|
|
|
| Előadó: | Dynamit |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Reeco:
Most itt ez a tánc, ami neked is kell,
Ne lazsálj már, gyere szabadulj fel,
Érzem, hogy várod a pillanatot,
Mikor a tudásod megvillanthatod.
Héj, na gyere mit csinálsz, mire vársz?
Attól nem leszel nagy, hogyha egy helyben állsz,
Hisz mindenki már, a mi zenénkre mozog,
Ilyenkor a Föld is ebben a ritmusban forog.
Bruce (Düki):
Itt vagyok végre, csak Neked táncolok,
Mint a tűz, én is ugyanúgy lángolok,
Fény sebességgel szállok,
És a zenével lázadok.
Engedd, hogy a dallam átöleljen minket,
Hagyd, hogy rám szegeződjön minden tekintet,
Táncolj! Mert a végtelent így járhatod végig,
A mélyből majd egyszer így jutunk fel az égig.
Ref.:
Ez a zene ami Téged is felráz,
Ha táncolhatunk minket szét éget a láz,
Ráz a hideg, ha a ritmusunk át jár,
Ilyenkor az egész Világ táncot jár.
Reeco:
Ha beindul a zene én nem bírok magammal,
Csalogat, hogy táncoljak mindegy egyes hanggal,
A dallam kúszik a fülemen át,
Elvarázsol, ahogyan kelletti magát,
Indul a lábam, és indul a kezem,
Mire észbekapok már táncot jár a testem,
Soha nem felejtem az első mozdulatot,
Ami az életemnek értelmet adott,
A hip-hop aratott, minden fellépésen,
A közönség sikítozott teljesen készen,
De ettől érzem, hogy van miért dolgozni,
Mert csak a minőség szokott sikert hozni,
Örömet okozni, mi ezért létezünk,
És Istentől többet nem is kérhetünk,
Talán már érzed, hogy mi a végzetünk:
Minden embert megmozgatni!
Ref.:
Ez a zene ami Téged is felráz,
Ha táncolhatunk minket szét éget a láz,
Ráz a hideg, ha a ritmusunk át jár,
Ilyenkor az egész Világ táncot jár.
Reeco:
Végre eljött a mi időnk, mozdulj már!
Látod, hogy mindenki csak rád vár.
Táncolj úgy, mintha az utolsó lenne,
S legyen a szíved, lelked is benne!
Bruce (Düki):
Engedd, hogy a dallam átöleljen minket,
Hagyd, hogy rám szegeződjön minden tekintet,
Táncolj! Mert a végtelent így járhatod végig,
A mélyből majd egyszer így jutunk fel az égig.
Ref. (2x):
Ez a zene ami Téged is felráz,
Ha táncolhatunk minket szét éget a láz,
Ráz a hideg, ha a ritmusunk át jár,
Ilyenkor az egész Világ táncot jár.
Ez a zene ami Téged is felráz,
Ha táncolhatunk minket szét éget a láz,
Ráz a hideg, ha a ritmusunk át jár,
Ilyenkor az egész Világ táncot jár.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
