|
|
|
| Előadó: | Szemtanúk |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Slam D:
Mindíg ködben járok, nem tudom jövőm mit hoz,
de nem kívánom soha, hogy rólam szóljon mítosz.
Szürke szemmel előre, de hidd el mégsem félek,
tollamban az irány, soraimban léptek,
rímeimben múltam, mikronfonban képek,
miket rajzolok egy korongra, hogy magamhoz térjek
én a hip-hop-ban élek, mert másban már nem hiszek
mert elégtek a sorok, rég meghalt a költészet,
ezért fölnézek, én tiszteletet tartok,
Csak 3 név számomra Ők ismeretlen arcok.
de bennük azok a harcok, amik bennem dúlnak,
valóság a kémény, füstjétől Ők is fúlnak,
földalatti hangzás, de föld felett a vísszhang,
ismeretlenből feltör most a hip-hop
4 Mc. egy korong, a levegő is repp szagú,
Ikzem, Slam D és mellettünk a Szemtanúk!
Empí(Reflén):
Just a musical instrument
Just we all us at the end
With the microphone its my gun
Its my life its the beatilul sound
Why cannot you feel this musice
You should try it and than use it
In the end to the hell, its the
Szemtanúk Empí Slam D, so listen that!!!
iSzKép:
Ütnek a bítek és ütnek a rímek,
a hiphopnak élek és ritmusra lépek!
Lehet nem érted éppen mit érzek,
ezért van hogy írok ezt vésd észbe kérlek!
Underground a sztájlom ezt én nem sajnálom,
a szart én nem komázom, ha kell gallyra vágom!
Itt a mikrofon a fegyver ez nem egyszerű szakma,
hogy itt szinteket lépjek nem mászok fel a falra!
Csak rajta, (rajta) jöhet már az oltás,
ha nem érted a szövegem akkor kell neked egy tolmács!
Tollat megragadva írtam le mit érzek,
csak egy vagyok a sok közül ezért teret kérek!
A lelkünk a zenétől nagy lángra robban,
a szívünk egy szinten az ütemre dobban!
Négyen vagyunk Mc-k és csúcsra törünk éppen,
négy tájról írunk, de egy féle képpen!
Empí(Reflén):
Just a musical instrument
Just we all us at the end
With the microphone its my gun
Its my life its the beatilul sound
Why cannot you feel this musice
You should try it and than use it
In the end to the hell, its the
Szemtanúk Empí Slam D, so listen that!!!
Larry:
Fegyverem a májkom, a páncélom a rímem,
Kűzdök amig élek, ezt diktálja a szívem!
Sorokkal bombázok, a tárat újra töltöttem,
tudom hogy a Hip Hop mindig ott lesz mögöttem!
A zene ami kezet nyújt, a tollam meg a társam,
a hit mindig erőt ad, a harcnak neki vágtam!
Csak szálltam...lapjaimra érzéseket tártam,
4 MC-vel az élen újabb sorokat kreáltam!
Kitárva szárnyaimat elrepülnék innen,
akármerre mennék, úgyis visszahúzna szívem!
Sorok között bujkálok így nem lát engem senki,
Menedékként írok, mert nemtudok mit tenni!
Csak menni az úton a harcal szembe nézve,
Itt az nyer, aki túléli majd élve!
Nem félve...kibír minden egyes próbát,
És a végén nem lesz előtte majd korlát!
Empí(2xReflén):
Just a musical instrument
Just we all us at the end
With the microphone its my gun
Its my life its the beatilul sound
Why cannot you feel this musice
You should try it and than use it
In the end to the hell, its the
Szemtanúk Empí Slam D, so listen that!!!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
