|
|
|
| Előadó: | Závodi Gábor |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Závodi Gábor Kovács Barnabás |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Sírva jövük a vliágra, mikor az első levegőt éri a tüdőt.
Maradnánk még, de hiába,
hiszen fogyni kezdett lassan az időnk.
Ketyeg az óra, kegyetlenül ketyeg
a szívünk lüktet, s benne a vér
Az élet jele, mégis hordja a halál kegyetlen üzenetét.
Mi egyszer elindult az valahol megáll,
csak az űrben létezik a végtelen
Mert e tridimenziós ócska testünk
az időt legyőzni képtelen.
Ne légy kevesebb, mint aki vagy,
de lehetsz-e több még mint aki lettél?
És többet ér-e egy bátor gondolat
egy nyíltan vállalt gyáva tettnél?
Erősebb-e ki sírni szégyell,
ha a bánattól eltompul az agy,
S ha az örömtől a könnyed csordul
ki mondja, hogy akkor gyenge vagy?
Hagyjál!!!
Hát tégy valamit hogy fenn maradj!
S ha testeddel majd a porba érsz,
emlékszik rád majd valaki,
vagy csendben a feledés homályába mész.
Minden óra lejár egyszer, lassul a ritmus, halkul a hang
A szív is egyre gyengébben ketyeg,
ha kondulni készül a nagy harang.
S ha megérte, mit megéltél, s ez az egész nem volt hiába
Mosolyogva távozol, pedig sírva jöttél a világra.
Hagyjál!!!
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
