|
|
|
| Előadó: | Krízis zenekar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Meg változtak a nézeteim,más téma szerint létezek
hiába képezek képeket,azok mindig valahogy elvesznek
elveszett lettem én is már nem érdekel Párizs
a romantika,csak pár vízcsepp kell,csak pár rizs szem
hogy épen átvészeljem a mindennapok szorítását
ne kiáltsak társért,látom lelkem mását
az órám nem jár,bár,nekem semmi nem jár
s nem várom már amikor pár rom vár,s nem a párom vár
hisz tudatom pórul jár ha túl közel kerül a tűzhöz
a mai ideál már korántsem hasonul egy szűzhöz
kedvem hasonló a fűzhöz,szomorú,miért nevessek?
mikor lenésztek,lenézel,ha kérhetlek ne vess meg
síromba ágyat ne vess meg,kérlek ne fektess be
én vagyok minden ellentét egy testben magányommal kettesbe
sárba tiprásomnak tettese,álmodom hogy van egy álma
de kukacos az alma,vala még álma de holnap mi lesz?
Van egy igaz érzés,ami már régóta elkísér
szívemet szaggatja szét,de mégis bennem él
enyém lett,részemmé vált az időnek múlásával
a bánatban,a csalódásban fogta a kezem
ő volt a társam,amikor mindenki elfordult felőlem
magányosan,összetörve,mikor saját fájdalomban vergődtem
könnyektől dagadó szemekkel hittem,hogy majd elmúlik
kitörölni nemtudom,sajnos valahol mindig megbújik
kizökkentett a szürke hétköznapokból
elfelejtette velem mi jön mikor a szívem monoton zakatol
köszönök neki sok,szép emléket mellyek még itt élnek
de még most is és a jövőben is remélem
Bíztam benne,hogy soha nem fogok két szék közé esni
bíztam benne,hogy gondolataimba nem fogtok belelesni
pedig már úgy éreztem egy pillanat erejéig
mintha itt lettél volna velem,de ez csak egy csalódás volt
Hiányod örökkön a szívem szedi szilánkokra
kérdőn kérdem istent,miért szakított szét világomban
miért hozta szenvedést,a sötétet,a vakságot,a rabságot
elvette szabadságom,elvett téged,
mindent ami számított,mi éltetett
amitől minden lélegzet könnyebb lett,de már nem,már fuldoklom,
érzem a szorítást,hogy fojt a tér? a túlparton,
hogy véget ér a kín,mitől a világos szín sötét lett
a hegyek dombok lettek,tengerek kiszáradtak
nyári hóesés,téli napsütés,már minden felborult,
elborult elmém,érzésem megváltozott,a lap mire írok
amit bírok,míg a sírom fel nem állítják
te vársz még rám,én már nem nekem már mindegy
mint egy remény vesztett tengerész,háborgó messzi vizeken
ti nekem számítotok,remélem kölcsönös,a remény lökdös
hogy fel ne adjam el ne dobjam azt a köntöst
amit adtál.
Kedves naplóm,átírnám soraidat szívesen
hisz változott az ízlésem ami talán téged bántott
talán ártott,de más lettem,már nem lennék áldozat
ne merten soha belegondolni,milyen lenne nélküled
de most látod már hanyagollak,már szabadon vagy,mint egy
lerombolt épület,szívem olyan állapotban vánszorog
bánatomban átgondolom,mit is tettem rosszul
vajon pár fordulaton elindulnék,más irányba
hosszú út állna előttem,vagy el lőttem már minden sanszom
minden esetre nem akarok,hogy a saját kezem felakasszon
a szerelem mi semmit nem jelent már számomra kerget
szaladnék előle,de elkap hiszen hagynám szívem szerint
mint egy kérget úgy téptem ki magamból az érzéseket
miközben álmodtam,álmodtam egy szépségeset
tettem fel kérdéseket,de még mély sebek gyötörnek
könyörögve kérleltelek,az ablakok is zörögnek
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
