|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 5:21 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Pityinger Péter |
|
Pityinger László (Dopeman) Pityinger Péter (Kicsi Dope) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Vaóó.. Megint újra két lábbal állok a valóság talaján,
Pedig a drogoktól hanyatt vágódni jobb lenne talán.
Rajta, aki fázott az utca lepedővel letakarta,
Akit a gettó nevelt még az átlagnál is szarabb fajta,
Volt hogy olyan piásan teltek el a napjaim,
Hogy nem bírtam leírni a kibaszott gondolataim,
Ne keresd a bajt, jön az magától is bizony,
Az alvilággal a legegészségesebb a köszönőviszony.
A bűnözés nem egy fogalom, hanem egy kultúra,
Ahol az élet érték, mint analfabétának a literatúra,
Nem kell függő legyél, hogy megtudd milyen a pokol,
A nyomor is van olyan káros, mint a drog vagy az alkohol,
És bár nem mindegy tányérból etetnek-e, vagy vödörből,
A koszból még mindig könnyebb felállni mint a sírgödörből,
Kérlek szépen egyszer nézz bele egy halott szemébe,
Garantálom ugyanazt fogod látni mint az enyémbe.
Aki nem ebben él, nem érti elítéli, ha hallja,
A gengszter rap nem éppen a hiphop legvidámabb műfaja,
Sorsom nem egy remekmű, de én vagyok a költője,
A nyomor, a nélkülözés, az a bűnözés bölcsője.
[refrén 2x]
Azt mondják halottról vagy jót vagy semmit, ne beszélj,
Az emberiségre hamar az elnémulás lesz a legnagyobb veszély,
Jól tudom én is pokolra jutok, miután lelőnek,
Olyan otthonos lesz, jelentkezem idegenvezetőnek.
Józsefváros sötét utcáin tengettem az életem,
A jövőm sírkő volt, de nem láttam rajta tisztán a nevem,
Ki tehette ezt velem, az úr, vagy az alkohol? Nem értem.
A tiszteletet én pénzbe, a pénzt pedig drogokba mértem,
Ha lehunytam a szemem, sokszor láttam magam előtt a jövőt,
A csendet, nyugalmat, barátokat, szóval a temetőt,
Remélem ahogy én is, úgy más is tanult a gondjaimból,
Jártam a nyolcker összes utcáján, és mivel kokainból,
Megvolt Budapest térképe a szobámban, az asztalomon,
Volt hogy vastagabban állt rajta a por, mint a sok lomon.
Az sem érdekelt hogy egy nap az orromban egy csővel,
Végig kell néznem, ahogy Kicsi Dope, sírva baseballütővel,
Közeledik én meg csak mosolygok a székbe meredve,
Mert el kell törjék kezem-lábam, hogy koporsóba tegyenek be,
Tudtam jól hogy csúnya a kurva élet, de szopatható
És ez az egyedüli gyógyszer, ami vény nélkül is kapható,
[refrén 2x]
Akik éheznek azokat vonzza, a bűnöző idill,
Manapság több a magnó tolvaj rendőr, itt mint a civil,
Az utolsó büdös kurva is azt hiszi magáról madame,
Miközben nálunk évtizedek óta tart a Ramadame,
Akkor eszünk ha lement a nap, és lopunk valamit,
Soha nem az a szar amit látsz tesó hanem az amit átélsz,
Azt hiszik ahonnan jövök a lepra fenyeget,
Pedig én is kanállal eszem otthon a zsíros kenyeret,
Az állam egy kiutat lát, mégpedig a sportolásban,
Olimpiát is nyerhetne az ország, földönfutásban.
Sose voltam lángész, mi a fasz vagyok én piromániás?
Józsefváros a legotthonosabb mert olyan Romániás.
Ott ahol be van borulva nem lehetek felhőtlenül boldog,
Főleg nem ha a saját sírom, amire én a földet hordok,
Sose ürülj annak, ha csak barátokat látsz körbe-körbe,
Mert az azt jelenti, épp eresztenek le a sírgödörbe.
[refrén 3x]
A közkedvelt Gen Z előadó és szerző, Moriones felfedi újabb dalát, mely egyben negyedik stúdiólemezének címadója és a produkció idei leglátványosabb koncertjének fantázianeve is.
A futball-világban is ismert, spanyol eredetű szó, a „remontada” az újjászületést, a sorsfordító győzelmet jelenti; Moriones számára még többet, hisz egy igazán személyes történet inspirálta. És hogy mi volt ez az esemény? Az a szövegvideóval megtámogatott szerzemény lejátszásakor kiderül.
Július 9-én izgalmas új irányt tűzött ki az újhullámos sztár, Moriones „rum” című, nyári slágerével, és ismét megbizonyosodhattunk arról, hogy nem nyúlt mellé a zenész, a rajongók továbbra is nagy szeretettel fogadják őt. A friss track jelenleg is a YouTube toplistájának egyikében szerepel tavalyi nagydobásával, az „EZ AZ ÁRA”-val együtt.
Moriones nem húzza tovább az idegszálainkat, most egy jelentőségteljes zenét oszt meg. Ebben eggyé olvad a nyár felhőtlen hangulata és az éjjeli sötétben olykor felerősödő melankólia is.
„Igazából a „remontada” az eddigi dalaim közül az egyik legtöbb érzelmemet hordozza, amitől kicsit tartottam is, de szükségem volt kiadni magamból. Az életünk alapját a szeretetnek kell adnia, amiért valóban hálásak lehetünk – és ami képes újra meg újra felemelni és újjászületni bennünk.
A mély pillanatokból kell erőt merítenünk. Néha ezek a pillanatok úgy kapcsolódnak össze, hogy egyszerre érezzük bennük a múltat, a jelent, sőt, még a jövőt is”
– mondta el Moriones, aki szerint az élet kvintesszenciája abban rejlik, hogy minél több érzelmet tapasztaljunk, akár negatívat is.
Ez az egész attitűd és hangulat leköveti az előadó budapesti nagykoncertjét, melynek az eddigi teltházas bulik után ismét az Akvárium Klub szolgál helyszínéül októberben.
Fotók: Moriones
