak. Ezeket az élményeket és az általuk felvetett kérdéseket vizsgálja a Fesztiválország című zenés mozifilm – szól a beharangozó.
Fotó: JUNO11
Kötelező és marginális nyilatkozatok a Fesztiválországban
A legismertebb magyar fesztiválszervezők szólalnak meg: Lobenwein Norbert, Fülöp Zoltán, Márta István, Oszkó-Jakab Natália, Valde Orsolya, Varga Balázs, Lovasi András és persze kihagyhatatlan Gerendai Károly és Müller Péter Sziámi. Emellett Lovasi András, a Halott Pénz, a Bagossy Brothers Company, a Quimby, Дeva, Sisi, a Margaret Island, a Blahalouisiana is mesél a fesztivál-élményekről.
Müller Péter Sziámi a film díszbemutatóján
Fotó: JUNO11
De miért maradtak ki olyan fesztiválok, amelyek máig meghatározó szereplői (Campus) vagy azok voltak (Hegyalja) a hazai fesztivál-történelemnek? Irreleváns a Dope Calypso és Soma Mamagésa megszólalása. Soma talán épp a forgatás idején lépett fel az Everness Fesztiválon és ezért nyilatkozott, nem derül ki. Önnön erőltetett poénjain nevetgélő, a Szigeten felbukkanó Nánásiék sem adnak hozzá a filmhez. Megszólal még Sisitől Grandpierre Attilán, az átszellemült Varga Líviuson át Beton.Hofiig Beck Zoli és Eke Angéla is, azonban a film készítőinek koncepciója így sem nyilvánvaló.
– A szerkesztési elvem az volt, hogy a hazai fesztiválvilág sokszínűségét mutassuk be, tehát egy-egy fesztiváltípus vagy szubkultúra reprezentálója került be a filmbe – fogalmazott Csizmadia Attila, rendező.
Csizmadia Attila rendező és Varga Lívius (Quimby)
a díszbemutatón
Indokolatlan, hogy a széttetovált, extrém külsejű modell Szintia, aki életében először járt (a Sziget) fesztiválon, egy önálló szeckiót kapjon a filmben. Nem elegáns az sem, hogy olyan nyilatkozatok is vannak, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyes előadók mely fesztiválokat nem ismerik. Elmondható kulturáltan (ahogyan a Gryllus-testvérek megbeszélik az Ozora Fesztivált – és ez még vicces is), de ha mégsem sikerül, talán célszerűbb kihagyni az adott véleményt.
A Gryllus-fivérek a film egyik jelenetében
Fotó: JUNO
Függetlenül attól, hogy mit gondolunk a Bánkitó Fesztiválról vagy hogy ismerjük-e a Fekete Zajt, nem tanácsos sértő megjegyzésekkel illetni az adott műfaj kedvelőit. Zenei stílusokról és azok rajongóiról illetlenség bántó dolgokat mondani, pláne ha színpadi ember az illető. Így épp az az elfogadás és nyitottság veszik el a történetből, amelyet hangsúlyoz.
Történetmesélés
Talán épp egy fiktív szereplős történet tette volna kerekké a filmet és törölte volna el a kissé nyers, dokumentumfilmes jelleget? (Ahogyan a Mi vagyunk Azahriah-filmnek jót tett az extra eseményszál.) A Fesztiválország a közlemény szerint abba a filmes hagyományba szeretne illeszkedni, amelynek mérföldkövei az Oscar-díjas Woodstock (Michael Wadleigh, 1970), a Glastonbury (Julien Temple, 2006) vagy az avantgárd Global Groove (Nam June Paik, 1973). Ez sajnos, nem sikerül neki.
Remek lépés volt az archív felvételek modern kori újraforgatása
Gerendai Károlyt már az első Sziget Fesztiválok idején is kamerák kísérték. Számos legendás lépésének (ahogyan sétál a K-hídon vagy a Hajógyárin) eredetijét és reprodukcióját is láthatjuk a Fesztiválországban. A kilencvenes években a fiatalok mertek nagyot álmodni. Megteremtették azt az atmoszférát, amely hazánkat Európa fesztivál-nagyhatalmává tette. Így lett a Diákszigetből Európa legsokszínű fesztiválja. Így élte az álmát a fiatal Gerendai is.
Lovasi András mesél arról, hogy hogyan találták ki a Fishing On Orfű fesztivált. Márta István arról sztorizik, hogy hogyan gyökerezett ki a Balaton-felvidéki falu pajtájából a Művészetek Völgye, amelyet aztán a Gryllus-fivérek értékes munkája is formált. Olyanná, amely ma lehetővé teszi, hogy az egykori Kapolcsi Művészeti Napok mára a nyár egyik legnagyobb kulturális ünnepe legyen.
Lovasi András, a Kispál és a Borz frontembere a film egyik
jelenetében
Fotó: JUNO11
A legjobb plakátragasztók a KFT-nek dolgoztak: a Volt Fesztivál alapítói
Szívmelengető érzés, ahogyan Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert abban a tornateremben mesél, amelyben a legendás soproni fesztivál alapjait lefektették. Kezdetben maguk plakátoltak. Majd híre ment, hogy ezt milyen jól csinálják, a KFT zenekar is felkérte őket a feladatra.
Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert fesztiválszervezők a film
díszbemutatóján
Fotó: JUNO11 Facebook
A Sziget Fesztiválon Torgyán József is tiszteletét tette
A Független Kisgazdapárt elnöke nyomatékosította a fiatal srácokban, hogy az a fontos, hogy a csajoknál jól teljesítsenek. Akkoriban a rendezvényen Drogbusz is volt – a szerhasználat ellen kampányolt – nevét sokan félreértelmezték.
Lemmy (Motörhead), David Bowie, vagy épp a az egyik utolsó Linkin Park-koncert az énekes tragikus öngyilkossága előtt Sopronban. A balatoni nyár vízparti élményei, a Bánki-tó bája, a Fekete Zaj experimentális zenéinek sötét mélysége és Paloznak lankáin szálló melódiák egy pohár gyöngyöző bort kortyolgatva – ez mind része a magyar fesztivál-kultúrának.
És a porból lett szabadság, ahogyan a film mottója hangzik. Pillanatnyi emlékképek, a hazai fesztivál-történelem hangulatos mementói, amelyek jólesőn melengetik a néző szívet.
A Blahalouisiana fesztiválkoncertje
Fotó: JUNO11
Életed mozija – hangzik a film másik szlogenje
A fiatalabb generációknak is annyit ad ez a film, mint a hőskor fesztiválozóinak? Inkább azok számára gazdag és üdítő, akik nem a zenei szektor szereplői és most pillantanak be először a magyar fesztiválok kulisszái mögé?
Egy korszak vége a hazai fesztiválozásban
Ahogyan Lobeinwein Norbert fogalmaz: most jött el egy korszak vége. Noresz az idei Strand Fesztiválon, a Dalszerző podcastjében beszélt arról, hogy a közelmúltban beszélgettek a szervező kollégákkal arról, hogy hogyan haladhat tovább a fesztiválok jövője a mai Magyarországon.
Vajon a jövő generációja is megtapasztalhatja majd, hogy milyen érzés a porból lett szabadság?
Közönség-találkozós vetítések listája itt.
A Fesztiválország 2025. szeptember 18-tól országosan látható a hazai mozikban.
Fotók: JUNO11
