|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:45 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Pityinger Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Hölgyeim és uraim, az elkövetkező négy és fél percben,
Három rendkívül szimpatikus úriembert mutatunk be önöknek,
Akiket a fogyasztói társadalom termelt ki:
A drogdíler, a gengszter, és a strici, jó, szórakozást!
ÁÁÁ! Az utcasarkon állok és a halált árulom,
Én grammonként húszért, pakettokban adom,
És mikor először testvérem a portékámból vettél, egyből szerelembe estél,
És engem arra kértél, hogy nyissak neked számlát, és majd rendezed a sarad,
Ezt volt az a perc mikor a lelkedet eladtad, az ördögnek meg nekem,
És legszebb az egészben, hogy zsarolni sem kell ahhoz hogy visszahozd a pénzem,
Mert minden alkalommal mikor forrni kezd a véred,
A te utad majd egyenesen az irányomba vezet,ami zsákutca lesz,
Ahonnan nincsen visszatérés már dolgozik is nekem ez az újabb befektetés,
Ami rövidebb vagy hosszú távon hasznot hoz majd nekem,
És jól kasszírozok egy újabb szenvedély betegen,
Akit nyomorékká tettem lelki meg fizikai síkon,
Ha nem jut már fehérre majd a barnát is megoldom.
[refrén 2x]
Emlékszel még, az emberre aki nepper na meg gengszter,
És évek óta folyton, a ribancokról rappel,
Nem,Ő nem az,nem Benny Blanco és nem is a Bronxból, hanem Laz Massino(1),
Tudod a kibaszott nyolcból.
Manapság mindenki gengszter akar lenni, pedig stresszes ez az állás,
És ha nem időbe kezdi, el az ember ezt a fajta idegölő munkát,
Aminek a folytán könnyen, börtönbe csukhatják, akár aknára is léphet,
És a következmények, a kockázattal egyenes arányban szintén nőnek,
De mivel én a nyolcban láttam meg a napvilágot,
És az iskolánál az utca, sokkal jobban vonzott,
A bűnözői pálya felé egyenes út vezetett,
És idővel a cselekmények melegebbek lettek,
Mert megzsaroltam bárkit, meg ha kellet kiraboltam,
Vagy foglyosítottam, és aztán pénzért vissza adtam.
Lett is vastag láncom, meg egy széthajtott autóm,
De aki igazából, újított az akción az nem én voltam, hanem az átkozott főnököm,
Aki helyett az éveket most a rács mögött ülöm.
[refrén 2x]
Mióta az eszemet tudom, azóta szeretnék lenni egy strici,
Akinek minimum, tizenöt gádzsi rodázik az utcán, és annyit keresnek,
Hogy mindent megvehetek amit csak magamnak kinézek,
Tetszik ez az élet, amit élek az a rutin,
Hogyha nincsen elég manim, majd kifosztom a prostim,
Aki szívesen adja, mert ő szereti, ha kérem,
Még ha néha meg is verem, az őszinte szerelem,
Amit az iránt érez, aki most behúzta a csőbe,
Folyton-folyvást beleviszi abba a bűnbe,
Amit azóta követ el, mióta engemet ismer,
Mert én vagyok az ember, akinél biztonságba strihel,
És gondoskodom róla, meg nem haragszom érte,
Hogy a vére miatt kurva, az én szemem kicsi fénye,
Elfogadom őt, és még meg is csináltatom,
A szilikonokat, hogy ő még boldogabban hajtson.
[refrén 4x]
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
