|
|
|
| Előadó: | Dharmatic |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
[FMaN]
Úgyis belém köttök ha akartok,
akaratlanul is lényetekkel zavartok,
szavak alattatok, a sokat nem érő lantba,
menjetek a francba,
kudarcba fulladt, a temérdek bíztatás,
a fölöslegesen hangoztatott tanács,
Na lásd az ember saját bőrén tanul,
az a sok szeretet hiába szapul,
Téged, Tégeeed
Refr[x2]
Végül úgyis minden kiderül,
testedben az elem is, lemerül,
csak a vágyak hosszú sora marad egyedül,
az élet meg elpereg szemtelenül.
[Smile Of Hell]
Egy perc az élet, amíg élek
gyertek kérlek a húsom egyétek,
a lelkem meg szárnyal, akár egy madár,
a szavam mint egy dárda téged eltalál,
Neked és Nekem, akárki másnak,
minél jobban küzdesz annál mélyebbre ásnak,
csak a hit, a szív, amiért élek,
még ezt a dalt a síromba temessék.
Refr[x2]
Végül úgyis minden kiderül,
testedben az elem is, lemerül,
csak a vágyak hosszú sora marad egyedül,
az élet meg elpereg szemtelenül.
[Ianaa]
Múlnak a nappalok, múlnak az éjjelek,
múlnak a hetek, az évek, múlnak az életek,
ahogy múlnak a percek, úgy telnek az évek, az idő nem áll meg
sose hagyd, hogy a lét meg a szépszerű kép diktáljon, a szíved mást ver,
és jön majd a pillanat mámorában a gyermek,
Ő hozza az értelmet majd a létnek.
Refr[x2]
Végül úgyis minden kiderül,
testedben az elem is, lemerül,
csak a vágyak hosszú sora marad egyedül,
az élet meg elpereg szemtelenül.
[Filo]
Jéghideg a szívem nappal, még hidegebb éjszaka,
Én meg az árnyékom, Én maradok Te mész haza,
beszívnám a parfümöd, de folytogat a pénz szaga,
Te beszívnád az enyémet, de undorít a tér szaga,
kezemben bőröndök, a pokolba a buszon várom,
azt mondják, hogy kár érte mert nem is volt még 23,
ezért van, hogy nem ismerlek mégis eléd tárom,
egy életem, egy halálom, haha, alig várom,
az se fáj jobban hidd el, ha szíven találnak,
mikor márciusban búcsút mondtam apámnak,
hallom dobogását ezer acélpatának,
és nem bírom a súlyát ólomszívemnek, a falábnak,
hideg már a szívem, hideg ,mint a jéghegyek,
Én meg az árnyékom, most Te maradsz és Én megyek,
beszívnám a parfümöd, az életem, az életed,
jobb lesz ha most lépkedek, mindegy nem is értheted.
Refr[x2]
Végül úgyis minden kiderül,
testedben az elem is, lemerül,
csak a vágyak hosszú sora marad egyedül,
az élet meg elpereg szemtelenül.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
