|
|
|
| Előadó: | Derültégből |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pető Krisztián Sulyok ádám Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
nincsen semmi fény,
mostmár nincsen semmi hátra
nem zakatol semmi, csak a szívem paripája
vágtat, át a tájon, ülök rajta, és a nevét mondom,
erre megkergül és átvágtat egy szemétdombon
figyelsz...tudom...
ezért a talányt rakd alám,
hátha majd konkrétumot találok a talán asztalán,
hogyha majd nem kapom meg szóban, hogy jobb vagyok papíron,
s nem mélyedek be vésetten egy talált kaptafán
addig a mesém harmadán, lettem a királylánynak varangya,
mert feltették a mércét, de átsétáltam alatta
az ember haladna, a képlet sántít ezer ponton
a szeretet nem klimaxol, a gyűlölettel hetyeg folyton
téveszti a sorsot, a szél fél centire hordott
a nyavalyámmal együtt, ha még érdekli a dolgod,
akkor szeretőnk a véletlen, és ismét hanyatt dőlök,
habár a meztelen valóság rohadtul narancsbőrös
refr.:
ő csodálta, imádta, rábízta, megjárta
kabátja zakóját kisírta, kibírta
megbánta, leírta, kezét most szorítja ökölbe
talán nem örökre
a hibákat, mit másoktól magadnak lestél el
használod naponta, hetente emlékszel
egy papírdarabra írd le, hogy miért kéne mondani,
hogy ez így nem jó, túl olcsó
volna, hagyni magára, még a fülembe szállna
és pár dolog meggyőzne, hogy érezzem legyőzve
most rozsdaként száll szemembe por
s vérszemet kapva befelé hatol és vágtat
az ereken át a szívbe kalapál
refr.
gyere beljebb, és nyugodtan nézz szét, ha kell,
gyere beljebb, max. az állapotom mérték ma fel
azt mondták szép téma kell, igyak a szebb jövőre,
zuhanni nem gödörbe, maximum kétségbe kell
de soha többé, nem adom az enyém fel,
aki kell letérdel,
már többé, nincs panasz
csapom az asztalt, itt maradsz!
soha többé, kétszer nem ismétlem
azt mondtam nem, ismét nem!
többé a szememben köddé nem válik semmi
többé, ennyi elég volt, nem nyitom az ajtót
többé, amit elém tolt, csak 5 p aztán nincsen
soha többé, mer' ezt nem adom,
nem, nem ezt nem adom,
nem, ezt nem adom, az örömöt meg nem adom...
de mégis, gyötör a szomj arra, hogy átlássam,
hogy ami könnyűvérű, miért keres mentséget a gátlásban
ezt csinálja a sors, az élet, nevezd, ahogy akarod,
ha ő írja a kritikát, én panaszfüzet maradok
refr.
refr.
Egy sodró lendületű, fülbemászó nyári szerelmes felvétel, amely már az első hallgatás után ott marad a szívben. A szerzemény új színt hoz Kökény Attila zenei világába: egyszerre szenvedélyes, felszabadító és modern.
Veled elrepülnék bárhová, ahol csak te vagy és senki más - hangzik el a refrénben, amely egy olyan kapcsolatot idéz meg, ahol a világ megszűnik létezni, és csak a másik számít.
Kökény Attial-dalszövegek itt.
Ezt a szerelmi ívet pedig a közönség már jól ismerheti, hisz a tavalyi nagy sláger, a „Ha újra látlak” érzelmi töltetét élhetjük át oldva a nap évszakának könnyed érzelmeivel. A szám zeneszerzője ismét Rakonczai Viktor, akinek érzékenysége és zenei világa már számtalan slágert eredményezett az elmúlt évtizedekben.
A „Veled elrepülnék” újabb bizonyítéka annak, hogy Rakonczai Viktor egyedi zenei kézjegye mennyire működik a mai popzenében – érzékeny, mégis magával ragadó.
A dalszöveget Kökény Attila, Rakonczai Viktor és Orbán Tamás közösen írták, ahogy azt már korábban is megszokhattuk tőlük – a trió ismét pontosan eltalálta, mi az, ami egyszerre igaz, mai és átélhető.
- Szerencsés ember vagyok, aki már megtapasztalta a valódi érzelmeket.
Talán éppen ezért lett ez az alkotás ennyire őszinte, kitárulkozó és emberközeli, könnyű volt belehelyezkednem ebbe a témába. Olyan dalt akartunk írni, amitől az embernek kedve támad elindulni valahová... valakivel - mondja Kökény Attila.
A dalhoz készült videóklipet a Balaton egyik legszebb részén forgatták: egy hangulatos szőlőbirtokon, egy pincészetnél, majd egy katamarán fedélzetén, a nyílt vízen. A képi világ szinte mediterrán – napsütés, barátok, nevetés, poharak koccannak, hajszálban szél – az a fajta pillanat, amit legszívesebben megállítanánk örökre.
Ebbe a dalba, mint a vitorlás árbócába, bárki bele tud kapaszkodni, aki már szeretett valaha szívből.
Fotó: Kökény Attila x Rakonczai Viktor
