|
|
|
| Előadó: | Dopeman |
|---|---|
| Album: | A telep csicskája |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 5:21 |
| Szövegírók: |
Pityinger László (Dopeman) Pityinger László Pityinger Péter |
|
Pityinger László (Dopeman) Pityinger Péter (Kicsi Dope) |
|
| Kiadó: | Magneoton |
| Stílus: | Hip - Hop, rap |
| Címkék: | Keressük! |
Vaóó.. Megint újra két lábbal állok a valóság talaján,
Pedig a drogoktól hanyatt vágódni jobb lenne talán.
Rajta, aki fázott az utca lepedővel letakarta,
Akit a gettó nevelt még az átlagnál is szarabb fajta,
Volt hogy olyan piásan teltek el a napjaim,
Hogy nem bírtam leírni a kibaszott gondolataim,
Ne keresd a bajt, jön az magától is bizony,
Az alvilággal a legegészségesebb a köszönőviszony.
A bűnözés nem egy fogalom, hanem egy kultúra,
Ahol az élet érték, mint analfabétának a literatúra,
Nem kell függő legyél, hogy megtudd milyen a pokol,
A nyomor is van olyan káros, mint a drog vagy az alkohol,
És bár nem mindegy tányérból etetnek-e, vagy vödörből,
A koszból még mindig könnyebb felállni mint a sírgödörből,
Kérlek szépen egyszer nézz bele egy halott szemébe,
Garantálom ugyanazt fogod látni mint az enyémbe.
Aki nem ebben él, nem érti elítéli, ha hallja,
A gengszter rap nem éppen a hiphop legvidámabb műfaja,
Sorsom nem egy remekmű, de én vagyok a költője,
A nyomor, a nélkülözés, az a bűnözés bölcsője.
[refrén 2x]
Azt mondják halottról vagy jót vagy semmit, ne beszélj,
Az emberiségre hamar az elnémulás lesz a legnagyobb veszély,
Jól tudom én is pokolra jutok, miután lelőnek,
Olyan otthonos lesz, jelentkezem idegenvezetőnek.
Józsefváros sötét utcáin tengettem az életem,
A jövőm sírkő volt, de nem láttam rajta tisztán a nevem,
Ki tehette ezt velem, az úr, vagy az alkohol? Nem értem.
A tiszteletet én pénzbe, a pénzt pedig drogokba mértem,
Ha lehunytam a szemem, sokszor láttam magam előtt a jövőt,
A csendet, nyugalmat, barátokat, szóval a temetőt,
Remélem ahogy én is, úgy más is tanult a gondjaimból,
Jártam a nyolcker összes utcáján, és mivel kokainból,
Megvolt Budapest térképe a szobámban, az asztalomon,
Volt hogy vastagabban állt rajta a por, mint a sok lomon.
Az sem érdekelt hogy egy nap az orromban egy csővel,
Végig kell néznem, ahogy Kicsi Dope, sírva baseballütővel,
Közeledik én meg csak mosolygok a székbe meredve,
Mert el kell törjék kezem-lábam, hogy koporsóba tegyenek be,
Tudtam jól hogy csúnya a kurva élet, de szopatható
És ez az egyedüli gyógyszer, ami vény nélkül is kapható,
[refrén 2x]
Akik éheznek azokat vonzza, a bűnöző idill,
Manapság több a magnó tolvaj rendőr, itt mint a civil,
Az utolsó büdös kurva is azt hiszi magáról madame,
Miközben nálunk évtizedek óta tart a Ramadame,
Akkor eszünk ha lement a nap, és lopunk valamit,
Soha nem az a szar amit látsz tesó hanem az amit átélsz,
Azt hiszik ahonnan jövök a lepra fenyeget,
Pedig én is kanállal eszem otthon a zsíros kenyeret,
Az állam egy kiutat lát, mégpedig a sportolásban,
Olimpiát is nyerhetne az ország, földönfutásban.
Sose voltam lángész, mi a fasz vagyok én piromániás?
Józsefváros a legotthonosabb mert olyan Romániás.
Ott ahol be van borulva nem lehetek felhőtlenül boldog,
Főleg nem ha a saját sírom, amire én a földet hordok,
Sose ürülj annak, ha csak barátokat látsz körbe-körbe,
Mert az azt jelenti, épp eresztenek le a sírgödörbe.
[refrén 3x]
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
