|
|
|
Big Zojc:
Fájdalmas emlék az életem elvenném,
Letérnék az útról és a mennyekbe szállnék,
Átálnék a túloldalra ahol nincsen senki,
Elkezdem a lelkemet emészteni!
A szívemet ami már egy kő
Levenném a szárnyaimat és meghalnék egyből.
Félvérrel járom az utam kereszteket látok minden ajtóban
Sötét lett számomra a föld
Sok érzés kavarog a szívemben.
Nincs erő csak egy világ
Ami egy kigyulladt erdő
Leégett minden érzés,
Leégett minden pozitív élmény.
Nem bírok beletörődni csak belebolondulni
Felvettem a harcot a gonosszal letéptem a szarvát, de tovább állt.
A határ csak egy vérmező
Emberek hulltak el itt puszta érdekből.
Megcsonkított állatok ordítanak előttem
Befogom a fülem és dúdolni kezdek.
A belső tűz égeti a testem
Én csak gonoszságot látom ebbe a világba.
Senki se segít mindenki gyáva
Én nem csodálkozom, mert barbár a világ.
Az erősebb marad fönt
Az értelemre meg halál vár.
Fáj, hogy ilyen a világ
Fáj, hogy nincs aki kiáll érted
És megvédene, ha valaki betör hozzád és megkéselne.
Száll az idő szállsz vele te is a tested öregszik
A lelked meg fiatalodik fejlődik, hogy kijuss a világból
Mert mindenhol van egy kapu.
Hidd el ez nem kamu!
refrén 2X:
Ajándék lónak,
Ne nézd a fogát.
Mert egyszer majd, (vissza)
Vicsoroghat rád!
Mc Die:
Tehetetlen voltam,
Nem tehettem semmit,
Vártam én sokat, hogy újra lássalak itt.
De hiába ezért is facsarja a szívemet harag és gyűlölet,
Mert hiába könyörögtem nem segített senki.
Aki nem éli át az nem is fogja tudni,
Hogy milyen érzés midnen nap így élni.
A fájdalmas emlékre rá gondolni átaludni ezer éjszakát
Átszenvedni egész életen át.
Látomások
Minden gondolatban.
Hűvös szellők
Egy forró szobában.
Arcok villannak be, ha kinézek az ablakon
Pedig sötét van
Félelem az arcomon.
A tükörből
Démonok másznak ki
Láthatatlanok, de érezni egy érintés a hátadon
Nem képzeled valamelyik rokonod.
Nálad járnak
Téged figyelnek.
Így tudatják a fájdalmas emlékeket.
Kárba vesznek a kárhozottak átkozottak
Felmászhatnak ahova akarnak
Minden ágra.
Bele a családfádba
Így öröklődnek
Míg megnem szünnek
El nem tünnek
A sötétségbe vesznek!
A sötétségbe vesznek!
refrén 3X:
Ajándék lónak,
Ne nézd a fogát.
Mert egyszer majd, (vissza)
Vicsoroghat rád!
TUDÓSÍTÁS
Ahogyan arról korábban beszámoltunk, a Honeybeast egészen különleges utazásra hívta a közönséget tavaly novemberben. Most pedig a Budapest Park színpadán is életre kelt a minden érzékszervünket kényeztető univerzum.
A zenekartól nem áll távol a kísérletezés: ősszel egy nagylemezzel jelentkeztek, melynek dalai egyszerre felismerhetők, mégis kicsit mások.
A szimfonikusokkal, kortárs balett-tel és Ráskó Eszter stand-uppal színesített színháztermes turnék után, a Honeybeast megint egyedülálló produkcióval lépett színpadra. A korábbi állomásokon már bizonyított – és a Művészetek Palotájában teltházzal zajlott – különleges koncert a Parkban sem okozott különösebb csalódást.
– Egyfajta megújulásban vagyunk. Az album tele van érdekességekkel, olyan dalokkal, melyekben kiléptünk a komfortzónánkból, de szerepel rajta régi munkánk teljesen újragondolva is. Izgalmas, sokszínű anyag, amin nagyon nagy örömmel dolgoztunk – fogalmazott Bencsik-Kovács Zoli, a zenekar dalszerző-szövegírója és gitárosa.
– A kitalált látvány-koncepciónk szerint, a színpad teljes hátsó részét, félkörívben (közel 180 fokban) kitöltő, nagy pixelszámú ledfalat építünk, olyan 3D-s hatást teremtve, amelynek mi, a színpadon zenélő zenekar is részei vagyunk, olyan valós és képzeletbeli helyszíneket megjelenítve, amelyek a Honeybeast dalokban tűnnek föl – mesélte a koncertről Tarján Zsófi – aki nemcsak hangja, de grafikusként, művészeti vezetője is a zenekarnak.
A Legnagyobb hős az Így játszom és a többi jól ismert Honeybeast dal szereplői, akiknek magányaikban, szerelmeikben, félelmeikben és örömeikben oly gyakran magunkra ismerünk, most életre keltek. A közel kétórás koncerten csodás helyszínekre vittek, ahol közös élményeink univerzumait járhattuk körbe, a római Colosseumtól az erdélyi viskóig, Portugáliától egészen az Androméda-köd spirálgalaxisáig.
S hogy milyen volt a Parkos koncert?
Egészen megdöbbentett, hogy Tarján Zsófival is előfordul, hogy félrecsúsznak a hangok. És megesik, hogy nincs szinkronban az ének a zenével. Úgy tűnt, mintha Zsófi túlságosan is akarta volna, hogy jó legyen. Hogyne akarta volna: a tizedik Budapest Parkos koncert volt a Honeybeast életében, ráadásul a Cinematrip valóban különleges látványvilággal spékelte meg az estét. Erre szükség is volt, mert a vizuál igazán felturbózta hangulatot, de a dalok így is csak a koncert második felétől kezdtek igazán működni. Van az úgy, hogy valaki nagyon tökéleteset akar és ettől erőltetetté válik. Picit most is ez volt érzékelhető.
Talán több lazasággal és könnyedséggel nem csúszott vagy épp csuklott volna el az énekesnő hangja. Hasznos volt, hogy a dalok jelentős részénél a zenekar feliratozta a szöveget, mert ha valaki nem tartozik a hardcore Honeybeast-fanok közé, gyakorta nem érthette azt tisztán.
Az atmoszféra, amelyet a zenekar teremt és az az üzenet-halmaz, amelyet a szövegekben hordoz, ellentmond minden hurráoptimista magyar formációnak.
A Honeybeast szeret kísérletezni. És még így is abszolút hitelesen közvetíti a maga egységes és szilárd világképét, ezzel együtt pedig azt a gyakorta keserédes attitűdöt, amely szintén a zenekar sajátja.
Nézz bele a koncertbe itt.
Az előzenekar a The Roving Chess Club volt.
Fotók: Budapest Park
