|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 5:21 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Pityinger Péter |
|
Pityinger László (Dopeman) Pityinger Péter (Kicsi Dope) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Vaóó.. Megint újra két lábbal állok a valóság talaján,
Pedig a drogoktól hanyatt vágódni jobb lenne talán.
Rajta, aki fázott az utca lepedővel letakarta,
Akit a gettó nevelt még az átlagnál is szarabb fajta,
Volt hogy olyan piásan teltek el a napjaim,
Hogy nem bírtam leírni a kibaszott gondolataim,
Ne keresd a bajt, jön az magától is bizony,
Az alvilággal a legegészségesebb a köszönőviszony.
A bűnözés nem egy fogalom, hanem egy kultúra,
Ahol az élet érték, mint analfabétának a literatúra,
Nem kell függő legyél, hogy megtudd milyen a pokol,
A nyomor is van olyan káros, mint a drog vagy az alkohol,
És bár nem mindegy tányérból etetnek-e, vagy vödörből,
A koszból még mindig könnyebb felállni mint a sírgödörből,
Kérlek szépen egyszer nézz bele egy halott szemébe,
Garantálom ugyanazt fogod látni mint az enyémbe.
Aki nem ebben él, nem érti elítéli, ha hallja,
A gengszter rap nem éppen a hiphop legvidámabb műfaja,
Sorsom nem egy remekmű, de én vagyok a költője,
A nyomor, a nélkülözés, az a bűnözés bölcsője.
[refrén 2x]
Azt mondják halottról vagy jót vagy semmit, ne beszélj,
Az emberiségre hamar az elnémulás lesz a legnagyobb veszély,
Jól tudom én is pokolra jutok, miután lelőnek,
Olyan otthonos lesz, jelentkezem idegenvezetőnek.
Józsefváros sötét utcáin tengettem az életem,
A jövőm sírkő volt, de nem láttam rajta tisztán a nevem,
Ki tehette ezt velem, az úr, vagy az alkohol? Nem értem.
A tiszteletet én pénzbe, a pénzt pedig drogokba mértem,
Ha lehunytam a szemem, sokszor láttam magam előtt a jövőt,
A csendet, nyugalmat, barátokat, szóval a temetőt,
Remélem ahogy én is, úgy más is tanult a gondjaimból,
Jártam a nyolcker összes utcáján, és mivel kokainból,
Megvolt Budapest térképe a szobámban, az asztalomon,
Volt hogy vastagabban állt rajta a por, mint a sok lomon.
Az sem érdekelt hogy egy nap az orromban egy csővel,
Végig kell néznem, ahogy Kicsi Dope, sírva baseballütővel,
Közeledik én meg csak mosolygok a székbe meredve,
Mert el kell törjék kezem-lábam, hogy koporsóba tegyenek be,
Tudtam jól hogy csúnya a kurva élet, de szopatható
És ez az egyedüli gyógyszer, ami vény nélkül is kapható,
[refrén 2x]
Akik éheznek azokat vonzza, a bűnöző idill,
Manapság több a magnó tolvaj rendőr, itt mint a civil,
Az utolsó büdös kurva is azt hiszi magáról madame,
Miközben nálunk évtizedek óta tart a Ramadame,
Akkor eszünk ha lement a nap, és lopunk valamit,
Soha nem az a szar amit látsz tesó hanem az amit átélsz,
Azt hiszik ahonnan jövök a lepra fenyeget,
Pedig én is kanállal eszem otthon a zsíros kenyeret,
Az állam egy kiutat lát, mégpedig a sportolásban,
Olimpiát is nyerhetne az ország, földönfutásban.
Sose voltam lángész, mi a fasz vagyok én piromániás?
Józsefváros a legotthonosabb mert olyan Romániás.
Ott ahol be van borulva nem lehetek felhőtlenül boldog,
Főleg nem ha a saját sírom, amire én a földet hordok,
Sose ürülj annak, ha csak barátokat látsz körbe-körbe,
Mert az azt jelenti, épp eresztenek le a sírgödörbe.
[refrén 3x]
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
