|
|
|
| Előadó: | Zentai Márk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Gyere ülj közelebb, most rád figyelek,
Csak szólj! Beszéljünk mindent át!
De most ne legyen gát, tudom ennyi muszáj.
Gyenge vagyok, de most szólni fogok,
Hidd el, neked nem hazudtam még.
A kettős játék nem kell rég, felemészt.
A szó, mint a só,
Úgy kimar mindent mi szép,
De már tudom, hát hagyom,
Lehet hogy fáj,
De így is kell még.
Nem ez nem elég, kérlek gyere még,
A semmi peremén mért mennénk szét?
Még az elején tartunk te meg én,
Mért hagynánk veszni a fényt?
Az érzés felemás,kell hogy beleláss,
Hidd el ez a tánc együtt lesz szép.
Én várok még rád, ha a nap a holddal cserél
Ha ennyi talán, és semmi tovább hát jó.
De akkor miért is kezdtük el?
Mi volt az a jel hogy most menned kell?
Tél hidegét meg a nyár melegét mondd hát,
Mondd hova is vinnéd most?
Mért nem jó úgy ahogy eddig volt? Mire jó
A szó, mint a só,
Úgy kimar mindent mi szép.
De már tudom, hát hagyom.
Lehet hogy fáj,
De így is kell még.
Nem ez nem elég, kérlek gyere még,
A semmi peremén mért mennénk szét?
Még az elején tartunk te meg én,
Mért hagynánk veszni a fényt?
Az érzés felemás, kell hogy beleláss,
Hidd el ez a tánc együtt lesz szép.
Én várok még rád, ha a nap a holddal cserél.
Nem ez nem elég, kérlek gyere még,
A semmi peremén mért mennénk szét?
Még az elején tartunk te meg én,
Mért hagynánk veszni a fényt?
Az érzés felemás, kell hogy beleláss,
Hidd el, ez a tánc együtt lesz szép
Én várok még rád, ha a nap a holddal cserél
Nem tudom hogy az én tükröm talán
Vagy a tiéd őszintébb,
Majd súg az idő.
A gyorsvonat viszi sorsomat tovább,
De hidak dőltek szét.
Bármerre mennék,csak szakadék gátol még.
Nem ez nem elég, kérlek gyere még,
A semmi peremén mért mennénk szét?
Még az elején tartunk te meg én,
Mért hagynánk veszni a fényt?
Az érzés felemás, kell hogy beleláss,
Hidd el ez a tánc együtt lesz szép.
Én várok még rád, ha a nap a holddal cserél
Nem ez nem elég, kérlek gyere még,
A semmi peremén mért mennénk szét?
Még az elején tartunk te meg én,
Mért hagynánk veszni a fényt?
Az érzés felemás, kell hogy beleláss,
Hidd el ez a tánc együtt lesz szép.
Én várok még rád, ha a nap a holddal cserél
Életének 84. évében elhunyt Tamás László, az Echo együttes egyik alapítója, dobosa és dalszövegírója.
Tamás Lászlót augusztus 9-én, szombaton érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Tamás László 1941-ben Nagykanizsán született, ahol már gimnazista korában elkezdte zenei karrierjét. Az Echo együttest 1962 elején a gépészmérnöki egyetemi karon tanuló hallgatótársaival, Markó Józseffel és Szilvássy Zsolttal együtt alapította. Kezdetben kizárólag zenekari számokat játszottak, majd Pósa Ernő, később Varannai István is csatlakozott a zenekarhoz énekesként.
Az Echo együttes igazán sikeres felállása 1966-ban jött létre, ekkor született meg a legtöbb Echo-dal, amelyekben Varannai István zeneszerzőként, Tamás László szövegíróként működött közre.
Az Echo az egyetemi Gépészklub mellett rendszeresen fellépett a Kapás utcai Táncklubban, valamint az Országház étteremben.
Legismertebb számuk a Gondolsz-e majd rám?, amelynek szövegét Tamás László, zenéjét Varannai István írta. A Hanglemezgyár 1967 őszén adta ki a dalt, amely szinte azonnal a slágerlisták élére került és idővel igazi örökzölddé vált Magyarországon és a környező országokban egyaránt.
Az együttes romániai vendégszereplésén a román hanglemezgyár is felvett és kiadott egy négyszámos kislemezt, amelyen szintén szerepelt a Gondolsz-e majd rám? című szám.
Tamás László életének nagy szenvedélye a zene volt, amely mellett sikeres gépészmérnöki karriert is befutott.
