|
|
|
| Előadó: | PKO |
|---|---|
| Album: | Szövetség |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | 3:14 |
| Szövegírók: |
Darabos Dávid Jakab András Szarvas Dávid Miháltz Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | PKO |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[Tirpa]
Bazzeg de kész vagyok…
Forog velem az ágy nem tudom hogy térjek magamhoz
Szétrobban a fejem semmi kedvem ehhez a naphoz
Hidd el nem él az aki néha nem részeg
Tuti hogy már megint én voltam a legkészebb
Most veszem észre egy gádzsi van az ágyamban
Azt mondta muszáj hazamennie mégis nálam van
Azon agyalok hogy hogy tudtam befűzni
A nevemet se lettem volna képes lebetűzni
Az éjszakát már megint végig vedeltem
Úgy nyomom a klubokban mint a pitbull a KENNELBEN
De ma jobb hogyha ki se mozdulok otthonról
Tudom ha maradok megkímélem magam sok gondtól
Itt a vasárnap Tirpának most vége
Ilyenkor nem kell más neki csak nyugalom és béke
Ha jó ember lennék az isten máig velem lenne
De ha más lennék mint most magamtól hányingerem lenne
A másnap a legkeményebb ellenség
Úgy várod hogy múljon mint a rab hogy végre felmentsék
Ilyenkor utálom a világot
A piától tudnak padlóra kerülni a királyok
Jön a fogadalom nem iszom egy évig
De ez az eskü legalább kitarthatna egy hétig
A piát azt lehetetlen kikerülni
Hív az éjszaka nem tudok a seggemen megülni
[PKO]
Jézusom..föl se kelt azt már nyomja bazdmeg
Szétszakad a fejem kettőt látok mindenből
Behányok a szagoktól nem iszok többet innentől
Mert megint bebasztunk ahogy kellett rendesen
A sárga földig ütöttük ki magunkat mi teljesen
Tudtam hogy másnap kemény lesz az ébredés
Mert egész este nyomattuk a segg részegen brake-elést
Mindenki készen volt a péntek esti járaton
A budapesti kocsmákat nem úszhatod meg szárazon
Teljes a képzavar a világ összemosódott
Hogy leigyam én magam nekem arra nyomós okom volt
Na meg a fűűű nálunk az örök zöld
Mi alkonyattól pirkadatig pörgetjük a török kört
Amitől nem kaptam már levegőt
A pia után hányingert kaptam én másnap nem erőt
Ez az állapot rosszabb mint egy mérgezés
Egyensúly vesztéssel lesz veszélyes az érkezés
Erre inni kell mindenki a vendégem
Scarcity a színpadon indulhat a felvétel
Úgy üvölt a zene hogy a dobhártyám az beszakad
Megszűnik a külvilág az arcom az meg leszakad
Nem hallok semmit nem értem a szavakat
Képtelen vagyok összeszedni megint magamat
Kevés ez az idő ami újra megint eltelik
Feladtam a reményt hogy kijózanodjak reggelig
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
