|
|
|
| Előadó: | Krízis zenekar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Meg változtak a nézeteim,más téma szerint létezek
hiába képezek képeket,azok mindig valahogy elvesznek
elveszett lettem én is már nem érdekel Párizs
a romantika,csak pár vízcsepp kell,csak pár rizs szem
hogy épen átvészeljem a mindennapok szorítását
ne kiáltsak társért,látom lelkem mását
az órám nem jár,bár,nekem semmi nem jár
s nem várom már amikor pár rom vár,s nem a párom vár
hisz tudatom pórul jár ha túl közel kerül a tűzhöz
a mai ideál már korántsem hasonul egy szűzhöz
kedvem hasonló a fűzhöz,szomorú,miért nevessek?
mikor lenésztek,lenézel,ha kérhetlek ne vess meg
síromba ágyat ne vess meg,kérlek ne fektess be
én vagyok minden ellentét egy testben magányommal kettesbe
sárba tiprásomnak tettese,álmodom hogy van egy álma
de kukacos az alma,vala még álma de holnap mi lesz?
Van egy igaz érzés,ami már régóta elkísér
szívemet szaggatja szét,de mégis bennem él
enyém lett,részemmé vált az időnek múlásával
a bánatban,a csalódásban fogta a kezem
ő volt a társam,amikor mindenki elfordult felőlem
magányosan,összetörve,mikor saját fájdalomban vergődtem
könnyektől dagadó szemekkel hittem,hogy majd elmúlik
kitörölni nemtudom,sajnos valahol mindig megbújik
kizökkentett a szürke hétköznapokból
elfelejtette velem mi jön mikor a szívem monoton zakatol
köszönök neki sok,szép emléket mellyek még itt élnek
de még most is és a jövőben is remélem
Bíztam benne,hogy soha nem fogok két szék közé esni
bíztam benne,hogy gondolataimba nem fogtok belelesni
pedig már úgy éreztem egy pillanat erejéig
mintha itt lettél volna velem,de ez csak egy csalódás volt
Hiányod örökkön a szívem szedi szilánkokra
kérdőn kérdem istent,miért szakított szét világomban
miért hozta szenvedést,a sötétet,a vakságot,a rabságot
elvette szabadságom,elvett téged,
mindent ami számított,mi éltetett
amitől minden lélegzet könnyebb lett,de már nem,már fuldoklom,
érzem a szorítást,hogy fojt a tér? a túlparton,
hogy véget ér a kín,mitől a világos szín sötét lett
a hegyek dombok lettek,tengerek kiszáradtak
nyári hóesés,téli napsütés,már minden felborult,
elborult elmém,érzésem megváltozott,a lap mire írok
amit bírok,míg a sírom fel nem állítják
te vársz még rám,én már nem nekem már mindegy
mint egy remény vesztett tengerész,háborgó messzi vizeken
ti nekem számítotok,remélem kölcsönös,a remény lökdös
hogy fel ne adjam el ne dobjam azt a köntöst
amit adtál.
Kedves naplóm,átírnám soraidat szívesen
hisz változott az ízlésem ami talán téged bántott
talán ártott,de más lettem,már nem lennék áldozat
ne merten soha belegondolni,milyen lenne nélküled
de most látod már hanyagollak,már szabadon vagy,mint egy
lerombolt épület,szívem olyan állapotban vánszorog
bánatomban átgondolom,mit is tettem rosszul
vajon pár fordulaton elindulnék,más irányba
hosszú út állna előttem,vagy el lőttem már minden sanszom
minden esetre nem akarok,hogy a saját kezem felakasszon
a szerelem mi semmit nem jelent már számomra kerget
szaladnék előle,de elkap hiszen hagynám szívem szerint
mint egy kérget úgy téptem ki magamból az érzéseket
miközben álmodtam,álmodtam egy szépségeset
tettem fel kérdéseket,de még mély sebek gyötörnek
könyörögve kérleltelek,az ablakok is zörögnek
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
