|
|
|
| Előadó: | T-Kyd |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Figyelj testvérem, most hozzád vágom a rímeket
A leszűkült hétköznapokba csempészve a színeket.
Toborzok magam köré híveket, hogy érezzék az ízeket,
Nagy világba szórják szét a híremet.
Ez itt az én hazám, a tébolyultak tébolydája
Eszeveszett emberek, az eszedet is széthordják ma.
A reppem robbantja a rémült kutyák rétegét
A fájdalomtól nyüszítve szétugatják a féltekét.
A vicc az egészben, hogy nem vagyunk már viccesek
Ez magyar, minden hétvégén részeg, hétköznap spiccesek.
Vigyázz a szavakkal, mert egy barát, de 50-60
Ellenfeled akad, aki felnyomna, mint ’56-ban.
Inkább boldognak születtem volna, mint magyarnak
Nem érezném az életet ilyen kurva fanyarnak.
A célegyenes végénél már nem örülsz a kanyarnak
És 60 ezret 70 évre még a nyakadba varnak.
Pixa:
Testvér, fel a fejjel!
Hisz ereje van a szónak.
Testvér, fel a fejjel!
Tedd meg, ha elnyomnak!
Testvér, fel a fegyvert!
Ne búsulj egy emberöltőt!
Testvér, fel a fegyvert!
Hogy a tettek írják meg a jövőt!
T-Kyd:
Nem egy palotában születtem, hanem a város peremén
Az álmok rabja vagyok, nem az élet hordoz tenyerén.
A valóságon nőttem fel, és nem a mások kenyerén,
Más a végét járja, én csak most vagyok az elején.
A rímek vigasztalnak, a szegények magasztalnak,
Az öregek tűrnek, míg az unokáik tapasztalnak.
Az élet értelemre nevelte az énemet,
De elpattant a tudatom, már nem hallom az éneket.
Takard a két szemed, a tudatlanság áldás
Minden 2. magyar álma egy betöltetlen állás.
Mert minden csonka család élén csonka családfő,
A tűzhelyen csonka lábosban sonka helyett csalán fő.
A kölykök kamálnak, mert eljutottak odáig,
Hogy megértik az összes rímem zene csendtől csodáig
Ablaktól szobáig, Bartóktól Kodályig,
A legelső palotától az utolsó hodályig.
Poéták prófétája, gyöngy vagyok a disznóknak,
A diszkóknak az armageddon leszarom, hogy mit szólnak.
Az én világom 6x6-os tégla árok,
Ahol betépnek a haverok és elmennek a lányok.
Én is elmennénk innen, de mindenhol sorompó és vámház
No,no,no mint Amy Winehouse.
Pixa:
Testvér, fel a fejjel!
Hisz ereje van a szónak.
Testvér, fel a fejjel!
Tedd meg, ha elnyomnak!
Testvér, fel a fegyvert!
Ne búsulj egy emberöltőt!
Testvér, fel a fegyvert!
Hogy a tettek írják meg a jövőt
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
